Szerintetek durván reagáltam le, vagy megérdemelte?
Lányom 6 éves, eddig elég szófogadó volt de mostanában elő-elő fordul, hogy figyelmen kívül hagyja amit kérek tőle, vagy mondok neki. Ha leszidom látszólag megbánja, de szerintem sokszor mintha csak "megjátsszaná" ezt a megbánást.
Na de a konkrét helyzet most az volt, hogy eszembe jutott hogy nem vettem tejet. Itt lakunk a bolttól fél utcára, első emeleten, a teraszról szinte rálátni a boltra. Mivel már le volt fürödve, pizsibe volt mondtam neki, hogy most ne jöjjön le velem mindjárt jövök (máskor is már egyszer-egyszer előfordult, hogy 5-10 percre egyedül maradt fent, az apja is hagyta már párszor egyedül). Mondtam neki, hogy zárja be az ajtót, elmagyaráztam neki hogy jövök nemsokára nézze addig a mesét, rajzoljon de az erkélyre ne menjen ki. ELmondtam neki többször is, hogy maradjon a lakásban...erre jövök vissza a boltból, ahogy kilépek, befordulok az utcára már hallom az ordibálását az erkélyről, ott sírt kint, meg ordibált a járókelőknek, hogy ő fél egyedül. Úgy felment a pumpa az agyamba, hogy ennyire nem lehet megbízni benne, ennyire nem lehet megkérni hogy ne mászkáljon ki az erkélyre hogy nagyon leordibáltam és bezavartam a szobájába aludni. Értem én, hogy fél (bár nem tudom miért, mert eddig nem csinálta), de szörnyen felbosszantott, hogy hiába mondtam neki, hogy ne jöjjön ki egyszerűen elöntötte a .... az agyamat. A hétre eltiltottam a biciklijétől is (más nagyon nincs amivel hatni lehet rá), hirtelen ez jutott eszembe...ti hogy reagáltatok volna? Ilyenkor azt érzem feleslegesen erőlködök, teszek a kedvére, megyünk játszótérre, próbálok a kedvében járni és ennyire nem képes...
"Mondjuk állsz a 6-7 éves gyerekeddel a zebránál. Piros a lámpa. Tudja, hogy a piroson nem mehet át, mert megtanítottad neki. Álltok a zebránál, fogod a kezét, mondod neki hogy álljon szépen melletted és ő hirtelen megijed valamitől, kitépi a kezét és elkezd átrohanni a piroson az autók közé. "
Ekkora gyereknek alapból fogod a kezet, de ha mégse, akkor el kapod, ki elott ugrana.
"Vagy másik példa. Autóval mentek valamerre. Megállít a rendőr. Kiszállsz, mondod a gyereknek hogy maradjon az autóba, ne szálljon ki. Fél perc és látod hogy a gyerek már az autó mögött van kint. "
Amig a rendőrrel beszélek, fel szemem a gyereken van, meg állítom, mielőtt kiszállna.
"Vagy. Mentek autóval. Gyerek bekötve. Tudja hogy nem kötheti ki magát, nem nyithatja ki az ajtót menet közbe stb. Aztán megijed valami légytől ami berepült az autóba és menet közbe kivágja az ajtót...és még sorolhatnám. "
Menet közben eleve lezárom az ajtókat, ha gyerekkel utazom.
Mas példa?
Annyira nyomják itt a gyerek félemét, hogy amiatt csinálta, csak egy vele a szépséghiba. Ha a gyerek fél egyedül akkot mindíg fél ha egyedül hagyják nem csak akkor ha anyuka ugrik el valamiért. Érdekes módon akkor nem félt mikor apuka hagyta egyedül?
Itt nem empátiáról van szó ez egyszerű hiszti volt így akarta kizsarolni az anyjától hogy legközelebb ne hagyja egyedül. Ennyi.
Szerinted attól nem lesz az ember depressziós, ha azzal telik a gyerekkora, hogy állandóan megbüntetik olyasmiért, amiről nem tehet, vagy nem Ő tehet? Ha megértés helyett büntetést kap?! Fönt hagyják a lakásban, a kérése ellenére, egyedül, a nyitott erkélyajtónál, egy qva tej kedvéért, és mikor kétségbeesetten sír az erkélyen, még őt büntetik meg?!?!?!? HA SZERINTED EZ NORMÁLIS, AKKOR TE MEG ÉN SOHA AZ ÉLETBEN NEM FOGJUK MEGÉRTENI EGYMÁST!!!
Dédelgesd a büntetésterápiádat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!