Szerintetek durván reagáltam le, vagy megérdemelte?
Lányom 6 éves, eddig elég szófogadó volt de mostanában elő-elő fordul, hogy figyelmen kívül hagyja amit kérek tőle, vagy mondok neki. Ha leszidom látszólag megbánja, de szerintem sokszor mintha csak "megjátsszaná" ezt a megbánást.
Na de a konkrét helyzet most az volt, hogy eszembe jutott hogy nem vettem tejet. Itt lakunk a bolttól fél utcára, első emeleten, a teraszról szinte rálátni a boltra. Mivel már le volt fürödve, pizsibe volt mondtam neki, hogy most ne jöjjön le velem mindjárt jövök (máskor is már egyszer-egyszer előfordult, hogy 5-10 percre egyedül maradt fent, az apja is hagyta már párszor egyedül). Mondtam neki, hogy zárja be az ajtót, elmagyaráztam neki hogy jövök nemsokára nézze addig a mesét, rajzoljon de az erkélyre ne menjen ki. ELmondtam neki többször is, hogy maradjon a lakásban...erre jövök vissza a boltból, ahogy kilépek, befordulok az utcára már hallom az ordibálását az erkélyről, ott sírt kint, meg ordibált a járókelőknek, hogy ő fél egyedül. Úgy felment a pumpa az agyamba, hogy ennyire nem lehet megbízni benne, ennyire nem lehet megkérni hogy ne mászkáljon ki az erkélyre hogy nagyon leordibáltam és bezavartam a szobájába aludni. Értem én, hogy fél (bár nem tudom miért, mert eddig nem csinálta), de szörnyen felbosszantott, hogy hiába mondtam neki, hogy ne jöjjön ki egyszerűen elöntötte a .... az agyamat. A hétre eltiltottam a biciklijétől is (más nagyon nincs amivel hatni lehet rá), hirtelen ez jutott eszembe...ti hogy reagáltatok volna? Ilyenkor azt érzem feleslegesen erőlködök, teszek a kedvére, megyünk játszótérre, próbálok a kedvében járni és ennyire nem képes...
válasza:Spártai módszerek:)kicsit túlzol utsó előtti. Mi partnerként kezeljük a 7 éves lányainkat, megtanulták megbecsülni és kiérdemelni a bizalmat, amit kapnak tőlünk. Ebbe belefér az is,hogy akár órákra egyedül maradnak itthon, vigyáznak az 1 éves kistestvérükre. Ha valamiben hülyeséget csinálnak igenis büntetést kapnak,következetesen minden szitációban biztosak lehetnek benne, hogy ugyanúgy reagálunk,ahogy előző nap. Nem egyszer így - egyszer úgy alapon. Ha az elbeszélgetés nem elég, másnap ugyanezért a hülyeségért már nem csak beszélgetünk.
Bármiben lehet rájuk számítani, felelősek, nincsenek félelmeik, ismerik a korlátokat és nemcsak a jogokat.Számíthatnak ránk mindenbe, de nem trjük el, hogy mi ne számíthassunk rájuk a hozzájuk korban illő feladatokban, szituációkban.
Ez közelebb van a spártai módszerekhez, mint amit a kérdező leírt, de nem érdekel, ki hogy nevezi, mert büszke vagyok rájuk. Távolsági busszal a másik faluba egyedül mennk busszal, pedig még csak elsősök.
válasza:Nem spártait, hanem kiképző módszert írtam, az az 53%nak szólt.
Két 7 évesre rábíztok egy 1 évest? Az remek. És ez szerintetek így jó?
válasza:És a hétéves lányaid kihez fordulnak ha baj van és órákig egyedül vannak otthon? Ugye nem kell sorolnom mi minden történhet velük vagy a kistestvérükkel a felnőtt jelenlét teljes hiányában, akire egyébként sem nekik kellene vigyázni, mert ők is gyerekek és joguk van felhőtlenül játszani, anélkül, hogy ekkora felelősség nyomná a vállukat??? És ha netán történne valami, mivel magyaráznád a gyámügyes néninek, hogy olyan sürgős-fontos dolgod volt, ahova gyereket nem lehetett vinni???
A gyerekem pedig nem a partnerem. A partnerem a partnerem. A gyerekem meg a gyerekem.
válasza: válasza:ööööö én csak dédelgetést írtam, nem félelem-dédelgetést. Ha te félelem-dédelgetést írsz, akkor pontosan tudod, mire regáltam...
Rá se ránts, freudi elszólásnak hívják, imsert jelenség.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!