Nem szánalmas ez a gyerektartás dolog?

Kedves #29, én is ma és itt élek, átlagos szinten, nekem sincs minden hónapban minden számlám befizetve, stb...

A gondolatmenetedben egy bajt látok, nevezetesen, hogy én - férfiként, teszem hozzá - valahogy nem hiszem, hogy annyi totál kiállhatatlan, közveszélyes, gyerek-, és nőverő és a párját szó nélkül, nagy terhesen-kisgyerekkel magára hagyó férfi van, ahány kisgyerekkel egyedül maradó nő problémája kerül terítékre. Érdekes, hogy nekem férfiként, jelen kapcsolatom elmúlt 15 évében nem okozott nehézséget túllépni egy rakat olyan szitun (páromnak hasonképpen, természetesen) amin itt egymást hülyítik a a nők, hogy "azonnal elválnék", "csomagolj", "én egy percig se tűrném"... pedig közös gyerek sincs, házassági fogadalom sincs, csak két egymást szerető, egymással élni akaró ember.

Szóval azt gondolom, hogy ezekkel a nőkkel kapcsolatban nem tudok együtt érezni, az önhibáján kívül nehéz helyzetbe kerülőn, akinél a válás tényleg ultima ratio volt, természetesen segíteni KELL, de a saját büszkesége és a saját maximalizmusa, a saját elvárásai következményeit mindenki viselje maga.

Természetesen azt nem tudom eldönteni egy fórumon, hogy ki hova tartozik, de az ember a saját ismeretségi körében egész jól...

Kedves utolsó férfi válaszoló sorai eszembe juttattak egy kis idézetet: "Jó ember ez a Feri ha épp nem iszik"...

Ezzel arra céloztam hogy a soraidból az vehető ki, hogy, az anyagi biztonság érdekében tűrnie kell egy nőnek, vagy vessen magára.

Szóval az hogy kinek mi a tűréshatár és kinek mi ad okot a válásra az nem lehet kritika tárgya, a lényeg nem ezen van. Aki egy számodra bagatelnek tűnő dolog miatt válik az kevésbé érdemli meg az anyagi segítséget mint aki brutális, alkoholista férjétől válik?

Szerintem bármi miatt is válik külön egy pár, a közös gyerekről az apának is ugyanúgy kötelessége gondoskodni. Mondják sokan hogy de a férfi nem is akarta, nem is ezt választotta. De közvetetten meghozta valahol a döntést amikor nem védekezett, gondolom tisztában volt vele hogy nem a gólya hozza. A gyerek mindig két ember felelőssége, nem egy oldalúan csak az egyiké.

"Mi van akkor, ha a nő lép le a gyerekkel, mert mondjuk beleszeret egy másik férfiba? Bíróság neki ítéli meg a gyereket, mert általában a nőnek szokták. Akkor talán szép dolog a férfi fizetéséből még levonni a gyerektartást is? Nem elég, hogy a nő otthagyja, még ez is? Nem érzem igazságosnak ezt az egész gyerektartást, hülyén oldják meg."

A gyerektartás a GYEREKNEK jár tök mindegy kinek ítélik a gyereket és ki hagy ott kit!!

Tényleg vannak aljas dolgok, de ha a nő munkanélküli lesz hogy él meg???

Kedves #33, na ez az a gondolatmenet, amivel baromira nem értek egyet. Kezdeném a védekezéssel, ami ugye alapban megegyezés kérdése. A másik, hogy azt gondolom, hogy a megtermékenyülés még nem a gyerek, hanem egy lehetőség a gyerekvállalásra, amikor is a két fél tudatos döntést hoz, ami a tényleges gyerekvállalás, és dönnt a terhesség megtartása mellett, vagy a megszakíttatása mellett, vagy amellett, hogy valamelyik fél egyedül vállalja a gyerek nevelését.

És igen, azt gondolom, hogy van olyan válóok, ami önhibás, és van olyan, ami nem önhibás, és a túlfejlett egó meg maximalizmus az tipikus önhiba. Ugye, ha mondjuk nem házasságról beszélünk, hanem egy munkahelytől "válsz" elég természetesen azon fog múlni a saját sorsod, hogy megsértődtél mert a főnök épp görbén nézett és felmondtál azonnali hatállyal, avagy igazságtalanul kirúgtak. Eszerint van jogod végkielégítésre, eszerint fog visszahelyezni a bíróság, stb.

Tehát azt gondolom, hogy a túlfejlett egó luxusát hiba támogatni, hiba sikeres reprodukciós stratégiává tenni, ez afféle luxus, elfajulás, káros társadalmi jelenség.

Milyen túlfejlett egóról beszélsz??? Mindenkinek van egy értékrendje amibe van ami belefér és van ami nem. Nálam is megvannak azok a határok, amiket ha a férjem átlépne akkor az a kapcsolat végét jelentené, ezt tisztáztuk is a házasság előtt és ehhez következetesen tartom is magam. Ha ezek nem feleltek volna meg neki akkor nem házasodtunk volna össze, ennyi. Mióta baj ha egy nőnek van büszkesége és törekszik a maximalizmusra? Nem kell mindent eltűrni, de ez a gyerektartáshoz való jogot nem befolyásolja. És nagyon jól írta itt valaki hogy ez a GYEREKnek jár, a gyerek joga és nem a szülőé. Ez vegytisztán csak a gyermek érdekeit veszi figyelembe és nem a szülők között hivatott igazságot tenni. Egyrészt.

Másrészt ami kiverte a biztosítékot hogy szerinted egy már megfogant magzat csak egy lehetőség?? Látszik hogy férfi vagy. Az már nem csak egy lehetőség hanem fekete-fehér tény!! Tervezni a megfoganás előtt kell és nem utána, hogy akkor most mi is legyen! Normál esetben az abortusz nem is opció, csak a legvégső, tragikus esetben ha minden kötél szakad. Elképesztő hogy valaki ezt így képes gondolni.

A védekezés pedig jól mondod, közös feladat, megbeszélés kérdése kell(ene) hogy legyen. Nem csak a nőnek kell rá gondolni hanem a férfinak is ugyebár, vagy ha nem gondolt rá akkor ugyanannyi a felelőssége mint a nőnek.

"Mióta baj ha egy nőnek van büszkesége és törekszik a maximalizmusra?" - bocs, félreértettél eszerint... A baj az, ha egy EMBERNEK túlfejlett az egója, és törekszik a maximalizmusra, egy szóval sem mondtam azt, hogy ne itélném meg pont ugyanúgy a konfliktuskezelésre, probléma-megoldásra, kompromisszumkötésre képtelen férfiakat, mint az ilyen nőket.

Egyfelől. Másfelől a megtermékenyült petesejt tényleg csak egy lehetőség, semmi több, a kb 80%-át simán selejtezi az anyatermészet... kicsit már konkrétabb lehetőség, mint a spermium meg a petesejt külön-külön, de még mindig csak lehetőség.

Odáig természetesen egyetértünk, hogy az abortusz nem családtervezési rutineszköz, hanem ultima ratio - pont, ahogy a válás, szakítás sem konfliktuskezelési rutineszköz egy kapcsolatban, hanem ultima ratio.

Viszont azt gondolom, hogy a döntés joga mindkét felet pont ugyanannyira illeti meg, ha a felelősségük is ugyanannyi. Ha nem ugyanannyi a joguk a döntésben, akkor a felelősségük sem lehet szükségképp ugyanakkora. És jog alatt természetesen nem azt értem itt, hogy mi van a paragráfba írva, hanem, hogy hogyan működik a dolog az adott kapcsolatban. Jog, kötelesség, és felelősség kéz a kézben, együtt járnak...

Itt nem az a lényeg hogy melyik szülőnek mennyi a joga, mennyi a felelőssége, ha már ott növekszik az a pici és megszületik, amihez joga van, akkor mindkét szülőtől elvárható hogy gondoskodjon róla, ha tetszik, ha nem. És azt pedig igenis fenntartom hogy a megfoganástól kezdve már fennáll ez a felelősség és nem tekinthetnek csupán lehetőségként a magzatra. Ha egy férfi nem akar gyereket akkor időben legyen észnél.

Én sem csak a nőkre értettem hanem férfiakra is, ha olyan kompromisszumot kellene meghozni a házasság megmentése érdekében ami neki már az értékrendjébe nem fér bele akkor lépni kell. Komolyan azt gondolod hogy csak a gyerek miatt fenntartott látszat házasságban szélmalomharcot vívni és küszködni nap mint nap jobb mint tovább lépni és lehetőséget adni mindkét félnek egy új, boldogabb életre? Nem azt mondom hogy minden csip-csup vita után rohanni kell a bíróságra, de van amikor visszafordíthatatlanul megromlik egy kapcsolat, és azt csak a két fél tudja egyedül hogy az mikor jön el.

(Kulfoldrol irok, nincs ekezetem)

Nekem az nem tetszik, hogy azt mondod gyakorlatilag, hogy szegeny apat mentsuk is fel, mert lehet, hogy nincs penze. Tehat egy lehetseges valas eseten az anyanak kutya kotelessege a koltsegeket fedezni, es eleve ugy vallaljon gyereket, hogy ez menjen is. Es az apa? Neki semmi feladata? Apuci vigan kisetalhat, ha jonnek a nehezsegek, csak akkor fizessen ha ugy tartja kedve, a no viszont mar eleve ugy keszuljon, hogy ez a teljes felelosseg maradhat a nyakaban? Hat nem, igenis ket ember vallal egy gyereket, es igenis az apa is ugy vallaljon, hogy mar elore keszuljon, hogy ez bizony kotsegekkel fog jarni. Megsugom, ha nem valik el, akkor is, a fizetesevel akkor is hozza kell jarulni.

Es meg annyit vettem eszre, hogy latszik az irasodbol, hogy meg nincs gyereked. Azt hiszed, hogy a nok ilyenkor azert harcolnak, hogy nekik tobb legyen, de nem. Az a penz a gyereknek jar (hat ugye most normalis emberekrol beszelek), es neki lehet belole dolgokat vasarolni. Ne vedj olyan embert, aki a sajat gyereketol vesz el. Nem a volt hazastarsnak ad ilyenkor gyerektartast, hanem a gyerekenek.

En egy par hetes babaval maradtam egyedul, mert apuci benozott. Nem volt a terhesseg elott jele, semmi. Utana persze, de akkor mar terhes voltam. Most akkor en hibas vagyok? Nem igy terveztem az eletemet, csaladot akartam, bekes eletet. De nem lehetett, mert neki mas elet kellett. Akkor nekem miert kene tobb nehezseget a vallamra venni? Nem kell, kozos dontes, o utana kiszallt belole, de a felelosseg megmarad neki egy eletre, a fiam nem tehet semmirol, jar neki annyi plusz.

Én meg azt gondolom, hogy egy gyerekhez 2 ember kell. Ha az egyik szülő kihátrál a kapcsolatból, akkor igenis járuljon hozzá a költségekhez. Itt számomra nem arról lenne szó, hogy el tudom-e tartani a gyereket vagy sem. A férfiakat sem kényszeríti senki, hogy gyerekük legyen, de ha úgy alakul, vállalják ők is a felelősséget, ha máshogy nem, akkor anyagilag. Azzal én sem értek egyet, hogy trükközzenek a gytartással, de biztos van olyan, amikor jó indoka van a gyereket nevelő félnek, hogy ezt tegye.

Az meg, hogy kevés a férfi pénze, az meg nem indok szerintem, hogy ne fizessen. Ha együtt élnének is hozzájárulna a ktg-hez, ez miért lenne más?