Mi a helyes értelmezése az alábbi igeversnek?

Szia!

Az ebek és a disznók minden esetben a tisztátalanságot jelképezik a Bibliában. A gyöngyök az igaz értékeket jelképezik, vagyis az olyan tálentumokat, emberi értékeket, jellemtulajdonságokat, amelyektől az ember értékessé válik az Isten szemében. A megtaposás egyértelműen ezekre az értékekre vonatkozik, innen származik a "lábbal tiporja" kifejezés, vagyis nem becsüli meg. A megszaggatásra pedig azt tudom mondani, hogy az ember kárt vall ilyen esetben. Ennek a mondatnak a megértésére a legjobb példa a tékozló fiú példázata. Összefoglalva: az Istentől kapott tálentumainkat ne a "világban" akarjuk kamatoztatni, mert ott nem fogják megbecsülni, sőt ellenünk fordítják, és testi-lelki kárt vallhatunk.

üdv. Péter

Az előbbi versekben meg van mondva, hogy különös hivatás nélkül ki itélhet és taníthat, ki nem, t. i. csak az, ki előbb önmagát megitélte és megjavította; most előadatik, kit kell itélni és tanítani, kit nem. T. i. nem kell ezt tenni a nyilvános, megátalkodott, eb- és disznótermészetű embereknél, vagyis, az oly megátalkodott vallásgúnyolóknál, kik haragosak lévén, mint az ebek, minden természet- és érzékfölötti igazságot megugatnak, leszólnak; ilyenek a baromi kéjekbe jobbíthatlanúl egészen és teljesen elmerűltek is. Ezek elé a fensőbb igazság és szent szeretet gyöngyeit nem kell vetni; mert nem lévén ahhoz érzésök, feldühűlnek, s a hit hirdetőjét széttépni akarják; mások az ő fertelmöket többre becsülik a gyöngyöknél, s ezeket abban gondatlanúl eltapossák.

A szent dolgok profanálása. Új gondolat. A szent dolog és a gyöngy jelenti az Isten igéjét és a magasabb hittitkokat, úgyszintén a malaszt [isteni kegyelem] eszközeit. (ö. Máté 13,45 sk.) Általában szent és becses dolgokat nem szabad kutyákra és sertésekre pazarolni s ezáltal meggyalázni; mert ezek azokat, mint az oktalan állatok az áldozati húst vagy kenyeret és a gyöngyöt megérteni és megbecsülni nem tudják, hanem összemarcangolják és legázolják; sőt mivel csak koncot vártak, nekirontanak azoknak, kik e nekik értéktelen dolgokkal őket megcsalták. Különösen pedig a kutyák és a sertések a durva, hitetlen, piszkoslelkű és gonosz emberek, kik a vallási igazságokat meg nem értik és nem becsülik, mintegy megugatják és megmarják, az erényt megvetik és sárba tapodják. Azért az ősegyházban úgynevezett titokfegyelem volt, mely a keresztség előtt a magasabb vallási tanokat, szertartásokat és intézményeket titokban tartotta, nehogy az értelmetlen és ellenséges indulatú pogányok gúnyjának s a híveket az üldözésnek kitegye. Azért a szentségeket sem szabad méltatlanoknak kiszolgáltatni, hanem előbb meg kell őket javítani.

Jézus figyelmezteti a tanítványokat, hogy gondosan őrizzék a rájuk bízott hitigazságokat és kegyelmi eszközöket, s ne tegyék ki annak a veszélynek, hogy az istentelenek gúnyt űzzenek belőlük és megszentségtelenítsék azokat.

A szent dolgokat szentül kell kezelni. Eredetileg az áldozati húsra vonatkozik, melyet nem lehetett a kutyák elé vetni. Ezen a mondaton alapul az ősegyházban a titoktartás fegyelme. A hit nagy titkairól nem beszéltek a pogányok előtt, hogy ne tegyék ki gúnynak azok előtt, akik képtelenek megérteni.

Mát. 7,6. A szent dolgok megbecsülése.

Az ítélkezés tiltása nem jelent kritikátlanságra való buzdítást. Vigyázzunk, ne erőltessük rá lelki értékeinket olyanokra, akik nem tudnak mit kezdeni velük. Ez meddő próbálkozás, de istenkísértés is; Isten nem vállal közösséget ilyenfajt botorságainkkal, hanem kiszolgáltat bennünket természetes következményeiknek. A kutya és a disznó Izráelben tisztátalan állat, az igazgyöngy a legnagyobb érték kifejezője, a hagion értelme bizonytalan; az összefüggésben konkrét tárgyra utal, így esetleg az áldozati húst jelenti, vö. Num 18:8.