Az Új Világ fordítás tényleg ferdítés?

"Szóval csak azon helyekre raktuk vissza, ahol a régi kéziratok alapján bizonyított, hogy szerepelt."

Alátámasztanád ezt a tényként beállított véleményt esetleg?

"Ekkor ez a végtelen isten, aki az egész gigantikus Univerzumot megalkotta, pusztán kis teremtményei iránti szeretetből magára veszi az Univerzumhoz képest porszemnyi helyhez képesti porszemnyi kis lények sorsát, létezésükben osztozik minden fájdalomban és megpróbáltatásban, s még meg is ölik őt, de ő ezt önként vállalja"

Vajon a Mindenható Istenről, aki kinyilatkoztatta magáról a héber JHVH mássalhangzókkal leírt nevét, mit lehet elmondani? Milyen tulajdonságokkal és jellemzőkkel bír?

Ő Jehova, aki EGYEDÜL mindenható, hiszen "mindenható" logikusan csak akkor lehet, ha nem osztozik senkivel ezen képességében. A pontos szövegek szerint, ezzel a címmel sehol sem illetik Jézust a Bibliában.

Jehova öröktől fogva létező, kezdet nélküli Isten, viszont Jézusról ezt nem mondhatjuk el. (A háromság misztériuma szerinti magyarázgatást nem veszem alapul.)

Jehova mindentudó Isten, akire Jézus úgy hivatkozott, hogy csak Ő képes megmondani "azt a napot és órát", senki más. Nem úgy hivatkozott rá, hogy "de pár nappal később, a halálom utáni feltámadásomkor már én is 'mindentudó' leszek, mert csak ez gátol abban". Nem, ez már csak a későbbi háromságos verzió. (Mellesleg, ha Jézust tényleg az "emberi természete" korlátozta volna - ahogy a háromságisten imádók állítják, akkor is felmerül a kérdés, hogy a szent szellem miért nem tudta? Az mi "korlátozta"? Erre a háromság fényében még mindig nem kaptam választ.)

Jehova "nem halhat meg", Ő HALHATATLAN volt mindig és az Ő helyzete sohasem változott. Jézus a földi váltsághaláláig logikusan nem volt halhatatlan, mivel meghalt. Amennyiben egy istenségen belül egyszerre volt Isten és ember (sőt egyszerre volt a földön és az égben) is a háromság szerint, hogyan halhatott meg? Ha az "istensége" nem halt meg, csak az "emberi" a háromság filozófia szerint, akkor NEM VOLT A HALÁLA EGYENLŐ ÉRTÉKŰ ÉS VALÓSÁGOS! Jézusnak Ádámmal egyenértékűként - tehát valóságos emberként kellett bemutatnia a váltságát, mivel Ádám nem volt Isten is és ember is "egyszerre", csak egy EMBER.

De (a bibliai magyarázat szerint) Jehova teremthetett halhatatlansággal (akkor még) nem rendelkező teremtményt (az angyalokról sem írja a Biblia, hogy halhatatlanok lennének!) és ez teljességgel értelemszerű magyarázat Jézus esetében. Tehát akkor azt állítani, hogy a te "végtelen istenedet" (az EGYETLENT, a MINDENHATÓT, a MINDENTUDÓT, a HALHATATLANT) megölik az emberek, enyhén szólva istenkáromlás!

De valóban, amit írsz (és ami valójában a háromság érvei miatt megzavar), abban van igazság.

Jehova Isten valóban a mérhetetlen szeretetéből fakadóan intézkedett az emberi teremtményei megváltása érdekében és a LEGNAGYOBB áldozatot hozta meg ezért. Az "egyszülött" és "elsőszülött" Fiát adta értünk. Próbálod elkenni a tényeket azzal, hogy "maga Isten jött le a Fiú képében", de tagadhatatlan hogy Jézus nem a saját akaratát hajtotta végre, hanem az Atyjáét. Ő egyetértően és hűségesen ELFOGADTA azt és végrehajtotta, de természetszerűen Ő nem az Atyja, hanem vele szándékban és akaratban egységes (első) teremtménye.

És valóban, ez az áldozat hatalmas fájdalmat okozott Jehovának is, amivel példát mutatott nekünk. És elmondhatjuk, hogy ezzel Jehova is osztozik az olyan címekben, mint "Megmentő", "Szabadító", "Megváltó", hiszen az Ő akaratát hűséges szolgáján keresztül hajtotta végre. Akkor, mikor egy építészről azt írja a krónika, hogy "felépítette a stadiont", vagy a "híd az ő keze munkáját dicséri", akkor érdekes módon nincs olyan értelmes ember, aki azt hinné, hogy ez az építész ténylegesen a saját kezével készítette ezeket. De amikor Jehova váltságáról van szó, akkor a héber szövegekben lévő hasonló típusú megjegyzéseket már nem ilyen logikusan kezelik a háromsághívők - érdekes! Jehova is "megváltó", Jézusról is azt írják, hogy "megváltó", ezért "egyek a háromságban".

Ezért azt állítják a háromsághívők, hogy Jézus tulajdonképpen az "Ószövetség" Jehovája, már csak ezért sem szerepel az "Újszövetségben", az egyébként a héber szövegekben majdnem 7000-szer előforduló isteni név.

Pedig hát a prófécia szerint valóságos KÜLÖNBSÉG VAN a két név között, figyelj csak:

(Jelenések 14:1) "És láttam, és íme, a Bárány ott állt a Sion-hegyen, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokukra van írva az ő neve és az ő Atyja neve."

Vajon az lesz odaírva, hogy "Atya", vagy inkább az a Név, melyet EGYEDÜLIKÉNT nyilatkoztatott ki Jehova magáról és amelyet "örök időkre" szánt, melyet minden más megszólítástól sokkal többször használ a Biblia, valamint a Tízparancsolatban is leszögezte Isten, hogy elvárja a tiszteletteljes használatát???

"Önmagában abban nincsen semmi alázattal ellentétes, hogy Isten tudatában van saját istenségének. Ez nem képzelgés, ez itt maga az igazság."

Sok mai önimádó ember is szeret istent játszani, de a múltban ez az uralkodók részéről még durvább és valóságosabb imádatban nyilvánult meg. Nem is olyan régmúlt Hirohito hatalma sem.

Jézus a szövegösszefüggés szerint ebben mutatott volna példát? Ezen rész többek között arról a negatív példáról szól, melyet akkor sok uralkodó mutatott magáról. Még akkor is, ha esetleg jámbornak mutatkozott volna egy emberi uralkodó - ha imádatot vár el, nem alázatban mutat példát! Jézus pedig egy valóságos és tökéletes ember volt (mint Ádám), és NEM ISTEN (is), éppen ezért nem várt el imádatot, hanem helyette Ő maga is Jehovát imádta. A Mindenható hű szolgája volt földi élete előtt is és utána is az maradt.

Érdekes momentum, hogy a Biblia szerint lesznek Jézusnak az égben az emberek közül megvásárolt "társkirályai", "társuralkodói" akikkel osztozik az uralkodásban. Ez minden bizonnyal egy nagyobb hatalmat kapott, de TEREMTETT égi uralkodónál lehetséges, de vajon egy elképzelt háromság részeként létező, "mindenható", "mindentudó" Istennél hogyan lenne lehetséges? Miért volna rá szüksége?

-----

"Azt állítod, hogy a Bibliát meghamisították, akkor mutass rá egy olyan korabeli szövegre, amiből ez látható."

Sok ilyen van és ezen kérdések között is írtunk már példákat rá. Az ismert "jánosi betoldás" is egy, a háromság érdekében történt későbbi betoldás, a Károli még mindig tartalmazza, de sok más már nem.

De pontosítanék, mert nem azt írtad, amit én. A Szentírást NEM hamisították meg, hanem kísérletek születtek rá. Nem jártak tartós és végleges sikerrel, mert előbb-utóbb minden kiderült!

"Persze nem fogsz, hiszen magad is azt mondtad, hogy csak a hamisított példányok maradtak fenn."

Ezt nem mondtam, valamit félreértettél. Ez csak az isteni névvel kapcsolatban igaz, mivel ebben az esetben nincsenek rendelkezésre álló eredeti kéziratok, csak későbbi másolatok. Ezek olyan korszakból valók, mikor már az (eredetileg) krisztusi utat képviselő egyházi elöljárók egyre nagyobb része, tudományosan bizonyíthatóan kezdett eltérni a pogány (pl. a görög) filozófiák felé. Így aztán nem csoda a háromság lassan gyökeret vert - sok más nem bibliai tannal együtt. A háromságba pedig már nem fért bele Isten egyedülálló megkülönböztető neve...

"Azt, hogy állításotok szerint meghamisították a Bibliát, hogy elképzeléseiket alátámasszák, de annyira bénán csinálták, hogy ellentmondásokat felejtettek benne. Erre mondtam, hogy ha meg akarták volna hamisítani, akkor azt meg tehették volna úgy is, hogy semmiféle lehetőség nem lenne az általuk kívántakon kívül bármiféle másik értelmezésére."

Nos, az tudományos tény, hogy voltak, vannak hamisítási próbálkozások, ennek a lehetőségét a Biblia sem zárja ki. Viszont senki sem tehette meg, hogy minden rendelkezésre álló (másolt) kéziratot megtaláljon és átírjon - ezért van az, hogy egy bizonyos ferdítés, betoldás jól nyomon követhetően vonul végig egészen addig, míg le nem leplezik, pl. azzal, hogy találnak a manipulált szövegű kézirat előtti szövegeket, melyekben nincs még benne az, ami a későbbi másolatokban és fordításokban már igen. Így lepleződött le a "jánosi betoldás" is, melyet a Károli és a Káldi tartalmaz. Ugyanis a Károli és a Káldi fordítás olyan szövegekre támaszkodott, melyektől ma már ismernek régebbieket is, és melyek egységesen nem tartalmazzák e beszúrást.

"Buborékszavak, buborékszavak. Mi az, hogy "kiválóan látszik"? Ez nem érv, ez vélemény. Nagyon sokaknak egyáltalán "nem látszik kiválóan". Sőt!"

Akkor kérlek jól figyelj:

"Monda az Úr az én uramnak: Ülj a jobbomon, míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá!" Így hangzik a Zsoltárok 110:1 a Károli Biblia fordítása alapján. Ki az "Úr" ebben a szövegben, és kihez beszél?

A Keresztény Görög Iratokról készült fordítások némelyikében nehézséget okoz, amikor a Héber Iratokból olyan idézetet fordítanak le, amely az "ÚR" szóval egyértelműen Jehova Istenre utal. Hasonlítsd össze például a Lukács 4:19-et az Ésaiás 61:2-vel az Újfordítású revideált Bibliában vagy a Kámory fordításban. Egyesek azt állítják, hogy Jézus átvette Jehovától az "Úr" címet, és Jézus testben valójában Jehova volt; ez azonban olyan állítás, amelyre az Írásokban nem létezik alátámasztás. Jehova Istent és Fiát, Jézus Krisztust az Írások pontos szövegei mindig gondosan megkülönböztetik egymástól. Jézus ismertté tette Atyja nevét, és képviselte őt (János 5:36, 37 - ezek fontosak, olvasd el!).

Figyeld meg a következő példákban, hogy a Héber Iratokból vett idézetek hogyan jelennek meg a Görög Iratokban. A Cselekedetek 4:24–27 (ÚV), amely a Zsoltárok 2:1, 2-t idézi, Jehova Istent és a Felkentjét vagy a Messiást egyaránt megemlíti. A Róma 11:33, 34 (ÚV) szövegkörnyezete világosan Istenre, minden bölcsesség és ismeret Forrására utal az Ésaiás 40:13, 14-ből vett idézettel. Amikor Pál a korinthusbeli gyülekezetnek írt, megismételte az idézetet: "Ki ismerte meg Jehova értelmét?"; majd hozzáfűzi: "De mi Krisztus értelmével rendelkezünk." Az Úr Jézus oly sok fontos kérdésben feltárta követői számára Jehova értelmét (1Korinthus 2:16, ÚV).

És itt egy komoly ellenérv kínálkozik fel a sok közül. Ha a háromság igaz, hogyan létezik az, hogy ha mi "Krisztus értelmével rendelkezünk", akkor nem rendelkezünk "Jehova értelmével"???

Az Új Világ szerint:

(1Korintusz 2:16) "Mert ki ismerte meg Jehova gondolkodását, hogy oktathatná őt? Bennünk azonban megvan Krisztus gondolkodása."

A Héber Iratokban a szöveg néha Jehovára utal, a hatalmának és tekintélyének jogátruházása útján azonban Jézus Krisztusban teljesedik be. A Zsoltárok 34:9 (Kám) például meghív, hogy "érezzétek és lássátok, mily jó az Isten". Péter azonban az Úr Jézus Krisztusra vonatkoztatja ezt, amikor azt mondja: "ha ugyan ízleltétek, hogy jóságos az Úr" (1Péter 2:3, Cs). Péter felhasználja ezt az alapelvet, és megmutatja, hogyan igaz ez Jézus Krisztus esetében is. A Jehováról és Jézus Krisztusról való ismeretszerzés által és azáltal, ha ennek megfelelően cselekszenek, a keresztények mind az Atyától, mind a Fiától jövő gazdag áldásoknak örvendhetnek (János 17:3). Az, hogy Péter így alkalmazta ezt a verset, nem teszi a Szuverén Urat, Jehovát egy háromság részévé az Úr Jézus Krisztussal.

Jehova Isten és Fia, Jézus Krisztus egymáshoz viszonyított helyzetét nagyon világossá teszi Pál apostol, amikor azt mondja: "nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala" (1Korinthus 8:6, Úf; 12:5, 6). Amikor Pál az efézusbeli gyülekezetnek írt, úgy azonosította az "egy Urat", Jézus Krisztust, mint aki teljesen különbözik attól, aki "az Istene és Atyja mindeneknek" (Efézus 4:5, 6, Úf).

"Amikor az Újtestamentum írói Istenről beszélnek, a mi Urunk, Jézus Krisztus Istenére és Atyjára gondolnak. Amikor Jézus Krisztusról beszélnek, nem úgy beszélnek róla, és nem is úgy gondolnak rá, mint Istenre. Ő Isten Krisztusa, Isten Fia, Isten bölcsessége, Isten Szava. Még Szent János írásának prológusát is — amely a leginkább megközelíti a niceai doktrínát — az evangélium egészében hangsúlyozottan megnyilvánuló alárendeltség fényében kell értelmezni; valamint a prológus görögül a (the·os′) névelő nélküli használata által kevésbé határozott, mint amilyennek ez az angolban tűnik." (John Martin Creed: The Divinity of Jesus Christ.)

Létezett a zsidók körében egy olyan tendencia (hogy mennyire szükséges, az itt nem jön szóba), amely a tetragrammát igyekezett valami mással helyettesíteni (Adonáj, küriosz, ha-Sém) legalább a kiejtésben, hogy el ne kopjon, hogy hiába ne vegyék az emberek, vagy hogy szentebbnek hasson. Ez a tendencia önmagában nem istentelen, legfeljebb túlzottan óvatoskodó vagy babonás. Hozzávehetjük ehhez azt, hogy az Újszövetség keletkezésekor nem holmi XXI. századból odaképzelt őstiszta ószövetségi szellemi környezet uralkodott a zsidóság körében, hanem sok tekintetben kevert és eszmetörténeileg származékosnak tekinthető meggyőződések borították be az ószövetségi Szentírást. És azokban a dolgokban, amelyek nem voltak üdvösségbe vágók az Újszövetségben, az írók vették maguknak a bátorságot, hogy szabadon éljenek akár ezekkel a hagyományszerű elemekkel is. Ilyen volt pl. Pál utasítása, hogy az istentiszteleten az asszonyok fedjék be a fejüket; a név szerinti említése a Mózessel szembeszálló egyiptomi varázslóknak, Júdás apostol tanítása Mihály és a sátán harcáról, vagy a farizeusoknak Jézus általi említése mint olyanoké, akik a Mózes székében ülnek. Mindezek a motívumok hagyományképpen szálltak át rájuk a múltból, és ők vagy éltek velük, vagy nem - mindaddig, amíg az az evangéliumot nem veszélyeztette.

Nos: egy ilyen szellemi háttér alapján egyenesen magától értetődő, hogy az apostolok nem használták a JHVH nevet a görög írásaikban, minthogy a Septuaginta ránk maradt példányainak túlnyomó többsége szintén nem használta, és szóban maga a zsidóság sem használta. Lehet ezen szörnyülködni mindenféle szenteskedő sóhajtozásokkal, hogy "az apostolok nem követték koruk hitehagyott szokásait" meg hasonlók, de mind ezen állítás, mind a benne foglalt jelző csak a XX. századi JT-k kelléktárában vergődött ilyen nagy jelentőségre. Tehát a JT-k ilyetén ellenvetésének semmi alapja nincs a kortörténetben, a szövegtörténetben vagy a hagyománytörténetben - és ezek nem vallási, hanem történettudományi kategóriák, tehát nincs értelme vallási érvekkel hadakozni ellenük. Ti azonban, mikor mégis ezt teszitek, eláruljátok, hogy saját kibillent jehovista ideológiátok (miszerint a JHVH név elhagyása hitehagyás) az egyetlen alapja annak, ahogy az Újszövetség szövegével ilyen felelőtlenül játszadoztok. Telejehovázzátok az Újszövetséget, holott erre semmiféle szövegtani alapotok nincs, csupán egy ideológiai gyökerű illendőségi spekuláció, amly ezzel egyenértékű: "Nekünk fontos, hogy a Név ott legyen, ezért beleírtuk."

"Ez a tendencia önmagában nem istentelen, legfeljebb túlzottan óvatoskodó vagy babonás."

Tehát az, aki helytelen indítékok miatt nem használja Isten nevét, az nem "istentelen"? Aki "babonás" az nem istentelen szokást gyakorol? Vajon a Biblia melyik része ilyen engedékeny az igaz imádattal és az igazsággal kapcsolatban??

"Hozzávehetjük ehhez azt, hogy az Újszövetség keletkezésekor nem holmi XXI. századból odaképzelt őstiszta ószövetségi szellemi környezet uralkodott a zsidóság körében, hanem sok tekintetben kevert és eszmetörténeileg származékosnak tekinthető meggyőződések borították be az ószövetségi Szentírást."

Ez egy újabb rosszindulatú manőver a Tanúk igazi álláspontja ellen, mivel ők nem hiszik, hogy "őstiszta" környezetben kellett Jézusnak és a tanítványainak megfelelniük. Sőt, aki olvasta a Bibliát, mindenféle előképzettség nélkül is megérti, hogy micsoda szellemi zűrzavar uralkodott akkor is. Az ősi tisztaságot, mely jellemzően uralkodott volna akkor, feltételezni is abszurd. De ez nem azt jelenti, hogy nem létezett!! Csakúgy, mint napjainkban. Ahogy az, ami most uralkodik, nem jelenti azt, hogy nincs meg az igazság a földön és kisebbségben bár, de nem gyakorolnák.

"És azokban a dolgokban, amelyek nem voltak üdvösségbe vágók az Újszövetségben, az írók vették maguknak a bátorságot, hogy szabadon éljenek akár ezekkel a hagyományszerű elemekkel is."

A Biblia nem tesz különbséget az isteni igazságok tekintetében "üdvkérdés" és "nem üdvkérdésben"! A Szentírás igaz vagy hamis alapon kategorizál.

"Ilyen volt pl. Pál utasítása, hogy az istentiszteleten az asszonyok fedjék be a fejüket; a név szerinti említése a Mózessel szembeszálló egyiptomi varázslóknak, Júdás apostol tanítása Mihály és a sátán harcáról, vagy a farizeusoknak Jézus általi említése mint olyanoké, akik a Mózes székében ülnek. Mindezek a motívumok hagyományképpen szálltak át rájuk a múltból, és ők vagy éltek velük, vagy nem - mindaddig, amíg az az evangéliumot nem veszélyeztette."

Ezek nem véletlenül kerültek bele az Istentől ihletett Írásokba, hiszen teljes mértékben összhangban voltak az isteni igazságokkal és szellemmel. Ezeken kívülálló, későbbi emberi hivatkozások a (szent)"hagyományra", mint a Biblia állítólagos "részeire" viszont már elutasítható, mivel sokukban megmutatkozik, hogy nem a szent szellem által közölt igazságokat tükrözik.

"Nos: egy ilyen szellemi háttér alapján egyenesen magától értetődő, hogy az apostolok nem használták a JHVH nevet a görög írásaikban..."

Ebből sehogyan sem következik az, hogy nem használták az isteni nevet. Ebből csak következik, hogy a név ellenzői (akik a pogány eredetű háromságistenben hisznek) nem tudják elképzelni, hogy Jézusnak és a tanítványainak többet jelentett a TISZTA isteni igazság és az a szerinti élet, mint a zsidó babonák! Pedig a Biblia szerint nyilvánvalóan többet jelentett nekik, ez van.

"... minthogy a Septuaginta ránk maradt példányainak túlnyomó többsége szintén nem használta..."

Mivel Jézus apostolai és más korai tanítványok ihletett írásainak a lehető legszélesebb körben kellett elérniük az emberekhez, ezért görög nyelven íródtak. (Persze alapos okkal feltételezhetjük, hogy Máté eredetileg héberül írta az evangéliumát, melyben valószínű, hogy használta Isten nevét.) Emiatt a Keresztény Görög Iratokban szereplő sok idézet, amelyet a Héber Iratokból vettek, a Septuagintán alapultak.

Nagyon érdekes, hogy az isteni név a Tetragramma formájában megjelenik Origenész i. sz. 245 körül elkészült Septuagintájában, a hatoszlopos Hexaplában is. Origenész a Zsoltárok 2:2-ről szóló magyarázatában ezt írta a Septuagintáról: "A legpontosabb kéziratokban A NÉV héber betűkkel szerepel, mégpedig nem napjaink héber (betűivel), hanem a legrégebbiekkel."

A bizonyíték meggyőző erővel tárja fel, hogy a Septuagintát már egy korai időpontban meghamisították, mivel a Kyrios (Úr) és a Theos (Isten) szavakkal helyettesítették a Tetragrammát. Mivel a korai keresztények az isteni nevet tartalmazó kéziratokat használtak, nem feltételezhető, hogy nyilvános szolgálatuk során azt a zsidó hagyományt követték, amely mellőzte "A NÉV" kiejtését. Ők közvetlenül a görög Septuaginta segítségével tanúskodhattak Jehova nevéről.

Úgy ötven évvel ezelőtt Palesztinában találtak valamit, ami fényt derített a Név eltávolításának az ügyére. A Holt-tenger nyugati partja közelében levő barlangok átkutatása közben egy csoport felfedezte egy ősi bőrtekercs töredékeit, mely a tizenkét próféta (Hóseástól Malakiásig) könyveit tartalmazta görög nyelven. Az írások i. e. 50 és i. sz. 50 között keletkeztek. Ezekben a régebbi töredékekben nem helyettesítették a tetragrammát az "Isten" és az "Úr" szó görög megfelelőivel. Ezzel bebizonyosodott, hogy a Szentírás korai Septuaginta fordításában használták az isteni nevet.

Sőt Jeromos még a negyedik században is azt írja a Sámuel és Királyok könyveihez írt bevezető előszavában: "Isten nevét, a Tetragrammatont: ,יהוה bizonyos görög kötetekben még ma is megtaláljuk az ősi betűk szerint leírva."

Ha bizonyítható (MÁRPEDIG BIZONYÍTHATÓ), hogy a Septuagintából is kivették a JHVH isteni nevet, mely eredetileg benne volt, akkor miért hihetetlen azt feltételezni, hogy ugyanez történt a Görög Iratokkal is? Felmerül az a jogos kérdés is, hogy azok a másolók és fordítók, akik ilyen hűtlenül bántak a Héber Iratok szövegével, vagyis Isten szent nevét ilyen mostohán kezelték, kétségbevonhatatlan munkát végeztek-e vajon, az első század utáni időkben???

Mert tény, hogy hamisítást követtek el már azzal is, hogy elhagyták az eredeti isteni nevet az ihletett héber szövegekből. Akkor miért valószínűtlen, hogy ugyanebben az időben és nyilván kb. ugyanazok a másolók és fordítók a Görög Iratokkal is ugyanígy bántak??

Ugye jó kérdés?!

Kedves kérdező!

Elolvastad amit írtam figyelmesen? Mert ugyanis benne van a válasz.