Jehova Tanúi szerint egyáltalán van 'lelke' az embernek? (részletek a kieg. Ben)

Jézus azt állította, hogy a bűnös "örökre elveszik Isten elől" (ahogy fogalmazol), de nem hal meg ám, csak "a tüzes pokolban örökké szenved", vagy az "örök kitaszítottság állapotában szenved örökké" - kiknek-kinek a vérmérséklete szerint kigondolva??? Mert én úgy látom, hogy itt (de máshol sem) szó sincs erről!

Ezzel szemben Jézus hallgatósága, akiknek ezt mondta, pontosan tudták, hogy mire való az a hely, melyet ma "gyehenna"-ként emlegetünk. A végső megsemmisülés szemléltetésére használta ezt Jézus. A zsidók is jól tudták, hogy élő embert sohasem dobtak oda, nem a örök kínokat akarta ezzel Jézus szemléltetni, hanem az "örök halált"!

Te ezt a verset idézted:

(Máté 10:28) És ne ijedjetek meg azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni; hanem inkább azt féljétek, aki a lelket is, a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.

Jézus később ezt is mondta:

(Máté 20:28) Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és hogy lelkét váltságul adja cserébe sokakért.

Itt világossá teszi, hogy mit is ért Ő "lélek" alatt. A "lelkét", vagyis (tökéletes emberi) "életét" adta cserébe sokakért. A "halhatatlan lelkét" hogy tudta volna odaadni?

Ezért logikus, hogy a Máté 10:28-ban Jézus szerint "azt kell félni" (Istent), aki képes elvenni az ember "lelkét", vagyis "életét" (is), azaz minden későbbi reményét az örök életre.

Ezzel szemben van, aki nem tudja elvenni a "lelked", vagyis örök életed reménységét tőled, ha nem engeded! Legfeljebb csak a tested tudja megölni.

Figyelem! Csak erős idegzetű Jehova Tanúinak ajánlom ezeket a sorokat!

És szigorúan csak 18 év fölött!

Tanulmány a lélek és a szellem kifejezésekkel kapcsolatosan,

avagy érthetetlen, miért tanítják a becsületes Jehova Tanúit valótlanságokra.

Lélek-Szellem

Szinonima: gör-lat, nyelvt, rokon értelmű szó vagy kifejezés.

Lélek. Pszükhé.

Szellem. Pneuma.

ŐRTORONY - FOGALOM MEGHATÁROZÁS

(avagy ahogyan a Jehova tanúinak tanítja a Társulat)

Lélek:

„Némelyek szerint a „szellem” a „lélek” szinonimája. Ez azonban nem így van.” /Bh Mit jelent a „lélek” és a „szellem” kifejezés?/

„A Bibliából világosan megérthetjük, hogy mi valójában az ember. Nincsen neki külön lelke, mert ő maga a lélek.” /W07 7/15 Halhatatlan lelkünk van?/

„A Biblia leszögezi: „Amely lélek vétkezik, az hal meg” (Ezékiel 18:4). Illés próféta, amikor lehangolt volt, „kérte, hogy hadd haljon meg a lelke” (1Királyok 19:4). Ugyanígy Jónás is azért könyörgött, hogy „hadd haljon meg a lelke” (Jónás 4:8). Igen, ha az ember meghal, a lelke hal meg, tehát a lélek nem halhatatlan. Amikor azt mondjuk, hogy valaki meghalt, akkor lényegében a lelke haláláról beszélünk, hiszen maga az ember a lélek.

De mi a helyzet azokkal a bibliaversekkel, amelyek úgy említik a lelket, mint ami kimegy, illetve visszatér? A gyermekét világra hozó Ráhelről a Biblia ezt írja: „amikor már-már kiment belőle a lélek (mert haldoklott), Ben-Óninak nevezte el [a fiát]; az apja azonban Benjáminnak hívta” (1Mózes 35:18). Az 1Királyok 17:22 pedig amikor leírja, hogy miként támadt fel egy özvegyasszony fia, kijelenti: „Jehova . . . meghallgatta Illés szavát [vagyis imáját], így visszatért a gyermekbe a lelke, és életre kelt.” Vajon ezek az írásszövegek azt mutatják, hogy a lélek egy láthatatlan, anyagtalan valami, amely elhagyhatja a testet, illetve beköltözhet oda?

Nos, ne felejtsük el, hogy a „lélek” szó egyik jelentése: ’élet’. Így tehát Ráhelből olyan értelemben ment ki a lelke, hogy az élete véget ért. Egyébként a „már-már kiment belőle a lélek” kifejezést egyes bibliafordítások úgy adják vissza, hogy „élete megszűnőben volt” (Katolikus fordítás), vagy „kilehelte utolsó leheletét” (Jerusalem Bible). Ami az özvegyasszony fiát illeti, az ő esetében is az élet tért vissza belé (1Királyok 17:23).” /W07 7/15 Halhatatlan lelkünk van?/

„Először beszéljünk a lélekről. Biztosan emlékszel rá, hogy a Bibliát eredetileg főként héberül és görögül írták. Amikor a bibliaírók a lélekről írtak, a héber ne′fes vagy a görög pszükhé′ szót használták. Ez a két szó jóval több mint 800-szor fordul elő a Szentírásban, és az Új világ fordítás következetesen a „lélek” szóval adja vissza őket. Ha megvizsgálod, hogyan használják a Bibliában a „lélek” szót, világossá válik, hogy alapjában véve

1. emberekre

2. állatokra

3. egy ember illetve egy állat életére

utal.”

/Bh Mit jelent a „lélek” és a „szellem” kifejezés?/

Szellem:

„A bibliaírók a héber ru′ach vagy a görög pneu′ma szóval éltek, amikor a „szellemről” írtak. Magából a Szentírásból következtethetünk ezeknek a szavaknak a jelentésére. A Zsoltárok 104:29 például kijelenti Jehováról: „Ha elveszed szellemüket [ru′ach], kimúlnak, és porrá lesznek újra.” A Jakab 2:26 pedig megjegyzi, hogy „a test halott szellem [pneu′ma] nélkül”. Ezekben a versekben a „szellem” arra utal, ami életet ad a testnek. Szellem nélkül a test halott. Ezért a Bibliában a ru′ach szót nemcsak „szellemnek”, hanem „erőnek”, azaz életerőnek is fordítják. Isten például ezt mondta Noé napjainak az Özönvizéről: „vízözönt hozok a földre, hogy elpusztítsak az ég alatt minden testet, amelyben életerő [ru′ach] működik” (1Mózes 6:17; 7:15, 22). A „szellem” tehát arra a láthatatlan erőre (az élet szikrájára) utal, amely élővé tesz minden élőlényt.

„A lélek és a szellem nem ugyanaz. A testnek ugyanúgy szüksége van a szellemre, ahogyan a rádiónak az áramra, hogy működni tudjon. A szemléltetést folytatva gondoljunk egy hordozható rádióra. Amikor beletesszük az elemeket, és bekapcsoljuk a készüléket, az elemekben tárolt elektromos áram úgyszólván életre kelti a rádiót. Az elemek nélkül azonban a rádió „halott”, akárcsak az a rádió, amelyiknek a dugóját kihúzzuk a konnektorból. Ugyanígy a szellem az az erő, amely életre kelti a testünket. Az áramhoz hasonlóan a szellemnek nincsenek érzései, és nem gondolkodik, mivel személytelen erő. Ámde szellem vagy életerő nélkül a testünk ’kimúlik, és porrá lesz újra’, ahogy a zsoltáríró fogalmazott” /Bh Mit jelent a „lélek” és a „szellem” kifejezés?/

Az ember haláláról a Prédikátor 12:7 leszögezi: „a por [mármint a test pora] visszatér a földbe, ahogy azelőtt volt, és a szellem visszatér az igaz Istenhez, aki adta azt.” Amikor a szellem, azaz életerő elhagyja a testet, a test meghal, és visszatér oda, ahonnan származik, vagyis a földbe. Az életerő szintén visszatér oda, ahonnan származik, tehát Istenhez.” /Bh Mit jelent a „lélek” és a „szellem” kifejezés?/

A héber rú′ach és a görög pneu′ma szónak, melyet gyakran a „szellem” szóval fordítanak, több jelentése van. Mindkettő vonatkozhat arra, ami az emberek számára láthatatlan, és arra, ami mozgásban levő erőre utaló bizonyítékkal szolgál. A héber és görög szó utalhat:

1. a szélre

2. a földi teremtmények tevékeny életerejére

3. az ember jelképes szívéből fakadó indítóerőre, ami arra ösztönzi, hogy bizonyos módon beszéljen és cselekedjen

4. láthatatlan forrásból származó ihletett kijelentésekre

5. szellemszemélyekre

6. Isten tevékeny erejére, a szent szellemre /rs Szellem 338. o./

folyt...

(Eddig a saját tanításuk. És most nézzük, mire jutottam én: )

LÉLEK-PSZÜKHÉ

Az alábbi néhány példával szeretnék rávilágítani, mért nem tudtam teljesen elfogadni, teljesen magaménak érezni az őrtorony tanítást a lélek szóról. A célom az, hogy elgondolkozzatok a döntésemen, és hogy jobban meg tudjátok érteni azt.

Mindazonáltal az őrtorony tanítását részben helyesnek érzem több szempontból is. Először is a társulat nem ad meg olyan jelentést a lélek szónak, amit az ne jelentene. A társulati jelentés-lehetőségek jók. Másodszor valóban súlyozottan, erőteljesen inkább embert, tehát valakit jelent ez a szó, már ami az előfordulások számát jelenti. Ez alatt azt értem, hogy 100 ból 85-ször valakit jelent ez a szó, nem pedig valami elvont részünket. Viszont a fenn maradó kisebb részben más a helyzet, és ez az, ami nem hagyott engem nyugodni. Azt ugyanis elhallgatják a Jehova tanúi elől.

Így tehát, fáradtságot nem sajnálva megvizsgáltam az írást, hogy úgy vannak-e a dolgok, és a társulati tanításon túlmenően találtam valami egészen mást is a pszükhé szóval kapcsolatosan, ami arra enged következtetni, hogy a társulati megengedett jelentéseken kívül vannak más jelentései is ennek a szónak.

A vizsgálatom abból állt, hogy a lélek-pszükhé szó minden egyes előfordulását egyenként kikerestem, és elolvastam. A görög változatban természetesen, tehát fordítás-független a tanulmányom! Mivel a mai fordítások összemossák a két kifejezést, ezért figyelem: én nem teszem, ahová lelket írtam, ott a görögben is az van, ahová szellemet írtam, ott a görögben is az van! Ahová csillagot írtam, ott a Károli bibliában nem az a szó szerepel, hanem a kettő közül a másik, de ismétlem: én azt írtam oda, ami a görögben van ott. Kutakodásom sok-sok órát vett igénybe.

Nézzük a példákat:

„Pál pedig alámenvén, reá borula, és magához ölelve monda: Ne háborogjatok; mert a lelke benne van.” Apcsel 20:10

„És visszatére annak szelleme*, és azonnal fölkele; és [ő] parancsolá, hogy adjanak neki enni.” Lukács 8:55

„Mert a lelke benne van”. Továbbá, „És visszatére annak szelleme”. Mindkettő következménye: az illető ÉL.

A példa alapján tehát a lélek és a szellem szavak lehetnek szinonimái egymásnak. Az első példában ugyanis a lélek szót, a másodikban pedig a szellem szót használja a biblia ugyanarra a jelentésre. Mondom ezt azért is, hiszen mindkét példa valami olyasmiről beszél, aminek szükséges bennünk lennie ahhoz, hogy éljünk. A társulat nem enged ilyen jellegű jelentést ennek a szónak, sőt, ha követni szeretném a társulati alapelveket, akkor az első példánál nem is lenne szabad előfordulnia! a lélek szónak, mert oda a szellem szó illene.

Mi több, a helyzet komolyságát hangsúlyozandó megállapítom, hogy mindkét mondat ugyanattól az embertől, Lukácstól, az orvostól származik. Lukács tehát jónak látta a lélek szót ezzel a jelentéstartalommal használni, s mint láthatjuk, használta is.

Helyén való itt a társulati kérdés is, melyet újra idéznék: „De mi a helyzet azokkal a bibliaversekkel, amelyek úgy említik a lelket, mint ami kimegy, illetve visszatér?” /W07 7/15 Halhatatlan lelkünk van?/ Ezt a kérdést már idéztem nektek a bevezetőben, a társulati fogalom meghatározásnál. Nos, ha visszalapoztok ehhez a részhez és újra elolvassátok a teljes társulattól vett idézést, és azt a választ, amelyet a társulat erre a saját maga által feltett kérdésre ad, ti magatok is láthatjátok, hogy az a válasz nem válaszolja meg a kérdést, hanem:

1. pusztán csak kijelenti, hogy mi a lélek szó egyik jelentése /élet/ ami igaz, csak nem válasz a kérdésre,

2. és ebből eredezteti /”így tehát”/ azt a megállapítását, miszerint Ráhelből olyan formán ment ki az élet.

3. Ezután a nevezett igehely különböző fordításait említi, amelyek nem hogy nem válaszolják meg a feltett kérdést, de még csak lényegi közük sincs hozzá, viszont a kérdéstől függetlenül önmagukban igazak.

Szeretném ha ti is látnátok, hogy abból, hogy a lélek szónak mi az egyik jelentése, nem következik az, hogy Ráhelből milyen formán ment ki a lelke. Nincsenek is ennek formái. S jó lenne ha azt is látnátok, hogy pusztán önmagukban igaz állítások nem fognak igazzá tenni egy társulati feltevést, ha ahhoz az állításoknak semmi köze. És azt is szeretném, ha észrevennétek ennek az új fogalomnak a társulat általi kényszeredett bevezetését, melyet így hívnak: valakiből valamilyen értelemben, valamilyen formában kimenő élet. Mintha más lenne a helyzet, ha így, ebben a formában megy ki, mintha úgy, abban a formában menne ki. Mintha lennének erre valamiféle változatok, mármint a lélek kimenésre. /” …Ráhelből olyan értelemben ment ki a lelke… „/Nagyon érdekes, már-már komikus. De mégis inkább tragikus.

Következzék egy másik példa:

„Amikor már-már elszállt belőle a lélek, mert haldoklott, Benóninak nevezte el a fiát. Az apja viszont Benjáminnak nevezte.” 1 Mózes 35:18 Magyar Bibliatársulat

Ez volt a Ráheles történet, de mint azt már tudjuk, ez nem számít, mert belőle nem úgy szállt el a lélek, hanem csak így. Légyszi. Én nem szeretnék ironizálni. De komolyan. Maga a helyzet az, ami ironikus. Egy idegen szavak és kifejezések szótárában megnéztem az irónia jelentését, s ott olvastam a következő mondatot: „Az ironikus jelentés nem feltétlenül magától értetődő, néha tragikus, néha humoros jelentést ad az eredeti közlésnek.” Milyen igaz ez erre a társulati magyarázatra, gondoltam.

Nézzünk újabb példát:

„Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.” Apcsel 2:27

Emlékezzünk csak vissza az őrtorony meghatározásra: a lélek vonatkozhat

1. emberekre

2. állatokra

3. egy ember illetve egy állat életére.

Egy újabb mondat a lélek szóval kapcsolatosan, és újra Lukácstól. Erről a példáról szintén megállapítható, hogy nem fér bele a hagyományos őrtorony fogalommagyarázatba. Hacsak nem itt is valamiféle sírban-hagyásról van szó, különleges fajtájú sírban hagyásról a sokféle sírban hagyás-típus közül, hacsak nem vezetünk be itt is egy újabb kényszeredett fogalmat. Nem fér bele, hiszen az alapján nem lehetséges hogy a sírban, tehát a halálunk után még legyen lelkünk. Mármint a társulat szerint, szerintem ugyanis lehet, amint azt a mellékelt ábra is mutatja. Lehet, de nem azzal a lélek-jelentéssel, amelyeket a társulat megenged, hanem azzal, amelyet a Biblia enged meg. Mely szerint a szó jelentheti nekem egy részemet. Nem engem, nem is az életemet. Csak egy fontos részemet. Ami miatt most írok, hogy lássátok hogy van. Az előző, és ez a mostani példa is segíthet megértenetek, mi játszódott le bennem, ahogyan mialatt heti két alkalommal látogattam az összejöveteleket a Jehova Tanúinál és vasárnaponként együtt tanulmányoztunk, mégis újabb és újabb kérdések merültek fel bennem, s ezekre a kérdésekre nem kaptam megfelelő választ senkitől sem, még a vénektől sem. Pedig kérdeztem. Tartozzon ide idézet nélkül a Zsoltárok 16:10 és 30:4, ahol a léleknek a seolban maradásáról van szó, a Zsoltárok 49:16, ahol azt látjuk, hogy csak Isten válthatja ki a lelkünket a seolból, a Zsoltárok 89:49, ahol arról van szó, hogy senki sem olyan erős, hogy maga szabadítsa ki a lelkét a seolból.

De álljunk meg egy pillanatra azok fölött az igehelyek fölött is, amelyek nem arról beszélnek, hogy a lelkünket honnan kell megszabadítani, hanem arról, hogy a lelkünk bennünk van, tehát a mi részünk. Van tehát a lélek szónak egy olyan jelentése, amely nem illik a társulati fogalommagyarázatba. Melyet a társulat nem enged, tilt. Ez pedig az én bensőm. Nem én, nem is az életem, hanem nekem egy részem. Olvassuk el a teljesség igénye nélkül válogatott Zsoltárok 131:2-t, ahol csodák csodájára arról olvashatunk, hogy a lelkünk bennünk van, s így a részünk. De nem más a helyzet a Jón 2:8-al sem. S mivel a teljes írás Istentől ihletett, nem csak az ószövetség, kell hogy erre újszövetségi példákat is találjunk. Olvassuk hát figyelmesen a következő példát.

„Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére” 1 Tessz 5:23

A ti egész valótok: a lelketek és a testetek.

Emlékezzünk csak vissza ismét az őrtorony meghatározásra: a lélek vonatkozhat

1. emberekre

2. állatokra

3. egy ember illetve egy állat életére.

Nem, itt valami megint nem világos az őrtorony magyarázattal. Egy újabb példa, amit olvasván szintén fokozódott bennem a bizonytalanság érzet. Mert megint olyan bibliai megállapítást olvastam, amely nem illik a társulati szabályrendszerbe. A társulat ugyanis nem így tanított, s nem mondta sosem, hogy én test és lélek lennék, hanem ellenkezőleg, tagadta. Én pedig mit látok? Hogy az én egész valóm, azaz ÉN: test és lélek vagyok, Pál szerint. Test és lélek. Anyag és anyagtalan. Az ószövetség szerint. S megint: Pál szerint.

Hirtelen két dolgot kezdtem látni. Az egyik, hogy van lelki, anyagtalan részem, amely túléli a testet s halálom után reményeim szerint nem marad a sírban. (Most visszautaltam az előző példára.) A másik, hogy ezt az én anyagtalan részemet, amely a testemmel együtt alkot engem mint földi embert, szóval ezt az anyagtalan részemet úgy hívja a biblia, hogy lélek. Az ember anyagtalan részét léleknek hívja a biblia.

Nem én, hanem Lukács és Pál. Nem a katolikusok, nem a reformátusok, hanem Lukács. És Pál.

És kutakodtam a libraryban, és valóban így van, mert ott ez áll:

„Sokak szerint azonban a „lélek” az ember anyagtalan vagy szellemi részét jelenti, amely túléli a test halálát. Mások az életelvet értik alatta. Ám e két utóbbi felfogás nem bibliai tanítás. /rs vLélek 252. oldal/”

Tehát az őrtorony tanítás szerint nem bibliai tanítás az, hogy a lélek az ember anyagtalan, szellemi részét jelenti. Az őrtorony szerint tehát nem bibliai tanítás, amit az 1 Tessz 5:23 –ban olvashatunk, miszerint az én teljes valóm az:

1. test és

2. lélek (pszükhé). gondoltam.

S nagyon elszomorodtam. Elszomorodtam mert találtam egy olyan témát, melyben részben hibásnak ítéltem meg a társulati tanítást. Azt találtam, hogy a görög pszükhé szó olyasmit is jelent, amely jelentést a társulat tiltja, tagadja. Azt találtam, hogy a lélek szó jelentésének magyarázatakor nyugodtan hagyatkozhatok a 2000 éves tradicionális tanításra, de fenntartásokkal kell fogadnom a társulattól származókat.

folyt...

SZELLEM-PNEUMA

/Most elsősorban nem a Szent Szellemmel foglalkozok, hanem magának a szellem szónak a bibliai használatával, jelentéseivel. A Károli Bibliából idézek, de minden esetben a szellem szót írom oda, ahol a görögben pneuma van írva. Legyen szabad megjegyeznem, hogy Károli az esetek nagy részében nem így tett, ő a lélek szót írta oda is, ahol nem pszükhé hanem a pneuma állt. Hogy helyesen tette-e, ítéljétek meg magatok az alábbiak alapján. Ahol csillagot láttok, ott az eredeti Károliban lélek van írva/

A lélek szó vizsgálata, elemzése után áttértem a szellem-pneuma szó jelentésének vizsgálatára. Szeretném megjegyezni, hogy ennél a szónál is igaz: A társulat tanítása jó, csak kiegészítésre szorul, mint a lélek szó esetén. Nem állít ugyanis olyat a társulat, ami ne lenne igaz. Ez alatt csak azt értem, hogy a megadott jelentés-lehetőségek mindegyike jó. Azonban aprólékosabban megvizsgálva a Szentírást azt találtam, hogy kiegészítésre szorul az a felsorolás, melyben a társulat sorra veszi, hogy mit jelenthet a szellem szó.

De nézzük a példákat:

„És örvendez az én szellemem* az én megtartó Istenemben.” Lukács 1:47

Emlékezzünk vissza az őrtorony meghatározásra: a szellem szó vonatkozhat

1. a szélre

2. a földi teremtmények tevékeny életerejére

3. az ember jelképes szívéből fakadó indítóerőre, ami arra ösztönzi, hogy bizonyos módon beszéljen és cselekedjen

4. láthatatlan forrásból származó ihletett kijelentésekre

5. szellemszemélyekre

6. Isten tevékeny erejére, a szent szellemre /rs Szellem 338. o./

Napról napra éreztem magam egyre bizonytalanabbul. Hallottam a tanítást, de mást láttam a Bibliában. Az érzékszerveim ugyanarról a dologról más-más információval láttak el. Olyan lettem mint egy tengeribeteg. Egy ideig megpróbáltam nem venni tudomást a bennem bizonytalanságot okozó kis ellentmondásokról. Idővel azonban ezek száma megsokasodott, s már nem bírtam tovább oda járni, sem tanulmányozni, mert ellentmondásokat láttam, kicsiket és nagyokat, és tisztázni akartam magamban mindent. És sajnos nem csak e két szó kapcsán, de erről most nem szeretnék beszélni.

Visszatérve a példához, nézzük meg együtt, mi az vagy inkább ki az, aki itt ténylegesen és konkrétan örvend? Maga Mária! Ő. Vagyis, az őrtorony meghatározások alapján ő maga, tehát a lelke! Azonban ez lehetetlen! Ide ugyanis szellem van írva, amiről biztosan állítja a társulat, hogy tudat nélküli, s így bármiféle érzelem kinyilvánítására sem képes.

Lássunk újabb példát, példákat most kicsit gyorsabbra véve a tempót:

Jézus örvendezett szellemében*, Lukács 10:21; Jézus szomorú lett szellemében*, János 11:33; Jézus nyugtalan lett szellemében*, János 13:21; Valaki szellemben* buzgó volt, Apcsel 18:25; Pál elhatározott valamit szellemében*, Apcsel 19:21; A szedduccheusok azt vallották hogy nincsen szellem, pedig kenték az ószövetséget, Apcsel 23:8; Megnyugodhat valakinek a szelleme*, 1Kor 16:18; Irigységre kívánkozik valakinek a szelleme*, Jakab 4:5; János szellemben* volt ott az Úr napján a jelenések könyvében, Jel 1:10; János elragadtatott szellemben*, Jel 4:2, 17:3, 21:10 stb…

Ezek mind-mind olyan példák, amelyek nem magyarázhatóak őrtorony elvekkel.

Hogyan lehet tehát hogy Jézus szellemében örvendezett? A hat kategóriából most melyikre gondoljak? Engedjétek meg, hogy egyikre sem, mert egyik sem magyarázat arra, hogy Ő örvendezett. Az Ő személye. Ő maga volt, aki örvendezett. Vagy szomorú lett. Nyugtalan lett. Az értelmes lény az, aki ilyenekre képes. Ő.

Hogyan lehet valaki életerejére nézve buzgó? Csak egy értelemmel rendelkező személyről mondjuk, hogy buzgó. Róla.

Hogyan határozhatott el Pál valamit az életerejére nézve /szellemében/? Sehogyan, csak az értelemmel rendelkezők tudnak elhatározni valamit. Ő tud.

Hogyan nyugodhat meg vagy egyáltalán hogyan tükrözhet valakinek az éltető ereje vagyis az öntudat nélküli életereje, más szóval a szelleme indulatokat? Hiszen indulatra nem képes csak az értelem! Hogyan lehet irigy valakinek az életereje, ha az nem tud gondolkodni? Indulatos, boldog, nyugodt, nyugtalan, irigy nem lehet, csak egy értelmes lény, egy személy. Ő.

Hogyan lehet ott János életerőben az Úr napján? Hogyan lehet Jánosnak látomása és elragadtatása az életerejére, a szellemére nézve? Sehogyan, ő maga volt ott elragadtatás által, s neki magának volt látomása. Ő maga.

Eme rengeteg példa alapján megállapítottam, hogy a szellem szó sokszor személyt jelent. Őt magát. Nem neki a tudattalan erejét. Nem, hanem őt magát tudatostul. Amit a társulat így nevez: Lélek.

A szellem szó tehát szinonimája a lélek szónak.

Úgy gondoljátok ezek után ti is,hogy kevés a hat kategória? Érzitek, hogy a szellem szó sokszor a személyre magára utal, az öntudatos, gondolkodó, szomorú, vidám, nyugodt-vagy nyugtalan, irigy vagy éppen látomás alatt álló személyre, ellentétben a hat kategóriával, amelyek egyike sem engedi meg ezt a jelentést? Látjátok-e már ti is, amit én látok, hogy a szellem szó jelentheti azt, amit nálatok csak a lélek szó jelenthet, tehát magát a személyt? Látjátok-e már, mennyire megalapozott a bibliából, hogy a két fogalom bizonyos esetekben, sok-sok esetben igenis lehetnek szinonimái egymásnak?

S végül, értitek már, miért van nálunk meg ez a hetedik kategória? El tudjátok képzelni, mennyivel jobban érthető a Szentírás mind a hét kategóriával? Mennyivel részletgazdagabb, színesebb, mélyebb, tanítóbb az Írás mind a hét indokolt kategóriával?

„Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én szellememet*!” Apcsel 7:59

Uram Jézus! Vedd magadhoz az én szellememet! „.. visszatér oda, ahonnan származik, tehát Istenhez.” /Bh Mit jelent a „lélek” és a „szellem” kifejezés?/

Habár ez a tanulmány - ha megengeditek ezt a kifejezést szerény írásommal kapcsolatban – nem azért keletkezett, hogy a Háromságot magyarázza, azért ennél a szellem szóval kapcsolatos példánál csendesedjünk el magunkban egy rövid időre.

„Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek szelleme*, amely ő benne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek szelleme*.” 1Kor 2:11

„…mert a (Szent) Szellem mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.” 1Kor 2:10

Ismét olyan igehelyeket találtam, amelyek elbizonytalanítottak, vajon jól magyarázza e a társulat ezt a szót.

Hiszen a szellem szó itt a TUDÁS, a Szent Szellem pedig Isten eredményes Vizsgálat -ával van felruházva. Hogyan tudhat a tudatlan? Hogyan, a hetedik kategória nélkül?

Hogyan vizsgálhatja bárki – és itt vegyétek figyelembe, hogy túlléptünk a bármi kifejezésen, itt már csak a bárki jöhet számításba – Istent? Hogyan, a hetedik kategória nélkül?

„Mert én távol lévén ugyan testben, de jelen lévén szellemben*,…” 1Kor 5:3

Hogyan lehetséges mindez?

„Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a szellemben*, a hitben, a tisztaságban.” 1Tim 2:12

Melyik kategóriát állítsam például mások elé a hat közül? Végső soron nem magamat, a hetediket? Hogyan lehet, hogy az életerő, vagyis a szellem szó csak egy, a következők közül: szép beszéd, jó magaviselet, szeretet, életerő, hit, tisztaság. Az életerő hogy jön ide? Az egy passzív dolog, azon nem munkálkodhatok mint a felsorolt többi dolgon. Azt kaptam, arról nem tehetek a társulat tanítása szerint.

És végül: Hogyan lehet, hogy a ti bibliátokba – számos más igehellyel együtt – itt már oda sem írták a szellem szót, egyszerűen kihagyták, mert képtelenek lettek volna elfogadható magyarázatot adni a szöveg jelentésére a hetedik kategória nélkül? Mert valóban, a görögben s minden bibliában ott van, de a tiétekbe nem írták oda, kihagyták. S bár ne lenne más eltérés!

„Nyomozódván, hogy mely vagy milyen időre jelenté [azt] ki a Krisztusnak ő bennük levő Szelleme*, aki eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségről.” 1Péter 1:11

„Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Szellemét* a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya! „ Gal 4:6

„És (Jézus) mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nekik: Vegyetek Szent Szellemet*:” János 20:22

„És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek leheletét. Így lőn az ember élő lélekké.” 1 Mózes 2:7

„Erről ismerjük meg, hogy benne maradunk és ő mibennünk; mert (Isten) a maga Szelleméből* adott minékünk.” 1 János 4:13

„De ti nem vagytok testben, hanem szellemben*, ha ugyan az Isten Szelleme* lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme*, az nem az övé.” Róma 8:9

Sokáig nem értettem a társulati tanítás alapján, hogyan jelenthet ki valamit a Szent Szellem, ha nincsen tudata? Hogyan lehetséges, hogy a Szent Szellemet a Biblia olykor Isten, olykor pedig Krisztus Szellemének tekinti? Hogyan beszélhet Krisztus a Szent Szellemről úgy mint aki és nem mint ami? Hogyan lehetséges, hogy ezek után én, hívő ember viszont nem úgy beszélek róla, mint ahogyan Ő tanított? Hogyan bírálhatom felül a Szentírást, és Krisztust? Az ihletett írókat? Sokáig nem értettem, honnan veszem a bátorságot?

Hogyan adhat Krisztus az Isten Szent Lelkéből valakinek? Hogyan rendelkezhet vele, hacsak nem az övé? Hogyan lehetséges, hogy amikor imában Istent arra kérjük, hogy árassza ki reánk Szent Szellemét vagy Szent Lelkét, akkor egyben a Krisztus Szent Lelkét kérjük? Mert szellemben vagyunk, ha Isten Szelleme lakik bennünk. De ha nem lakik bennünk Isten Szelleme, a Szent Lélek, tehát ha nincs bennünk a Krisztus Szelleme, a Szent Lélek, akkor nem vagyunk az övé. (Róma 8:9)

Ezeket a bibliai igehelyeket szerettem volna ezúttal röviden megmutatni nektek. Én azt gondolom, fogalmazhatok úgy, hogy már ti is érzitek, értitek: nem úgy, vagy nem csak úgy kell, lehet értelmezni a szellem és a lélek szót, ahogyan nektek, Jehova Tanúinak azt tanítják. Én nem mondom, hogy ne lehetne úgy értelmezni bizonyos igehelyeknél. De mint azt ahogyan ti is láthatjátok, jelentős azoknak a bibliai igehelyeknek a száma – hát még ha tudnátok mennyit kihagytam - amelyek esetében egyszerűen képtelenség belelátni az őrtorony jelentést a szövegbe. Nyilván van abban is igazság, amit nektek tanítanak, de az nem teljesen fedi a bibliát, azaz rengeteg igehely szinte „ordít” más jelentéstartalom után, sőt a szinonímia, a rokonértelműség után, és megkockáztatom, hogy pusztán az őrtorony filozófia alapján egyszerűen képtelenség lenne normálisan lefordítani a bibliát, már ami erre a két szóra vonatkozik.

Én úgy gondolom, erős lélekjelenlétre van szüksége egy Tanúnak ahhoz, hogy el merje engedni a tudatáig az általam itt leírtakat. Ugyanis mindennek következménye van. S ha amit leírtam az tény, tehát igaz, márpedig a Bibliát idéztem, tehát nem sok helyet hagytam a tévedésnek, akkor annak elgondolkodtatónak is kell lennie egyben.

Mi, reformátusok azt tanuljuk, hogy ez a két szó az esetek nagy részében lehet rokon értelmű, sőt kell hogy az legyen. Azt gondolom, hogy ezek után talán ti is közelebb kerülhettek nagyon kicsit ehhez az állásponthoz.

Én azt látom, már csak az általam fent felhozott példák alapján is, de ezt ti is láthatjátok, ha jól belegondoltok a példákba, őszintén és nyitottan elgondolkodtok és többször átolvassátok, hogy a szellem nem egy egyszerű erő, és főleg nem tudatlan. Természetesen lehet ilyen jelentése is, de nem ez az egyetlen jelentése. A szűkebb de a tágabb szövegkörnyezettel is összhangban kell lennie a fordításnak. Itt több olyan esetet is láthattatok, amikor az ÚVF illetve a társulati logika nem az író eredeti mondanivalóját adja vissza, ami a tágabb szövegkörnyezetből kikövetkeztethető és látszik, hanem a társulat tanítását.

Nagyon örülök, hogy rászántam az időt erre a két szóra, mert sokkal gazdagabb lett a tudásom a keresgélés által. A zárszó tehát, amivel össze tudnám foglalni az eddig leírtakat, az az, hogy a társulati meghatározásokon kívül, azon túlmenően /hiszen azok jók/:

1. a lélek és a szellem szavak lehetnek szinonimái egymásnak és

2. a szellem szó sokszor kifejezetten jelenthet értelemmel bíró személyt, s nem értelem nélküli erőt.

S ez így leírva nem jelent mást, mint amit 2000 éve tudunk erről a két kifejezésről.

Bocsássatok meg ha valami bántót írtam volna. Vagy ha valahol cinikus vagy gúnyolódó lettem volna, ez lenne a legutolsó dolog, amit tenni akarnék

Irántatok, Jehova Tanúi iránt való szeretettel is, és végtelen türelemmel dolgoztam ezen a kis olvasmányon, ha nevezhetjük így.

Bpory, /református keresztyén/

Alaposan félrevezetted magad ezekkel az egyoldalú magyarázatokkal. Most csak egy példát emelnék ki, majd holnap többet is.

Elöljáróban azt még megjegyezném, hogy nagyon feltűnő, miért nem írtad le, hogy mi a Tanúk álláspontja a szóbanforgó versekről? Ha már olyan jó tájékozott vagy róluk, akkor ez a korrekt vita érdekében különösen furcsa!

A pontos fordítás szerint az 1Tessz 5:23 így hangzik: "Maga a békének Istene szenteljen meg titeket teljesen. Szellemetek pedig, s lelketek és testetek, testvérek, épen őriztessék meg minden tekintetben, feddhetetlenül Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak a jelenlétekor."

Ez egy jókívánság, vagy annak az anatómiai felsorolása, hogy az ember hány részből áll? Nyilván az első, de használható-e az utóbbi értelmezésére? Csak úgy, ha a teljes bibliát korrektül és előítéletmentesen alapul vesszük.

Pál ebben a szövegben a szellem, a lélek és a test épségének a megőrzéséről beszél. Ez azt jelenti, hogy mindhárom egy külön testrészünk látható és láthatatlan formában?

Miért nem írtad le a Tanúk erre vonatkozó magyarázatát? Vagy én voltam figyelmetlen? Mobilról írok, nem látom át most az egészet, de nem emlékszem rá.

A szelleműnk épsége vajon mit jelenthet? Bonyolult ez? Nem találni a hat meghatározás közül helyeset? Na ne..., a hármas pl.?

A lelkünk épsége az mi? Nem lehet az életünk? Miért?!

A testünk épsége tán megoldhatatlan rejtély? A Biblia miért nem választhatja külön a testet az életétől?

Ez a vers jó példa arra, hogy a szellem és a lélek nem ugyanazt jelenti!

Kedves Tanú!

Vedd figyelembe, hogy most nem velem vitázol, hanem magaddal.

Arról, hogy a szóban forgó példáról mi a társulati tanítás, írtam, ha nem szó szerint, hát ott a hat társulati lehetőség.

Arról, hogy mi a helyes fordítás, még csak vitát sem vagyok hajlandó nyitni, ismerve a társulati fordítási hibákat. /Egy évet szenteltem az ÚVF úgynevezett "sajátosságainak"/. Úgy értem, aki az Új Világ Fordítást elfogadja Isten szavának, az bizonyosan nem ismeri annak hibáit. Erről persze Te nem tehetsz, sem pedig a többi Tanú. Visszatérve az előbbi gondolatra, aki az ÚVF-t elfogadja, Isten ne adja terjeszti, tanul belőle, forgatja, stb... az az ember szinte bizonyosan nem jelentheti ki egy igehelyről hogy annak mi a helyes fordítása.

De tovább megyek, ha valaki egy bibliai igehely egyik fordítását kizárólag helyesnek nevezi, az az ember szemmel láthatóan nem ismeri a ránk maradt görög másolatok sokszínűségét, számosságát, de akár a bibliafordítás buktatóit, világát sem.

A probléma azonban nem ez.

Amit én nem értek, az az, hogy hogyan lehetséges egy általam hetek alatt összeállított munkát mobilon elolvasva azonnal értékelni. Szerintem amit leírtam, minimum több óra mély gondolkodás alatt dolgozható fel. Sajnos általánosan elmondhatom, hogy ha Tanúkkal beszélek, nem jutok el a mondandóm feléig sem, mert a Tanúknak nem megengedett a másokkal való együttgondolkodás.

Ez ebben az esetben sincs másként, mobilról! válaszoltál ami azt jelenti hogy hazáig sem bírtad ki, el kellett mondanod a gondolataidat, a sajátodat, a helyett hogy előbb az elhangzottakon legalább egy minimális ideig gondolkodtál volna.

De ez nem a Te hibád. Ez általános a Tanúknál. Valami miatt bizonyítási kényszer alatt állnak. Nem láttam még Tanút, akivel beszélgetve akár egy perc csendes morfondírozás lett volna. Nem beszélgettem még Tanúval, aki elgondolkozott volna azon amit mások mondtak. Vagy a Tanú beszél, vagy nincs beszélgetés.

Kedves Barátom, tisztellek, becsüllek, szeretem a Tanúkat, de kérlek, ha az általam leírtakról szeretnél véleményt formálni, vedd figyelembe, hogy azok 2000 éves tanítások. Nem én találtam ki, így ne is velem vitázz.

Amit leírtam, ellenőrizd le.

Ha hibáztam, mondd meg, ha nem hibáztam, azt is.

De még egyszer kérlek: görög másolatokkal, amelyekről a bibliát fordítani szokás, azokkal ha lehet, ne vitázzunk. Ha nem ismerjük el a görög másolatokat, akkor nincs közös beszélgetési alapunk. Márpedig én a görörg alapján írtam meg a tanulmányomat, úgyhogy minimum az alapján cáfolj több ezer éves tanításokat.

Áldás Békesség mindenkinek.

Kedves Tanú barátom!

Volt picike időm, és megnéztem tévedtem-e az 1 Tessz 5:23 kapcsán.

Mutatnék néhány magyar fordítást, hogy elismert koponyák hogyan gondolták ezt itt. Figyeljünk rájuk együtt:

Kecskeméthy:

„Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen; és tökéletesen őriztessék meg szellemetek, lelketek és testetek feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. „

Szellemetek, lelketek ÉS testetek. Látod?

Káldi Neovulgata:

„A békesség Istene szenteljen meg titeket mindenben, és egész lelki valótok, mind a lelketek, mind a testetek maradjon feddhetetlen Urunk, Jézus Krisztus eljövetelére. „

Mind lelketek, mind testetek. Látod?

Vida:

„Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket egész végig, és egész valótok: szellem s a lélek és a test, kifogástalanul őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére, „

Szellem s a lélek ÉS a test. Látod-e?

Békés-Dalos:

„Mindenféle rossztól óvakodjatok. A békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen. Őrizze meg szellemetek, lelketek és testetek egészen feddhetetlenül Urunk Jézus Krisztus eljöveteléig.”

Szellemetek, lelketek ÉS testetek. Jól látszik az ÉS?

Csia:

„Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől, egész valótok, szellemetek, lelketek és testetek, feddhetetlenül őriztessék Urunknak, a Felkent Jézusnak megérkezésére.”

Szellemetek, lelketek És testetek. Hm?

Dr. Budai:

„Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket teljesen, és mind a bennetek lakozó isteni Lélek mind lelketek mind testetek tökéletes feddhetetlenségben őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztusnak eljövetelére. „

Mind lelketek, mind testetek. Elég felsorolás szagú nem?

Ravasz:

„Maga pedig a békesség Istene, szenteljen meg titeket mindenestől és mind szellemi, mind lelki, mind testi valótokat teljes épségben őrizze meg feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. „

Mind lelki, mind testi valótok. Milyen szép fordítás!

Czeglédy:

„Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és mind szellemi, mind lelki, mind testi valótok teljes épségben őriztessék meg feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. „

Mind lelki, mind testi valótok. Ismét egy gyöngyszem.

Raffay:

„A békesség Istene pedig szenteljen meg titeket mindenestől, hogy egész mivoltotok, lelketek és testetek szeplőtelenül maradjon a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. „

Egész mivoltotok: lelketek és testetek. Kell ezt még magyarázni?

Raffay:

„Maga a békességnek Istene pedig szenteljen meg mindenestül, hogy egész valótok, a szellem, a lélek és a test feddhetetlen állapotban érhesse meg a mi Urunk, Jézus Krisztusnak visszatérését. „

Egész valótok: A ... lélek ÉS a test. ?

Károli:

„Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket mindenestől, és a ti egész valótok: szellemetek, lelketek és testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. „

Egész valótok: ...lelketek ÉS testetek. No komment.

Magyar Biblia Tanács:

„Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.”

Elméteket És testeteket. Ez egy felsorolás.

P. Soós István:

„Maga a békeség Istene pedig szenteljen meg titeket mindenképen, hogy a ti elmétek, lelketek és testetek teljes épségben és kifogástalanul megmaradjon a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. „

Elmétek, lelketek, testetek. ...

Tischendorf's 8th edition Greek New Testament :

„Αὐτὸς δὲ ὁ θεὸς τῆς εἰρήνης ἁγιάσαι ὑμᾶς ὁλοτελεῖς, καὶ ὁλόκληρον ὑμῶν τὸ πνεῦμα καὶ ἡ ψυχὴ καὶ τὸ σῶμα ἀμέμπτως ἐν τῇ παρουσίᾳ τοῦ κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ τηρηθείη.”

(Kai azaz a magyar ÉS szó választja el egymástól a felsorolás tagjait, úgymint: lélek (pszükhé) és test)

Textus Receptus (1550/1894) :

„αυτος δε ‘ο θεος της ειρηνης ‘αγιασαι ‘υμας ‘ολοτελεις και ‘ολοκληρον ‘υμων το πνευμα και ‘η ψυχη και το σωμα αμεμπτως εν τη παρουσια του κυριου ‘ημων ιησου χριστου τηρηθειη”

(Kai azaz a magyar ÉS szó választja el egymástól a felsorolás tagjait, úgymint: lélek (pszükhé) és test)

Szóval ez van, ezek az emberek így fordították. Az ÚVF is jól fordítja ezt a részt, amit te idéztél, az is lehet helyes. Csak amit veletek tanítanak, az nem az, ez abból látszik ahogyan magyaráztad ezt az igehelyet. Csak a társulati magyarázat nem helyes. Nem is értem, hogyan lehet ezt másként gondolni, mint az EMBER leírásaként.

Ha van itt valaki, aki nem Jehova Tanúja, segítsen már nekem, mire lehet gondolni az általam felsorolt előbbi fordítások alapján: van lelke az embernek, vagy nincs?

Légyszi, valaki véleményezze már, akinek nem tiltják azt hogy arra gondoljon, amire akar. Előre is köszönöm.

Áldás Békesség mindenkinek!

Ja, ha a kérdés kiírója kíváncsi a Jehova Tanúkkal kapcsolatosan bármire, privátban kérdezhet, próbálok segíteni.

Egyébként, elég ha megnézed a saját bibliádat:

"Szellemetek pedig, s lelketek és testetek, testvérek, épen őriztessék meg minden tekintetben, feddhetetlenül Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak a jelenlétekor". ÚVF.

A Társulat szerint nem is lenne szabad ilyen mondatnak elhangoznia: "Szellemetek pedig, s lelketek és testetek..." A társulati tanítás tiltja, hogy felsorolás szerűen egymás után álljon ez a három kifejezés. Semmi értelme nem lenne hogy külön kívánjuk a lelkünk és külön a testünk megmaradását is, hiszen a Társulat szerint e kettő nem különválasztható. Maga a felsorolás az, ami bizonyítja, hogy különválaszthatóak. Nem én, vagy az amit én leírtam. Maga a felsorolás. Maga a Biblia. Magának Pálnak a gondolatmenete, melybe bepillantást nyerhetünk itt egy pillanatra. Követhető amit mondok? Ezen gondolkozzon minden kedves Tanú, és a válaszát csak az elhangzottak jó átgondolása után fogalmazza meg. Ami összefoglalható, azt összefoglaljuk kevés vagy egy kifejezéssé. Ami nem összefoglalható, azokat felsoroljuk egymás után szépen, vesszővel vagy ÉS -sel elválasztva. Görögül vessző nincs, akkoriban még nem voltak írásjelek, az ÉS pedig a KAI. Ott is van mindkét görög másolatban a görög és, kicsivel fentebb láthatjátok.

Egyébként nem értem, mi kifogása van a Társulatnak az ellen, hogy valami üdvözlés IS és más IS. Nem lehet ilyen szögletesen gondolkodni. Igen, üdvözlés IS, és igen, az EMBER leírása IS egyben. És igen, a kettő nem zárja ki egymást egy időben.

Hmmm. Áldás Békesség Nektek!

A „lélek” szó alkalmanként a személy vagy az állat által élvezett életre utal.

Ez ugye nem egy nagy felfedezés, hiszen odáig már te is eljutottál, hogy a Tanúk értelmezése pontos, csak ugye ez így nem elég nektek, mert ebbe nem fér bele a dédelgetett pogány mítosz, a lélek halhatatlansága. Pedig az meg a Bibliába nem fér bele!

Nagy és felesleges buzgalmadban bemásoltad a magyar fordítások nagy részét az 1Tessz 5:23-l kapcsolatban. Te, komolyan mondom, röhejes vagy. Azt gondolod talán, hogy a Nemzetközi Bibliakutatóknak és később Jehova Tanúinak elkerülte a figyelmét ez a vers? Valamint rengeteg őszinte és pártatlan kutatónak, tudósnak a figyelmét is elkerülte, akik - alapos indokkal - szintén ugyanezen véleményen vannak, mint mi?! Ezt gondolod tán? Akkor nézz szét a lexikonok, enciklopédiák, valamint egyéb tudományos munkák világában is, hátha bőségesen találsz olyan álláspontot, mint a miénk és talán leesik.

Kutathatod te 100 évig is, ha nem előítéletmentesen és a tiszta igazság megismerésének a szándékával teszed, akkor reménytelen.

Vagy - hogy ne rosszindulatot feltételezzek - csak nem voltál elég alapos? Ez is gyakori hiba!

Tehát még egyszer:

A „lélek” szó alkalmanként a személy vagy az állat által élvezett életre utal.

Szemléltetésül: Azt mondjuk, hogy valaki él, vagyis élő személy. Úgy beszélhetünk róla, hogy neki élete van. Ugyanígy az élő személy maga a lélek. Amíg azonban él, azt mondhatjuk, hogy „lelke” van.

Érthető-e így? Vagy így sem? Vajon melyik Bibliai versre nem illik a lélek kétféle értelmezése?! Elmondom: mindre illik, csak azoknak, akik a görög filozófiát többre tartják a Bibliai igazságnál, ennyi nem elég! De ez az ő bajuk.

A hosszú és értelmetlen, na és ELŐÍTÉLETTŐL teli drámád rólunk, csak színesíti a képet, nagyrészt persze ez tölti ki a válaszodat - gondolom nem véletlen. Azért szíves figyelmedbe ajánlanám, hogy feleslegesen ne konspirálj velünk kapcsolatba, mert lehet, hogy ebben is nagyon félrevezeted magad.

Te a lélek és a szellem fogalmainak a szinonimájáról beszélsz, valószínűleg Károli is így gondolta, hiszen rengeteg helyen a szellem helyett is lelket írt, alaposan összekeverve és érthetetlenné, következetlenné téve a szöveg jelentését. De valójában nem ugyanaz a jelentése a két szónak a bibliában, még csak tökéletes átfedés sincs, hogy az egyiket a másikkal lehetne helyettesíteni.

Előfordul, hogy a lélek "élet" értelemben és a szellem "életerő" értelemben szerepelnek, de e két jelentés is határozottan elkülönül.

(Cselekedetek 20:10) Pál azonban lement, ráborult, átölelte, és így szólt: „Ne lármázzatok, hiszen benne van a lelke.”

(Lukács 8:55) És visszatért annak szelleme, és nyomban felkelt, ő pedig meghagyta, hogy adjanak enni a leánynak.

A következtetésed légy oly kedves olvasd el még egyszer, vagy kotord elő a memóriából. Mind a szellem, mind a lélek "visszatérésének" eredménye az ÉLET. Ez szerinted azt bizonyítja, hogy a két szó szinonimái egymásnak. Pedig NEM! Az egyik esetben szimplán az "élet" (lélek) tért vissza, a másik esetben pedig az "életerő" (szellem). Csodák-csodája, mindkettő eredménye az élet lett, micsoda furfang!

"... mindkét példa valami olyasmiről beszél, aminek szükséges bennünk lennie ahhoz, hogy éljünk."

Hogyne! A lélek az "élet" értelmében szükséges, hogy bennünk legyen, ahhoz hogy éljünk - egyetértesz?

A szellem pedig az "életerő" értelmében szükséges, hogy bennünk legyen - tudod ezt az energiát (ruah) lehelte Isten Ádám orrlyukába és így "lőn az ember élő lélekké (nephes)". Ugye szerinted sem "lelket kapott"?

"A társulat nem enged ilyen jellegű jelentést ennek a szónak, sőt, ha követni szeretném a társulati alapelveket, akkor az első példánál nem is lenne szabad előfordulnia! a lélek szónak, mert oda a szellem szó illene."

Látod ennyit értettél meg az egészből! Valahol nagyon elhibáztad, kezdheted elölről... :))

Nehogy félre érts. Ha a szándékod tisztességes és őszinte hévvel kutatod ezt, akkor csak hajrá! Folytasd tovább, de légy kész a nézeteden változtatni, ha szükséges, mert ha csak azzal a szándékkal mész oda másokhoz, hogy valami hibát találj, akkor a szándékod NEM TISZTA!

Bpory!

Jól teszed hogy te magad is tudakozod az írásokat, és utánajársz bibliai tanítók állitásainak.

Bizony azt a verset, ami az ember hármas felépítését tartalmazza, szó szerint kell venni. Olvasd el a korábbi hozzászólásaim. Én azt erősítettem, hogy az ember szellem, van lelke, és testben él. E testben lakván távol vagyunk az úrtól. Amikor nyelveken imádkozunk, akkor a szellemünk könyörög kimondhatatlan fohászkodásokkal, amit az értelmünk nem ért. A szellemünk Istentől származó részünk, a lelkünket pedig a vérrel együtt szüleinktől örököljük, és a környezettel és neveltetésünkkel együtt változik. Az értelem a lelkünkhöz kapcsolódik. Ezzel a részünkkel csak analizálni tudunk dolgokat. Részekre bontani, elemezni hogy megértsük azokat. A szellemünkkel viszont a láthatatlan, de a láthatónál valóságosabb dolgokat tudjuk megismerni. Mint például Istent. Ezért a bibliai hit helye az ember szellemében lakik, és nem az értelemben. A lelki ember számára bolondságok a szellemi dolgok, amiket csak a szellemi részünkkel tudunk felfogni. A lelkünk és a szellemünk örökkévaló, anyagtalan, fizikai szemmel láthatatlan részünk. Nem ugyanaz a kettő. Nem véletlenül van két külön szó ezekre az alkotóinkra a bibliában. Hamis tanítóktól ne is várj igaz tanításokat. Mindent kiforgatnak ami az üdvösséghez fontos lenne. Tagadják az ember láthatatlan részeinek halál utáni létezését, tagadják a Fiú Istenségét, tagadják a Szent Szellem személyét. Nem érdemes vitatkozni velük.