Szerintetek durván reagáltam le, vagy megérdemelte?

Atyaég, mi lett itt 1 nap alatt...azoknak válaszolnék akik azt írták, hogy a gyerek kérte hogy ne hagyjam egyedül és a gyerek kérése ellenére egyedül hagytam. Igen, mert mikor elindultam le akkor még nem sírt, nem hisztizett, csak azért nem akart fent maradni hogy jöhessen a boltba és nem azért mert félt. Mikor elindultam le akkor még nem félt. Beszélgettem egyébként azóta vele és az volt a baja, hogy pont vége lett a mesének de semmi konkrét dolgot nem tudott mondani hogy mitől ijedt meg. De aranyos volt, mert jött hogy "már megtanultam, hogy nem szabad kimenni ha nem vagy itt". És írta valaki, hogy nem érdekelnek a válaszok, de el is ismertem, hogy lehet tényleg hibás voltam amiért nem zártam be az erkélyt, egy szóval nem mondtam hogy igen ez helyes hogy kimehetett. Az meg hogy valaki azzal jön, hogy de a gyerek nem akart egyedül maradni és én mégis egyedül hagytam 5 percre és hogy ezért ilyen meg olyan vagyok ezzel nem értek egyet. Attól, hogy ő még nem szeretne valamit nem azt jelenti, hogy minden úgy van ahogy ő akarja. Ezt is meg kell tanulnia szerintem. Ha sír, hogy nem akar iskolába menni, attól még mennie kell. Attól, hogy fél egyedül lenni a szobájában, attól még hozzá kell szoknia hogy nem virrasztunk egész éjjel az ágya felett és még sorolhatnám. Ha anyának 5 percre át kell ugrania a szomszédba azt is meg kell tanulnia, 7 évesen szerintem 5 percre egyedül lehet hagyni, nem 2 éves. Persze elfogadom ha valakinek ez nem normális, de nekem az. Normálisak a szomszédok is, a környékkel sincs baj stb. Partnerként kezelem én is a gyerekemet alapjáraton, de meg kell tanulnia hogy nem mindig az van amit ő akar. Tudja hogy ha baja van, vagy szeretne bármit nyugodtan elmondhatja, segítek neki, megbeszéljük, az apjánál is elég sok mindent "Kiharcolok" neki, cserébe viszont elvárom, hogy amit mondok annak úgy kell lennie és ebből viszont nem engedek. Tehát szerintem az hülyeség amit itt írnak páran, hogy de a gyerek akar valamit akkor az úgy legyen, különben jogosan nem fogad szót a gyerek az anyjának, ilyen nincs. VAgyis van, mert most előfordult, hogy nem azt csinálta amit mondtam és így reagáltam le. Nyilván megdicsérni nem fogom amiért 3x elmondtam neki hogy nem mehet ki és mégis kiment, de a helyes reakciót nem tudtam hirtelen mi lenne a jó. De mind1 is, mert már nincs jelentősége az egésznek.