Szerintetek durván reagáltam le, vagy megérdemelte?
Lányom 6 éves, eddig elég szófogadó volt de mostanában elő-elő fordul, hogy figyelmen kívül hagyja amit kérek tőle, vagy mondok neki. Ha leszidom látszólag megbánja, de szerintem sokszor mintha csak "megjátsszaná" ezt a megbánást.
Na de a konkrét helyzet most az volt, hogy eszembe jutott hogy nem vettem tejet. Itt lakunk a bolttól fél utcára, első emeleten, a teraszról szinte rálátni a boltra. Mivel már le volt fürödve, pizsibe volt mondtam neki, hogy most ne jöjjön le velem mindjárt jövök (máskor is már egyszer-egyszer előfordult, hogy 5-10 percre egyedül maradt fent, az apja is hagyta már párszor egyedül). Mondtam neki, hogy zárja be az ajtót, elmagyaráztam neki hogy jövök nemsokára nézze addig a mesét, rajzoljon de az erkélyre ne menjen ki. ELmondtam neki többször is, hogy maradjon a lakásban...erre jövök vissza a boltból, ahogy kilépek, befordulok az utcára már hallom az ordibálását az erkélyről, ott sírt kint, meg ordibált a járókelőknek, hogy ő fél egyedül. Úgy felment a pumpa az agyamba, hogy ennyire nem lehet megbízni benne, ennyire nem lehet megkérni hogy ne mászkáljon ki az erkélyre hogy nagyon leordibáltam és bezavartam a szobájába aludni. Értem én, hogy fél (bár nem tudom miért, mert eddig nem csinálta), de szörnyen felbosszantott, hogy hiába mondtam neki, hogy ne jöjjön ki egyszerűen elöntötte a .... az agyamat. A hétre eltiltottam a biciklijétől is (más nagyon nincs amivel hatni lehet rá), hirtelen ez jutott eszembe...ti hogy reagáltatok volna? Ilyenkor azt érzem feleslegesen erőlködök, teszek a kedvére, megyünk játszótérre, próbálok a kedvében járni és ennyire nem képes...
Mi neked a dédelgetés? Az, hogy ha fél a kicsi gyerekem nem megbüntetem, hanem megvigasztalom?
Én is sokáig lámpa mellett aludtam el, és normális felnőtt lett belőlem, aki megáll a saját lábán. Nem kell ahhoz kiképzőként nevelned a gyereket.
Bár az én kislányom még kicsi, de a vélt vagy valós félelmei ellenére is büszke vagyok rá. Nem hat meg, hogy egy tök ismeretlen embernek nem tetszik, hogy nem tojok arra, hogy a gyerekemnek mi a jó és így is normális felnőtt lesz belőle, csak te nem hiszed. Számodra csak az a jó, amit te csinálsz, csináld. De nem ártana mások véleményét is elfogadni.
Szerintem a 116-os válaszban minden benne van és akár pont is kerülhetne az "ügy" végére.
A gyerek szólt, hogy anya nem akarok egyedül maradni, de az anyja letoljta, elment.
A gyerek követte az anyja szép példáját: kérése ellenére kiment az erkélyre.
Kedves kérdező, ha megbüntetted a lányod, akkor most szépen állj te is a sarokba és gondolkodj egy kicsit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!