Szerintetek helyes a kereszt használata az imádatban?

Arra gondoltam, hogy nektek mi a véleményetek azzal kapcsolatban, hogy helyes-e az, hogy egyes vallásokban jelen van a kereszt?

Mert én teljes mértékben logikusnak tartom, hogy nem helyes. Ahogy az egyik kedves válaszoló mondta, logikusan végiggondolva az az eszköz, amelyen megölték őt.

Szemléltetés: az egyik nagyon kedves barátunk gyermekét megölték. Mi lenne a véleménye a barátunknak rólunk, ha azt az eszközt, amellyel a fiát megölték mi a nyakunkban hordanánk vagy valamiképpen még hódolnánk is neki, vagy csak szimplán használnánk?!!!

Meg olvastam egy nagyon kijózanító gondolatot a keresztel kapcsolatban. Gondoltátok volna, hogy valójában Jézust nem is kereszten ölték meg, hanem egy oszlopon. Valamint kiderül, hogy hogyan is került akkor egyáltalán bele az imádatba a napjainkban használt forma. Am tudtátok, hogy a keresztények kifejezésnek semmi, de semmi köze nincs ahhoz a bizonyos eszközhöz? Mert ez a szó jelentése: bemeritettek.

MILLIÓK bálványozzák és tisztelik a keresztet. A Britannica Hungarica azt írja a keresztről, hogy „a keresztény vallás fő szimbóluma”. Az igaz keresztények mégsem használják a keresztet az imádatban. Miért nem?

Ennek egyik fontos oka az, hogy Jézus Krisztus nem kereszten halt meg. A rendszerint „keresztnek” fordított görög szó a sztau‧rosz′. Alapjelentése ’egyenes karó, oszlop’. Egy bibliafordítás magyarázata rámutat, hogy a sztau‧rosz′ „soha nem két gerendát jelöl, melyek valamilyen szögben keresztbe lennének téve egymásra . . . A görögben [mármint az Újszövetség görög szövegében] semmi sem utal arra, hogy két fadarabról lenne szó” (The Companion Bible).

A bibliaírók több helyen is egy másik szót használnak annak a tárgynak a megjelölésére, amin Jézus meghalt. Ez pedig a görög xü′lon szó (Cselekedetek 5:30; 10:39; 13:29; Galácia 3:13; 1Péter 2:24). Jelentése egyszerűen ’fa’ vagy ’karó, furkósbot, fatörzs’.

Hermann Fulda Das Kreuz und die Kreuzigung (A kereszt és a keresztre feszítés) című könyvében így magyarázza meg, hogy gyakran miért egyszerű oszlopot használtak a kivégzésekhez: „A nyilvános kivégzésre választott helyeken nem voltak mindenhol élő fák. Ezért egy egyszerű gerendát vertek a földbe. Erre kötözték vagy szegezték rá a törvényen kívül helyezetteket, a felemelt kezüknél és sokszor a lábuknál fogva is.”

A legmeggyőzőbb bizonyíték azonban Isten Szavában található. Pál apostol ezt mondja: „Krisztus megvásárlás által megszabadított minket a Törvény átkától azzal, hogy átokká lett helyettünk, mert meg van írva: »Átkozott mindenki, aki oszlopra van akasztva [„fán függ”, Károli-fordítás]«” (Galácia 3:13). Pál itt az 5Mózes 21:22, 23-ból idéz, mely egyértelműen oszlopra, nem pedig keresztre utal. Mivel az ilyenfajta kivégzés „átokká” tette az embert, nem lenne helyes, ha a keresztények a megfeszített Krisztus szobraival vagy képeivel díszítenék a lakásukat.

Semmilyen bizonyíték sem utal arra, hogy a Krisztus halála utáni 300 évben a magukat kereszténynek vallók használták volna a keresztet az imádatban. A negyedik században aztán Konstantin, a pogány császár felvette a hitehagyott keresztény vallást, és a keresztet tette annak szimbólumává. Bármi indította is erre, a keresztnek semmi köze sincs Jézus Krisztushoz. Valójában pogány eredetű. Egy katolikus enciklopédia elismeri: „A kereszt a kereszténység előtti és a nem keresztény kultúrákban egyaránt megtalálható” (New Catholic Encyclopedia). Számos más forrásmű a természetimádattal és a pogány szexuális rítusokkal hozza összefüggésbe a keresztet.

De vajon miért népszerűsítették ezt a pogány jelképet? Valószínűleg azért, hogy a pogányoknak könnyebb legyen elfogadniuk a „keresztény hitet”. A Biblia viszont határozottan elítéli mindenfajta pogány szimbólum tiszteletét (2Korintusz 6:14–18). A Szentírás ezenkívül a bálványimádás minden formáját tiltja (2Mózes 20:4, 5; 1Korintusz 10:14). Az igaz keresztények tehát jó okkal nem használják a keresztet az imádatban.

„ Az ókori világnak szinte valamennyi részén találtak a keresztény kort messze megelőző időkből származó tárgyakat, melyek különböző típusú keresztekkel voltak díszítve. Számtalan példa van erre Indiában, Szíriában, Perzsiában és Egyiptomban . . . A kereszténységet megelőző időben és a nem keresztény népeknél valószínűleg majdhogynem általánosnak tekintették a kereszt vallásos jelképként való használatát, és igen sok esetben a természetimádat valamilyen formájához kapcsolódott” (Encyclopædia Britannica. [1946] 6. köt., 753. o.).

„ A [két, egymásra merőlegesen elhelyezett gerendából álló kereszt] formájának eredete az ókori Káldeába vezethető vissza, és ott, valamint a szomszédos országokban, Egyiptomot is beleértve, Tammúz isten jelképeként használták (mivel nevének kezdőbetűje megegyezik a mitikus Tau alakjával). A Kr. u. III. század közepén az egyházak vagy eltértek a keresztény hit bizonyos tanításaitól, vagy kiforgatták azokat. Hogy növeljék a hitehagyott egyházi rendszer befolyását, pogányokat vettek fel az egyházba a hitben való megújulás nélkül, és megengedték nekik, hogy nagyjából továbbra is megtartsák pogány jeleiket és szimbólumaikat. Így Krisztus keresztjének ábrázolására átvették a Taut vagy T-t a legelterjedtebb formájában, vagyis a lesüllyesztett harántgerendával” (An Expository Dictionary of New Testament Words. [London, 1962] W. E. Vine, 256. o.).

„Szokatlan, de tagadhatatlan tény, hogy a kereszt már jóval a Krisztus születése előtti korokban szent jelképül szolgált, és azóta olyan országokban is ez a helyzet, amelyeket az egyház tanítása érintetlenül hagyott . . . A görög Bakkhoszt, a tíruszi Tammúzt, a káldeus Bélt és a germán—skandináv Odint a híveik előtt mind egy kereszt formájú eszközzel ábrázolták” (The Cross in Ritual, Architecture, and Art. [London, 1900] G. S. Tyack, 1. o.).

„ A »crux ansata« típusú keresztet [anhot, vagyis füles keresztet] . . . tartották kezükben az egyiptomi papok és papkirályok mint a napisten papjai, hatalmuk és tekintélyük jelképeként, és »az élet jelé«-nek nevezték” (The Worship of the Dead. [London, 1904] J. Garnier ezredes, 226. o.).

„ Az egyiptomi műemlékeken és sírokon mindenütt megtalálhatók a különböző formájú keresztek, és több szakértő ezeket vagy a phallosz [férfi nemi szerv ábrázolása], vagy a közösülés jelképének tartja . . . Az egyiptomi sírokban a crux ansata [a tetején hurokkal vagy fogantyúval ellátott kereszt] mellé fektetve phalloszt is találtak” (A Short History of Sex-Worship. [London, 1940] H. Cutner, 16—7. o.; lásd még: The Non-Christian Cross. 183. o.).

„Ezeket a kereszteket a babiloni napisten jelképeként használták ([lásd a könyvet]), és először Julius Caesar (Kr. e. 100—44) pénzérméin, majd Caesar egyik trónörökösének (Augustusnak; Kr. e. 20) vert pénzdarabjain fordult elő. Konstantin pénzérméin a leggyakoribb jelkép a [lásd a könyvet]; de ugyanezt a jelképet használták a kör nélkül, egyenlő hosszú vízszintes és függőleges karokkal is, és ezt a jelképet tisztelték különösképpen mint ’napkereket’. Meg kell említeni, hogy Konstantin napistenimádó volt, és csak körülbelül negyedszázaddal azután csatlakozott az »egyházhoz«, hogy a legenda szerint ilyen keresztet látott feltűnni az égen” (The Companion Bible. 162. függelék; lásd még: The Non-Christian Cross. 133—41. o.).