Szerintetek durván reagáltam le, vagy megérdemelte?
Lányom 6 éves, eddig elég szófogadó volt de mostanában elő-elő fordul, hogy figyelmen kívül hagyja amit kérek tőle, vagy mondok neki. Ha leszidom látszólag megbánja, de szerintem sokszor mintha csak "megjátsszaná" ezt a megbánást.
Na de a konkrét helyzet most az volt, hogy eszembe jutott hogy nem vettem tejet. Itt lakunk a bolttól fél utcára, első emeleten, a teraszról szinte rálátni a boltra. Mivel már le volt fürödve, pizsibe volt mondtam neki, hogy most ne jöjjön le velem mindjárt jövök (máskor is már egyszer-egyszer előfordult, hogy 5-10 percre egyedül maradt fent, az apja is hagyta már párszor egyedül). Mondtam neki, hogy zárja be az ajtót, elmagyaráztam neki hogy jövök nemsokára nézze addig a mesét, rajzoljon de az erkélyre ne menjen ki. ELmondtam neki többször is, hogy maradjon a lakásban...erre jövök vissza a boltból, ahogy kilépek, befordulok az utcára már hallom az ordibálását az erkélyről, ott sírt kint, meg ordibált a járókelőknek, hogy ő fél egyedül. Úgy felment a pumpa az agyamba, hogy ennyire nem lehet megbízni benne, ennyire nem lehet megkérni hogy ne mászkáljon ki az erkélyre hogy nagyon leordibáltam és bezavartam a szobájába aludni. Értem én, hogy fél (bár nem tudom miért, mert eddig nem csinálta), de szörnyen felbosszantott, hogy hiába mondtam neki, hogy ne jöjjön ki egyszerűen elöntötte a .... az agyamat. A hétre eltiltottam a biciklijétől is (más nagyon nincs amivel hatni lehet rá), hirtelen ez jutott eszembe...ti hogy reagáltatok volna? Ilyenkor azt érzem feleslegesen erőlködök, teszek a kedvére, megyünk játszótérre, próbálok a kedvében járni és ennyire nem képes...
válasza:Ma másfél éves kisfiam üvöltve sírt, hogy ne menjek be a wc-re és ne csukjam be az ajtót. Neki ugye még nem lehet elmagyarázni, hogy Anyu nem megy el, csak azt látja, hogy becsukódik az ajtó, Anyu sehol. Megjött, cserélnem kellett, be kellett csuknom az ajtót, mert azt mégse lássa a gyerek. Ő meg félt, hogy anyu elmegy.
Szerintetek akkor én is egy sz-r anya vagyok, hogy a gyerek kért, hogy ne menjek el, én mégis elmentem egy percre??? Egy 6 éves gyereknek meg már több esze van ennél. Meg kell tanulniuk, hogy néha úgy történnek dolgok, ahogy ők nem akarják. Ez ilyen.
válasza:116-os vagyok: Kérdező, csodálom hogy gyakorló szülőként nem hallottál még a példamutatás vagy szülői minta kifejezésekről.
Amúgy nem csak a másik érzelmeinek figyelmen kívül hatása az egyetlen ismétlődő minta ebben a történetben. Ott van például a stresszkezelés, amiben ugyancsak utánoz.
Te mit csinálsz stresszhelyzetben (te szavaiddal élve:"felment a pumpa az agyamba")? " nagyon leordibáltam"
És a gyerek mit csinál stresszhelyzetben (félelem)? "ordibált a járókelőknek" Mindketten leordítottatok valakit ahogy idegesek lettetek. Még kifejezésként is ugyanazt használod rá.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Szerintem meg észrevehetnétek, hogy ti mentek szembe a forgalommal... Kérdezett valamit a kérdező, elmodtuk a véleményünket, nem fogadta el, mert nem azt kapta, amit szeretett volna hallani. Te meg melléálltál fogadatlan prókátornak, hajtogatva ezt a hülye dédelgetést végkimerülésig.
Remélem, a kislány felnő testi-lelki egészségben és nem lesz soha semmi baja sem az egyedül hagyásokból, sem a spártai módszerektől, és a tévéhíradóba se fog bekerülni ezek kapcsán. De ez kész csoda lenne.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!