Szerintetek durván reagáltam le, vagy megérdemelte?

Lányom 6 éves, eddig elég szófogadó volt de mostanában elő-elő fordul, hogy figyelmen kívül hagyja amit kérek tőle, vagy mondok neki. Ha leszidom látszólag megbánja, de szerintem sokszor mintha csak "megjátsszaná" ezt a megbánást.

Na de a konkrét helyzet most az volt, hogy eszembe jutott hogy nem vettem tejet. Itt lakunk a bolttól fél utcára, első emeleten, a teraszról szinte rálátni a boltra. Mivel már le volt fürödve, pizsibe volt mondtam neki, hogy most ne jöjjön le velem mindjárt jövök (máskor is már egyszer-egyszer előfordult, hogy 5-10 percre egyedül maradt fent, az apja is hagyta már párszor egyedül). Mondtam neki, hogy zárja be az ajtót, elmagyaráztam neki hogy jövök nemsokára nézze addig a mesét, rajzoljon de az erkélyre ne menjen ki. ELmondtam neki többször is, hogy maradjon a lakásban...erre jövök vissza a boltból, ahogy kilépek, befordulok az utcára már hallom az ordibálását az erkélyről, ott sírt kint, meg ordibált a járókelőknek, hogy ő fél egyedül. Úgy felment a pumpa az agyamba, hogy ennyire nem lehet megbízni benne, ennyire nem lehet megkérni hogy ne mászkáljon ki az erkélyre hogy nagyon leordibáltam és bezavartam a szobájába aludni. Értem én, hogy fél (bár nem tudom miért, mert eddig nem csinálta), de szörnyen felbosszantott, hogy hiába mondtam neki, hogy ne jöjjön ki egyszerűen elöntötte a .... az agyamat. A hétre eltiltottam a biciklijétől is (más nagyon nincs amivel hatni lehet rá), hirtelen ez jutott eszembe...ti hogy reagáltatok volna? Ilyenkor azt érzem feleslegesen erőlködök, teszek a kedvére, megyünk játszótérre, próbálok a kedvében járni és ennyire nem képes...