SUR GOS! Mi az apostolok cselekedeteinek a tortenete?

Olvasd el légyszíves: [link]

Az Egyszerű fordítást ajánlom neked.

szia

Joppéban Péter feltámasztja a szeretett Tábitát (Dorkást), és ott kapja a meghívást, hogy menjen Caesareába, ahol egy Kornéliusz nevű katonatiszt várja. Péter prédikál Kornéliusznak és háza népének, és ők hisznek, sőt a szent szellem is kiárad rájuk. Akkor Péter megérti, hogy „Isten nem részrehajló, hanem minden nemzetben elfogadható előtte az, aki féli őt és igazságosságot cselekszik”, ezért alámeríti őket. Ők az első körülmetéletlen pogány megtértek. Később Péter megmagyarázza ezt a fejleményt a jeruzsálemi testvéreknek, és ők Istent dicsőítik érte (10:34, 35).

A Cselekedetek 10:1-ben a görög szövegben azt olvassuk Kornéliuszról, hogy ő volt az úgynevezett itáliai csapat századosa, mely valószínűleg Cezáreában állomásozott.

Bár Kornélius hitt Istenben, nem volt zsidó prozelita.

. Ő hitte, hogy Isten létezik és őszintén kereste őt. Mit tett Kornélius, amikor pontos ismeretet szerzett? Nos, egész szívvel átadta magát Jehova Istennek, és önátadásának szemléltetése végett alámerítkezett. Kornélius azután nyilvánvalóan szoros kapcsolatban maradt Istennel és ez kedvező kihatással volt az imáira (Cselekedetek 10:1–44).

Ez csodálatos közelséget teremtett Isten és ezen önátadott férfi között, olyan viszonyt, amely az ima korlátlan kiváltságát biztosította Kornélius számára

Közben Péternek is volt egy látomása, mialatt Simon házának tetőteraszán imádkozott (10:9–23). Elragadtatásban látott alászállni az égből egy nagy vitorlavászonhoz hasonló edényt, tele tisztátalan négylábúval, csúszómászóval és madárral. Mivel azt az utasítást kapta, hogy öljön és egyen, Péter azt válaszolta, hogy ő sohasem evett semmi tisztátalant. „Ne nevezd többé tisztátalannak azt, amit Isten megtisztított” — szólt a válasz. A látomás zavarba ejtette Pétert, ő azonban követte a szellem utasítását. Ő és hat zsidó testvér elindultak hát Kornélius küldötteinek társaságában (Cselekedetek 11:12

Amikor Péter és társai megérkeztek Cezáreába, Kornélius, a rokonaival és közeli barátaival már várta őket. Kornélius Péter lábához borult, de az apostol alázattal visszautasította ezt a hódolatot.

Péter még beszélt, amikor Isten kiárasztotta a szent szellemet a hívő pogányokra. Akkor és ott Isten szelleme újra nemzette őket és elkezdtek idegen nyelveken beszélni és magasztalni őt. Illő módon bemerítkeztek tehát Jézus Krisztus nevébe. Ekkor használta Péter a harmadik kulcsot, hogy megnyissa az istenfélő pogányok számára is az ismeret és az alkalom ajtaját, hogy bemehessenek az égi Királyságba

folytatás

I. SZ. 36-ban járunk. A helyszín Joppé, egy kikötőváros. Meleg őszi nap van, és Péter egy tengerparti ház lapos tetején imádkozik. Már néhány napja itt vendégeskedik. Az, hogy ebben a házban szállt meg, már valamennyire azt mutatja, hogy nincs benne előítélet. A ház tulajdonosa egy tímár, Simon, és nem minden zsidó lakna egy tímár házában

: Péter nem önmagát mutogatta, amikor egyedül imádkozott a háztetőn (10:9). A lapos háztető mellvédje valószínűleg eltakarta őt a szem elől

A tetőterasz egyben a pihenés helye is volt, ahová az utca zaja elől menekültek az emberek az esti órákban.

Tudva, hogy Péter el fog jönni hozzá, Kornéliusz összehívta a „rokonait és meghitt barátait”, akik nyilvánvalóan mindannyian nem zsidók voltak (Csel 10:24)

Amikor Péter megérkezett, olyasmit tett, amiről nem gondolta volna, hogy valamikor is meg fogja tenni: belépett egy körülmetéletlen nem zsidó házába! Ezt mondta az ott lévőknek: „Jól tudjátok, mennyire nincs megengedve egy zsidónak, hogy egy más nemzetséghez tartozó emberhez csatlakozzon, vagy közeledjen hozzá, de nekem az Isten megmutatta, hogy egy embert se szabad beszennyezettnek vagy tisztátalannak hívnom” (Csel 10:28). Vagyis ekkorra Péter már világosan látta, hogy a látomás célja nemcsak az volt, hogy megtanítsa, hogy mit ehet meg az ember, és mit nem. „Egy embert se szabad [még egy nem zsidót sem] beszennyezettnek” hívnia.

Péter, aki zsidó származású volt, egy olyan korban élt, amikor a zsidók tisztátalannak tartották a nem zsidókat, ezért úgy gondolták, hogy semmilyen kapcsolat sem kívánatos velük

Péter ezekkel a figyelemfelkeltő szavakkal kezdte: „Bizonyosan látom, hogy nem részrehajló az Isten, hanem minden nemzetben elfogadható előtte, aki féli őt, és igazságosságot cselekszik” (Csel 10:34, 35). Péter megtanulta, hogy Isten szemléletmódját nem befolyásolja az, hogy ki milyen rasszhoz vagy nemzethez tartozik, és semmilyen más külső tényező sem.

Péter megtanulta, hogy Isten szemléletmódját nem befolyásolja az, hogy ki milyen rasszhoz vagy nemzethez tartozik, és semmilyen más külső tényező sem.

Péter tanúskodásának csodálatos eredményei lettek. Körülmetéletlen nem zsidók is megkapták Isten szellemét, megkeresztelkedtek, és kilátásuk nyílt arra, hogy királyok legyenek Jézussal az égben. Milyen nagyszerű kimenetele lett Péter alapos tanúskodásának! (Csel 10:22, 34–48).

Ekkor olyasmi történt, amire még nem volt példa: „Még beszélt Péter”, amikor a szent szellem kitöltetett „a nemzetekből valókra” (Csel 10:44, 45). Ez az egyedüli hely a Szentírásban, ahol arról olvasunk, hogy a szent szellem kitöltetett valakire a megkeresztelkedése előtt.