Mit jelent a 10 parancsolat, mai 21. század szerinti értelmezése?

"Annyi csak, hogy a korra jellemző bálványszobrok készítése helyett a mai ember a lelkében épít fel Istent pótló idegen isteneket."

A mai "bálványszobrok" a színészek, énekesek, celebek, akiket a fiatalok a falaikra ragasztják.

Szia!

Nos akkor lássuk:

Az I. parancsolat: “ÉN, AZ ÚR, VAGYOK A TE ISTENED, AKI KIHOZTALAK TÉGED EGYIPTOMNAK FÖLDJÉRŐL, A SZOLGASÁG HÁZÁBÓL. NE LEGYENEK NÉKED IDEGEN ISTENEID ÉNELŐTTEM.”

Az ember mindenkor emlékezzék Isten iránti nagy hálatartozására, a bűn fogságából való szabadulására, Isten minden "jótéteményére" (Zsoltárok 103:2). Tisztelje és szeresse úgy, ahogy Ő erre méltó: "teljes szívből, teljes elméből, minden erőből" (Máté 22:37; Lukács 10:27). Bűn elhanyagolni Isten megismerését, elfeledkezni a tőle kapott jóról, szabadító kegyelméről, és bárkit vagy bármit elé helyezni tiszteletben és szeretetben. Mindaz, amihez jobban ragaszkodunk, ami csökkentheti Isten iránti szeretetünket és tiszteletünket, Isten helyét foglalja el szívünkben, s abból istent alkotunk magunknak.

A II. Parancsolat. ”NE CSINÁLJ MAGADNAK FARAGOTT KÉPET, ÉS SEMMI HASONLÓT AZOKHOZ, AMELYEK FENN AZ ÉGBEN, VAGY AMELYEK ALANT A FÖLDÖN, VAGY AMELYEK A VIZEKBEN, A FÖLD ALATT VANNAK. NE IMÁDD ÉS NE TISZTELD AZOKAT; MERT ÉN, AZ ÚR, A TE ISTENED, FÉLTŐNSZERETŐ ISTEN VAGYOK, AKI MEGBÜNTETEM AZ ATYÁK VÉTKÉT A FIAKBAN HARMAD- ÉS NEGYEDÍZIGLEN, AKIK ENGEM GYŰLÖLNEK. DE IRGALMASSÁGOT CSELEKSZEM EZERÍZIGLEN AZOKKAL, AKIK ENGEM SZERETNEK, ÉS AZ ÉN PARANCSOLATAIMAT MEGTARTJÁK.”

Szorgalmasan törekedjék az ember Isten hiteles megismerésére az ő kinyilatkoztatása, a Szentírás alapján. Ennek igéivel helyesbítse mindig az oly könnyen eltorzuló Istenképet. Vigyázzon arra, hogy minden eszköz, amivel őt bemutatja (szó, kép, zene) az ő szent és tökéletes lényét hitelesen kifejező legyen. Bűn Istenről önkényes képet alkotni látható formában a saját elképzeléseink, eszméink által. Bűn szétválasztani, szembeállítani Isten igazságosságát és szeretetét, jobban hangsúlyozva az egyiket vagy a másikat, eltorzítva azt, hogy Ő "féltőn szerető Isten", vagyis hogy igazságos szeretete nem tűri meg a bűnt az életünkben. Bálványimádók azok, akik a saját bölcsességükben és tanácsukban bíznak, és ugyanakkor elmulasztják figyelembe venni Isten törvényének kívánalmait.

A III. Parancsolat: “AZ ÚRNAK, A TE ISTENEDNEK NEVÉT HIÁBA FEL NE VEDD; MERT NEM HAGYJA AZT AZ ÚR BÜNTETÉS NÉLKÜL, AKI AZ Ő NEVÉT HIÁBA FELVESZI.”

Isten nevét csak akkor ejtsük ki, ha jelenlétének tudatában hozzá szólunk, vagy róla beszélni kívánunk – őszintén, komolyan, méltó módon. Mindent a legteljesebb tiszteletben tartsunk, ami Isten bölcs, hatalmas és tökéletes lényével összefügg. Így például az istentiszteleti helyet, szolgálatot stb. Bűn mindennemű káromlás Isten neve iránt, mert ez ugyanannyi, mint személyének a tényleges bántalmazása, mivelhogy Ő élő, mindenütt jelenvaló Isten, aki hallja, amikor a nevét kimondjuk! Bárminémű tiszteletlenség a személyével és tiszteletével összefüggő dolgok iránt, a bűn jellegzetes fölényeskedését, könnyelműségét, felülkerekedési, becsmérlési vágyát fejezi ki a nála jobb és igazabb iránt. Ez parancsolat nemcsak a hamis esküvést tiltja, hanem Isten nevének könnyelmű említését is. Az általános társalgás közben történő meggondolatlan említés, a nevére hivatkozás jelentéktelen dolgok bizonyítására, nevének folytonos ismételgetése – ez mind tiszteletlenség Istennel szemben.

A IV. Parancsolat: “MEGEMLÉKEZZÉL A SZOMBATNAPRÓL, HOGY MEGSZENTELJED AZT. HAT NAPON ÁT MUNKÁLKODJÁL ÉS VÉGEZD MINDEN DOLGODAT; DE A HETEDIK NAP AZ ÚRNAK, A TE ISTENEDNEK SZOMBATJA: SEMMI DOLGOT SE TÉGY AZON SE MAGAD, SE FIAD, SE LEÁNYOD, SE SZOLGÁD, SE SZOLGÁLÓLEÁNYOD, SE BARMOD, SE JÖVEVÉNYED, AKI A TE KAPUIDON BELÜL VAN; MERT HAT NAPON TEREMTETTE AZ ÚR AZ EGET ÉS A FÖLDET, A TENGERT ÉS MINDENT, AMI AZOKBAN VAN, A HETEDIK NAPON PEDIG MEGNYUGODOTT. AZÉRT MEGÁLDOTTA AZ ÚR A SZOMBAT NAPJÁT, ÉS MEGSZENTELTE AZT.”

Hat napon át szorgalmasan, lelkiismeretesen tegye az ember minden dolgát. Isten törvényadó szava iránti tisztelete és a személye iránti szeretet jusson kifejezésre viszont a hetedik napi nyugalom parancsának teljesítésében. Teljes igyekezetével törekedjék az ember arra, hogy a hatodik napon befejezze – rendben, szépen – heti munkáját. Így lépjen be mindenekelőtt egy lelki "nyugodalomba" (Zsidók 4:11). Isten parancsa arra irányul, hogy az ember elégedetten pillanthasson vissza heti munkáira, mint ahogyan Ő is ezt tette a teremtés munkája utáni hetedik napon. Szükséges minden bűnt elrendezni Istennel és egymással, hogy igazi, lelki nyugodalmat biztosítsunk magunknak is, és egymásnak is. Isten igazi örömünnepnek szánta a hetedik napot, amit vele való egyéni közösségre, és "szent gyülekezésre" (közös istentiszteletre), valamint egymással és a természettel való közösségre, ezenkívül jó cselekedetekre fordítson az ember. Bűn tétlenül élni, hanyagolni a kötelességek teljesítését hét közben, és kenyérkereső munkát végezni a hetedik napon, amikor Isten önmagával közösségbe hívja az embert. Ez a nap gyönyörűséges lesz mindazok számára, akik Krisztus teremtő és megváltó hatalma jeléül fogadják el. A szombat emlékeztet a Paradicsom elvesztett békéjére, ugyanakkor előremutat az Üdvözítő által újból helyreállítandó békére.

Az V. parancsolat:”TISZTELD ATYÁDAT ÉS ANYÁDAT, HOGY HOSSZÚ IDEIG ÉLJ AZON A FÖLDÖN, AMELYET AZ ÚR, A TE ISTENED ÁD TENÉKED.”

Soha ne feledkezzék el az ember a szülei iránti hálatartozásáról. Ne felejtse el, hogy tehetetlen, kiszolgáltatott csecsemőből és kisgyermekből ők segítették felnőtt emberré válni. Gyermekkorban szükséges engedelmeskedni szavuknak – hacsak az a lelkiismeret parancsába nem ütközik. Felnőtt korban pedig biztosítani kell a szülőknek mindenekelőtt szeretet- és társigényüket, hiszen az öregkor gyengeségei, betegségei és sokszor a magány csak fokozzák ezt a szükségletet. A szülők iránti hálatartozás a szülők személyes egyéni gyengeségeitől függetlenül létezik, annál a ténynél fogva, hogy mérhetetlenül sok szeretetet, törődést, munkát, anyagi javakat stb. adtak gyermeküknek. Bűn mindezekről elfeledkezve, vagy ezeket semmibe véve fölényesen, tiszteletlenül beszélni, viselkedni velük, kívánságaik, testi-lelki szükségleteik mellett közömbösen, részvétlenül elmenni. Bűn idős korukban nem visszaadni a "viszonttartozást" (I. Timótheus 5:4), elmulasztani az anyagi gondoskodást, ápolást, szerető vigasztalást. “A tisztelet nemcsak a szeretetet foglalja magában, hanem tisztességtudást, alázatot és hódolatot is, mintha valami királyi fenség rejtőznék bennük." (Luther Márton: Nagy Káté)

A VI. Parancsolat: “NE ÖLJ.”

Ne álljunk bosszút magunkért, ne fizessünk gonosszal a gonoszért, sőt szeressük ellenségeinket, azaz a magunk részéről igazságot és jót cselekedjünk irántuk, a nekünk okozott sérelem ellenére is (Róma 12:17–21). Jézus magyarázata szerint (Máté 5:21–22) bűn haraggal, gyűlölködő, megvető szavakkal, vagy pedig tettel – testi sértéssel és életet kioltó öléssel – válaszolni a minket ért igazságtalanságokra, sérelmekre. A saját életünk ajándékát is becsüljük meg azáltal, hogy nem a pillanatnyi kívánságokat követjük életmódunkban és szokásainkban, hanem a természet törvényeit igyekszünk megismerni és követni, hogy így megőrizzük egészségünket, és a legjobb teljesítőképességgel szolgálhassunk Istennek és egymásnak. Ez a parancsolat vonatkozik a szenvedők és nyomorgók elhanyagolására önzésből vagy közömbösségből; az élvezet hajhászására, a szükségtelen nélkülözésre és az egészséget veszélyeztető, mértéktelen munkára is.

A VII. Parancsolat: “NE TÖRJ HÁZASSÁGOT.”

Teljes erkölcsi tisztaságot kíván ez a parancsolat már a házasság előtt is (hűség már előre az eljövendő "egy" iránt), és annak kötelékében is. Csakis olyan tett és viselkedés helyénvaló, amely építi, erősíti a házastársak közötti benső, lelki egységet. A másik szeretet- és társigényének a betöltésére kötelez e parancsolat. A házastárs hűséges támogatását kívánja nemcsak fizikai gondjaiban és szükségleteiben, hanem lelki problémáiban, személyes gyengeségei és hibái leküzdésében is. Bűn a házastársi hűség megszegése paráznasággal. Továbbá minden olyan cselekedet és magatartás, amely a segítőtársi szövetség és a szeretetközösség rombolását, megbántását jelenti.

A VIII. Parancsolat: “NE LOPJ.”

Feddhetetlen becsületességet kíván e parancsolat a felebarát anyagi javainak teljes tiszteletben tartásával, beleértve a becsületes bérért becsületes munka és a becsületes árért becsületes áru elvének követését is. A törvény betöltése ezenfelül megkívánja felebarátunk anyagi megsegítését is, ha ez szükséges, hogy boldoguljon, alapvető szükségleteit kielégíthesse. Bűn a felebarát tulajdonát, anyagi javait erőszakosan elvenni, vagy őt megkárosítani bármilyen csaló, igazságtalan, önző, kapzsi eljárás által. "A mesteremberek, munkások, napszámosok azt sem tudják, hogyan szedjék rá az embereket, de azért hanyagul és gondatlanul dolgoznak. Továbbá: így folyik ez teljes erővel és igyekezettel a piacon és a kereskedelemben is, ahol egyik a másikat nyíltan csalja hamis áruval, mértékkel, súllyal, pénzzel, rászedi ravaszkodással és csellel vagy gyors ötlettel. Becsületes polgároknak hívják őket…" (Luther Márton: Nagy Káté) Ez a parancsolat elítéli a kizsákmányolást, az emberrablást, és megtiltja a hódító háborúkat. Szigorú igazságosságot követel az élet legkisebb dolgaiban is.

A IX. Parancsolat: “NE TÉGY A TE FELEBARÁTOD ELLEN HAMIS TANÚBIZONYSÁGOT.”

Mindenkor csakis igazat szóljunk egymásról és egymásnak. Soha ne ítélkezzünk egymás indítékairól, mert erre nincs erkölcsi alapunk, lévén magunk is hibás, vétkes emberek. Ha felebarátunk életében hibát, bűnt látunk, neki magának négyszemközt kell szólnunk, a megmentő szeretet indítékával (Máté 18:15–16). Bűn mindennemű hazug beszéd a felebarátnak vagy a felebarátról. Becsületének megsértése nemcsak a bíróság előtti hamis tanúskodás, hanem a rágalmazás, a pletyka, a megszólás, a társulás mások hangulatkeltéséhez, véleményéhez is. “Noha mi nem tűrjük, hogy bármi rosszat mondjon is rólunk valaki, mégsem tudjuk elviselni, hogy másról jót mondjanak. Senkinek sem feladata, hogy nyilvánosan ítélje és ostorozza felebarátját." (Luther Márton: Nagy Káté)

A X. parancsolat: “NE KÍVÁND A TE FELEBARÁTODNAK HÁZÁT. NE KÍVÁND A TE FELEBARÁTODNAK FELESÉGÉT, SE SZOLGÁJÁT, SE SZOLGÁLÓLEÁNYÁT, SE ÖKRÉT, SE SZAMARÁT, ÉS SEMMIT, AMI A TE FELEBARÁTODÉ.”

Csírájában legyőzni – Isten kegyelme által – minden, felebarátunk személyét, érdekeit sértő gondolatot és érzést szívünkben – ezt kívánja e parancsolat. Bűn felebarátunk társadalmi helyzetét, házastársát, tulajdonát, képességeit, külső adottságait, vagy bármi egyebét kívánni, irigyelni, féltékenynek lenni rá, versengeni vele. Bűn megtűrni és ápolni ezeket az érzéseket és indulatokat szívünkben. Ez a parancsolat minden bűn gyökerére sújt azzal, hogy tiltja a kívánságokat, amelyekből a bűncselekmények erednek.

Üdv. Péter

Itt kielemzik:

[link]

[link]

Ez a kedvenc értelmezésem:

Ernst Lange: A 10 nagy szabadság

1. Első parancsolat

Én az Úr vagyok, a te Istened: ne legyenek más isteneid!

Nincs szükséged arra, hogy félelmek között élj!

Nem kell félned sem a csillagok hatalmától,

sem az emberek hatalmától;

nem kell féltened sem pénzedet,

sem szórakozásaid örömét.

ha félve csüggesz ezeken,

rabszolgájuk leszel.

Én, a mindenható Isten, a te segítőtársad akarok lenni.

Igazodj énhozzám, és akkor szabad leszel.

2. Második parancsolat

Én az Úr vagyok, a te Istened: ne alkoss magadnak képet énrólam!

Nincs szükséged arra, hogy neked bármit bemeséljenek -

sem szektaprédikátorok,

sem a világnézetek apostolai,

sem a mindenkori világmegváltók,

sem a gátlástalan egoisták.

Ezek mindnyájan hamis képet alkotnak maguknak Istenről,

a világról és önmagukról.

Én, a mindenható Isten, a te tanító mestered akarok lenni.

Igazodj az én beszédemhez, mert az én igém igazság.

3. Harmadik parancsolat

Én az úr vagyok, a te Istened: ne élj vissza az én nevemmel!

Nincs szükséged arra, hogy segítségemet kikényszerítsd -

sem kegyes teljesítményeiddel,

sem ostoba foglalkozásokkkal,

sem álszent fecsegéssel,

sem önző céljaidnak

keresztyén köntösbe bújtatásával.

Mert mindez azt jelenti: csalétekként használod az én nevemet.

Én, a mindenható Isten, önként vagyok a te barátod.

Igazodj én hozzám, és a te imádságod nem hangzik hiába.

4. Negyedik parancsolat

Én az úr vagyok, a te Istened: az ünnepnapot szenteld meg!

Nincs szükséged arra, hogy halálra hajszold magad -

sem a megállás nélküli munkával,

sem az élvezetek szüntelen hajszolásával,

sem aggodalmaskodással,

sem azzal az örökös félelemmel, hogy >>jajj le ne késsek!<<

Mert mindez csak betegesen görcsössé tesz

és megfoszt az élet minden örömétől.

Én, a mindenható Isten, a te mestered vagyok.

Igazodj énhozzám, és életed teljességre jut.

5. Ötödik parancsolat

Én az úr vagyok, a te Istened: tiszteld atyádat és anyádat.

Nincs szükséged arra, hogy örökösen ellenkezz és lázongj -

sem szüleid ellen,

sem tanítóid ellen,

sem a fennálló erkölcsök ellen.

Az élet jó rendjei elleni lázadás

éppen úgy megfoszt szabadságodtól, mint a vak engedelmesség.

Én, a mindenható Isten, a te mennyei Atyád vagyok.

Megengedheted magadnak azt, hogy a szeretet rendjébe

illeszkedj és így nyerd el a szabadságodat.

6. Hatodik parancsolat

Én az úr vagyok, a te Istened: ne ölj!

Nincs szükséged arra, hogy embertársadat konkurenciának tekintsd -

akit minden áron meg kell előznöd,

akit szakmailag, politikailag

vagy személy szerint „ki kell nyírnod”.

Az ilyen magatartás nem arról fog tanúskodni, hogy erős

és belevaló vagy, hanem arról, hogy gyenge vagy és gyáva.

Én, a mindenható Isten, a te oltalmazód vagyok.

Megengedheted magadnak, hogy embertársadat élni segítsd.

7. Hetedik parancsolat

Én az úr vagyok, a te Istened: ne parázanálkodj!

Nincs szükséged arra, hogy „kitombold magad” -

sem ocsmány beszéddel,

sem fülledt, nappali álmodozással,

sem önkielégítéssel,

sem úgy, hogy másokat saját ösztöneid kielégítésére kihasználsz.

Ne foszd meg magad a szerelem karikatúrái által

a szerelem tiszta örömétől!

Én, a mindenható Isten, a te boldogságod szerzője vagyok.

Megengedheted magadnak, hogy várj arra a társra,

akit én rendelek neked.

8. Nyolcadik parancsolat

Én az úr vagyok, a te Istened: ne lopj!

Nincs szükséged arra, hogy becstelen úton gazdagodj meg -

sem lopás által,

sem üzleti csalás által,

sem azzal, hogy akár felebarátodat,

akár az államot „átejted”.

Amennyit ilyen úton szerzel, ugyanannyit

veszítesz is önbecsülésedből és békességedből.

Én a mindenható Isten, gondoskodom rólad.

Megengedheted magadnak, hogy adj, ahelyett, hogy végy.

9. Kilencedik parancsolat

Én az úr vagyok, a te Istened: ne hazudj!

Nincs szükséged arra, hogy az igazságtől eltérj -

sem azért, hogy embertársadat befeketítsd,

sem azért, hogy kudarcodat leplezd,

sem önnön kényelmed érdekében,

sem pedig azért, mert mások úgy óhajtják.

A hazugság az emberi együttélést

hosszú távon pokollá teszi.

Én, amindenható Isten, bízom benned.

Megengedheted magadnak, hogy te is bízz másokban,

és bizalmat ébressz bennük.

10. Tizedik parancsolat

Én az úr vagyok, a te Istened: ne irígykedj!

Nincs szükséged arra, hogy irígykedj -

sem a mások vagyonára,

sem a mások tudására,

sem a mások jóságára,

sem a mások sikereire.

Ha a másét irígyeled,

megfosztod magad attól, hogy örülj a sajátodnak.

Én, a mindaható Isten, minden jónak adományozója vagyok.

Megengedheted magadnak, hogy örülj annak, ami a másé.

NE ÖLJ!

Vagyis ne is moss kezet szappannal, hisz a szappant arra használod hogy a kezedről és a tested többi részéről megÖLd a baktériumokat. De ezt Isten tiltja, hogy ölj, így ne használj szappant, ha kezet mosol!