Nagyon bunkó voltam anyámmal? Megérdemelte?

Egyik nap panaszkodott, hogy mennyire fáj a háta (különben mániákusan panaszkodik, csak sajnáljuk már szegényt, hogy mennyire fáj neki...), mondtam, hogy szívesen megmasszírozom. Erre ő nekem ugrott, hogy mégis mit képzelek, nem bízik bennem (a gyerekében!!), meg hogy én biztos el akarom törni a gerincét!

Leesett az állam, csak annyit tudtam mondani fapofával, hogy remélem én nem leszek ilyen sz@r anya.

Azóta rám se néz, hozzám se szól.

Mondjuk szerintem tényleg sz@r anya.. Sose beszélgettünk fontos dolgokról, csak hogy mi volt a suliban. Sose mondta, hogy szeret, nem ölelt meg, nem adott puszit. Ezen kívül ha nekem fájt valaha valamim, akkor "ne túlozz", "majd elmúlik", vagy rám se hederített, de ha neki "fáj" valamije és én nem reagálok akkor teljesen kiakad...