Jogosan bánt a dolog, vagy nincs igazam?

Lassan két éve, hogy édesapám meghalt, de még mindig bánt ahogy a párom viselkedett. Tudom, hogy a párom jó ember és nem akart ilyen lenni, ezért nem is mondtam neki, de belülről bánt, és úgy érzem nehéz helyzetekben nem számíthatok rá. Jogosan érzem így?

Már évek óta együtt voltunk édesapám halálakor. Autóbaleset volt, gyorsan történt, kórházba került, és két hét után elhunyt, sajnos a kórházban már nem tért magához. Mindennap bementem hozzá, az elején a párom is jött velem, nagyon aggódott, de egy hét után, már elfogyott a türelme és ez fájt nagyon.

Azt mondta nagyon rossz látnia, hogy szenvedek és tudnia, hogy apukám sincs jól. Igyekeztem tartani magam, de ahelyett, hogy vigasztalt volna még őt kellett hallgatnom.

A második héten már az is zavarta, hogy sokat vagyok a kórházban és így (munka miatt) nem tudtunk találkozni és ezt szóvá is tette.

Normális ez?

Az igazi félelmem, hogy ha babát vállalunk ugyanígy elfogy majd a türelme és nekem a gondokat egyedül kell megoldanom és még az ő nyafogását is hallgatnom kell.