Jehova Tanúi szerint egyáltalán van 'lelke' az embernek? (részletek a kieg. Ben)

(1Péter 1:9) minthogy elnyeritek hitetek végcélját, lelketek megmentését.

(Róma 6:22) Most azonban, mivel megszabadultatok a bűntől, de rabszolgái lettetek az Istennek, megvan a gyümölcsötök a szentségre nézve, a vég pedig az örök élet.

Ne zavarjon meg senkit a Biblia megfogalmazása, miszerint "van lelkünk".

A „lélek” szó alkalmanként a személy vagy az állat által élvezett életre utal. Ez nem másítja meg a Biblia meghatározását a lélekről, amely maga a személy vagy az állat. Szemléltetésül: Azt mondjuk, hogy valaki él, vagyis élő személy. Úgy beszélhetünk róla, hogy neki élete van. Ugyanígy az élő személy maga a lélek. Amíg azonban él, azt mondhatjuk, hogy „lelke” van.

Ebben azért tér el a véleményem a tietektől, mert van olyan igeszakasz, amely együtt említi az ember hármas felépítését, és Jézus Krisztus engesztelő áldozata az egész valónkért történt. Nem csak a testünkért, vagy csak a lelkünkért. Ajánlom hogy vessétek egybe ti is az eredeti görög szöveggel:

" És maga a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és mind szellemetek, mind lelketek, mind pedig testetek teljes épségben, feddhetetlenül maradjon meg (szó szerint:őriztessék meg) a mi Urunk, Jézus Krisztus eljövetelére."

I. Thess. 5,23.

Sajnálatosnak tartom hogy Károli Gáspár, (bár hiszem hogy Isten jó szolgája volt) de valamiért kihagyta ebből a versből a szellemet. Mint ahogy szinte mindenhol az emberi szellemet léleknek fordította.

(1Tesszalonika 5:23) Maga a békének Istene szenteljen meg titeket teljesen. Szellemetek pedig, s lelketek és testetek, testvérek, épen őriztessék meg minden tekintetben, feddhetetlenül Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak a jelenlétekor.

Ez nem jelent hármas "egységet", egyszerűen csak mindegyik a maga jelentésében fel van sorolva. A szellemünk a "jó szellemiségünk" épségét, a lelkünk az életünk megőrzését, a testünk a fizikai testünk épségét jelenti.

A test a lelkével azt jelenti, hogy a test az életével.

Azt is bizonyítja a vers, hogy a lélek különbözik a szellemtől. A másik két vers is rámutat erre:

Fi 1:27; Héb 4:12

(Filippi 1:27) Csak a Krisztusról szóló jó hírhez méltón viselkedjetek, hogy akár odamegyek, és látlak benneteket, akár távol vagyok, azt halljam a titeket érintő dolgokról, hogy szilárdan álltok e g y szellemben, e g y lélekként küzdve egymás oldalán a jó hírnek hitéért,

(Héberek 4:12) Mert az Isten szava élő, és erőt fejt ki, és élesebb bármely kétélű kardnál, és egészen odáig hatol, hogy szétválasztja a lelket és a szellemet, az ízületeket és velőjüket, és képes tisztán látni a szív gondolatait és szándékait.

Hol van a bibliában hogy az ember szelleme egy "jó szellemiség"?

Ellenben ez benne van:

" Mert ha nyelveken imádkozom, a szellemem imádkozik, de értelmem gyümölcstelen."

I. Kor 14,14. Semmi köze az ember szellemének az értelemhez meg eszmékhez. Én hármas felépítést említettem, és nem hármas egységet. Az ember szelleme és lelke sem egyenlő a testével:

" Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk hogy E TESTBEN LAKVÁN, távol vagyunk az Úrtól...Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz."

II. Kor. 5,6-8.

Az ember szellem és lélek, és testben lakik!

"Hol van a bibliában hogy az ember szelleme egy "jó szellemiség"?"

A szellem szónak a bibliában igen tág a jelentéstartománya, az előző oldalon szerepelnek ezek. Azokból a hármas illik erre: az ember jelképes szívéből fakadó indítóerő, ami arra ösztönzi, hogy bizonyos módon beszéljen és cselekedjen.

Azt akarod állítani, hogy a Bibliában szereplő igazhívőknek nem volt megfelelően kiiskolázott szellemisége? Hogy a Biblia ilyen értelemben nem használja a szót? Akkor indokolatlanul leszűkíted a jelentését.

(1Korintusz 14:14) Mert ha más nyelven imádkozom, a szellem nekem adott ajándéka az, ami imádkozik, az értelmem pedig gyümölcstelen.

Az 1Korinthus 14:37-ben pl. Pál apostol a görög pneumatikosz szót használja, amelynek alapjelentése: ’szellemmel kapcsolatos, szellemi.’ Ennek a szónak a formái kerülnek alkalmazásra az olyan szókapcsolatokban, mint: „szellemi test”, „szellemi áldás”, „szellemi értelem” és „szellemi ház” (1Korinthus 15:44, Csia fordítás; Efézus 1:3, Csia; Kolossé 1:9, NW; 1Péter 2:5, Csia).

Ezekben az esetekben a Biblia meghatározza az alanyt (test, áldás, értelem, ház), amelyre a ’szellemi’ szó vonatkozik. Más esetekben azonban a ’szellemi’ szó értelmét és helyes lefordítását a szövegösszefüggés alapján kell meghatározni. Az 1Korinthus 2:14, 15 (NW) például ellentétbe állítja a testi ember beállítottságát a ho pneumatikoszéval, amely logikus, hogy „a szellemi embert” jelenti.

Tehát a Biblia használja a "jó szellemiség", vagy "szellemiségű" értelemben a szót.

Éppen ezért a szóhasználatba sem logikus belekötni, de ha mégis kötnéd az ebet a karóhoz, hol van az leírva, hogy "lélek halhatatlansága"? Sem a kifejezés, sem a tanítás nincs a Bibliában!

Vajon Pál hitt a „közbenső állapotban”?

A Catechism of the Catholic Church (Katolikus Egyház Katekizmusa) ezt mondja: „ Ahhoz, hogy feltámadjunk Krisztussal, meg kell halnunk Krisztussal: ’meg kell válnunk a testtől és haza kell érkeznünk az Úrhoz’ [2Korinthus 5:8]. Ebben az ’elköltözésben’, amely a halált jelenti, a lélek különválik a testtől [Filippi 1:23]. A halottak feltámadásának napján egyesül majd újra a testtel.” De vajon az itt idézett versekben azt mondja Pál apostol, hogy a lélek túléli a test halálát, majd pedig várja az „utolsó ítéletet”, hogy újra egyesülhessen a testtel?

A 2Korinthus 5:1-ben Pál saját halálára utal, és a ’földi sátorház elbomlásáról’ beszél. Vajon arra gondolt, hogy a testet elhagyja halhatatlan lelke? Nem. Pál abban hitt, hogy az ember maga a lélek, nem pedig abban, hogy van egy lelke (1Mózes 2:7; 1Korinthus 15:45). Pál szellemtől felkent keresztény volt, akinek a reménysége — többi első századi testvéréhez hasonlóan — „a mennyekben . . . eltett” volt (Kolossé 1:5; Róma 8:14–18). Őszinte ’óhaja’ éppen ezért az volt, hogy halhatatlan szellemteremtményként az égbe támadjon fel az Isten által meghatározott időben (2Korinthus 5:2–4). Reménységéről szólva ezt írta: „mindnyájan elváltozunk . . . az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk” (1Korinthus 15:51, 52).

A 2Korinthus 5:8-ban Pál ezt mondja: „Bizodalmunk . . . van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz.” Néhányan úgy vélik, ezek a szavak a várakozás közbenső állapotára utalnak. Arra is hivatkoznak, amit Jézus a hűséges követőinek ígért, hogy elmegy és helyet készít nekik, ahova ’magához veszi őket’. De mikor válnak valóra ezek a kilátások? Jézus azt mondta, hogy akkor, amikor ’ismét eljön’, jövőben elkövetkező jelenlétének idején (János 14:1–3). Ehhez hasonlóan a 2Korinthus 5:1–10-ben Pál azt mondta, hogy a felkent keresztények általában abban reménykedtek, hogy égi lakóhelyet örökölnek. Ez nem a lélek valamiféle feltételezett halhatatlansága által következik be, hanem feltámadás által Krisztus jelenléte idején (1Korinthus 15:23, 42–44). Charles Masson Szentírás-magyarázó úgy következtetett, hogy a 2Korinthus 5:1–10 „jól érthető tehát anélkül, hogy a »közbenső állapot« hipotéziséhez folyamodnánk”.

A Filippi 1:21, 23-ban (NW) Pál ezt mondja: „ami engem illet — számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. Nyomás alatt vagyok e két dolog miatt; de amit igazán kívánok, az a megszabadítás és a Krisztussal való együttlét, mivel ez biztos, hogy messze jobb.” Vajon Pál itt egy „közbenső állapotra” utal? Néhányan úgy vélik. Pál azonban azt mondja, hogy két lehetőség miatt van nyomás alatt — az élet és halál lehetősége miatt. „De amit igazán kívánok — fűzte hozzá, egy harmadik lehetőséget említve — az a megszabadítás és a Krisztussal való együttlét.” „Megszabadítás”, hogy rögtön a halála után Krisztussal legyen? Nos, amint azt már láttuk, Pál abban hitt, hogy a felkent keresztények Krisztus jelenléte idején fognak feltámadni. Tehát ez az időszak volt a szeme előtt.

Ez látható a Filippi 3:20, 21 és az 1Thessalonika 4:16-ban feljegyzett szavaiból is. Az ilyenfajta „megszabadítás” Krisztus Jézus jelenléte idején lehetővé teszi, hogy Pál megkapja a jutalmat, amelyet Isten készített neki. A fiatal Timótheushoz írott szavaiból is láthatjuk, hogy ez volt a reménysége: „Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését” (2Timótheus 4:8).

" És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában. "

Ez elég egyértelmű azt hiszem. A gyehennában sem hal meg a lélek, hanem csak amint Jézus állítja örökre elveszik Isten elöl.