Nem szánalmas ez a gyerektartás dolog?

Nézd, szerintem a Kérdezőnek alapvetően igaza van abban, hogy ha valahol van egy kudarchoz vezető konfliktus (márpedig ugye a válás az tipikusan az, mi más lenne, akár szó szerinti, akár élettársi kapcsolat szétválása), akkor rendkívüli mértékben irritáló tud lenni, ha az egyik fél folyamatosan a másik fél okolásával, számonkérésével, pumpolásával van elfoglalva. Az első kérdés, amit bármiféle épnek nevezhető etikával rendelkező ember egy ilyen helyzetben feltesz, az az, hogy "én miben hibáztam, nekem miben kellene változtatnom" - már csak praktikus okból is, mert az ember leginkább a saját gondolkodásával, cselekvéseivel képes tenni valamit. Tudod, ha valaki elkezdi nekem előadni a hattyú halálát, hogy "bezezg a társam rűtul megcsalt, orvul elhagyott", akkor már nő a pumpa, hogy "Na állj, ez nem a történet kezdete, ez csak a végjáték. Kezdjük ott, hogy megismerkedtetek..." és akkor rendszerint mindjárt kiderül valami ordító, ordas hiba... (nemektől függetlenül, eddig). Mondjuk itt a témát érintően az, hogy a nő meggyőződéses abortusz-ellenes, amihez idáig persze joga van, csak éppen ezt elfelejtette közölni a párjával a kapcsolat elején. Közölni csak azt közli, de azt mindenkivel, hogy bezzeg a szemét pasi otthagyta terhesen, és nem törődik a gyerekkel se az alávaló, meg ott szabotálja a tartásdíjat, ahol éri...

Ez mondjuk egy ilyen manapság tipikusnak mondható koreográfia.

Mert hát persze, az irodalomban léteznek olyan szemét pasik is, akiket nem nyomtak a házasságba, nem nyomtak a gyerekvállalásba, nem tévesztettek meg semmiben, szabad akaratából döntött a házasságról is, a gyerekvállalásról is, a válásról is, nem nevelik ellene a gyereket, nem szórakozik a nő a gyermekelhelyezéssel, felügyeleti joggal, láthatással, de a férfi mégis kiszúr vele, és itt nyilvéán minden érintett pont ebben a cipőben jár - de azért csendben érdekelne, hogy mi azon tartásdíjra kötelezettek százalékos aránya, és nemek szerinti megoszlása, akikkel szemben a párjuk korrekt volt, de ők maguk inkorrektek. Meglepne, ha egyjegyű felett lenne a valós százalék, csakúgy mint ha nem a férfinál elhelyezett gyerek-tartásdíjat szabotáló nő lenne a többségben. Ami persze a statisztikából nem derül ki, mert a férfi ilyenkor örül, hogy sikerült megszereznie a gyereket, és tesz magasról a tartásdíjra...

Visszatérve az alapkérdésre, az alapvető különbség a gondolkodásban ott van, hogy a nők bizonyos része elfogadja és elvárja a "csak a gyerek" mentalitást, ami szerintem nem elfogadható, ahogy semmi más "csak a" kezdetű megközelítés sem az. Ha van a kapcsolat, és van a kapcsolat kudarca, ott szerintem egyetlen megközelítés az elfogadható: mindig azt a megoldást kell megtalálni, amivel az összes érintett a relatív lehető legkevesebbet szív rajta. Olyan ugyanis csak a mesében létezik, hogy a szívást bárki is megúszhatja. Sőt, a legnagyobbat a "csak a gyerek" típusú szülő gyereke fogja szívni, mert az mondjuk valóban, nem a tartásdíj felét fogja mondjuk veszíteni - hanem a másik szülőjét. Oszt tessen már megkérdezni bárkit, mit visel könnyebben, azt, ha zsíros kenyér van vacsorára, vagy azt, ha a szülői egymás torkának esnek...

Na, ilyenek mennek...

Azt írtad, hogy a férfi társra vágyik. A nők szerinted mire? Hogy a férfi akart gyereket, de meggondolta magát, mert élni szeretne, stb. és lelép. Szerinted erre? Ha mi szétmennénk a párommal, ami remélem nem következik be, de kérnék gyerektartást. És nem azért, merthogy kitoljak szegény szerencsétlen férfival, hanem mert vállalja a következményeket a tetteiért, elvégre nem gyerek. Az, hogyha valaki úgy lesz apa, hogy nem akart, abba vastagon benne van a férfi is. Azért ne sajnáljuk már. Én nőként, amíg nem akartam gyereket, nem is lett. Csak a férfinak könnyebb az élet. Könnyű abortuszról beszélni. Mikor lehet, hogy azzal intézi el egy életre a nőt, hogy többé nem lehet gyereke.

Neked egyébként van gyereked?

Kérdező! Az ,hogy van egy testvéred még nem jelenti azt ,hogy tudod mivel jár egy gyerek. Én évekig bébiszitterkedtem és mégis teljesen más ,hogy a nap 24 órájában a kicsimmel vagyok.

Fogalmad nincs milyen megszülni egy gyereket,nem tudod milyen az amikor nem te vagy az első hanem a gyerek. Gondolok itt arra,hogy amíg őt nem látod el normálisan addig te akár el se tudsz menni wc-re, vagy letusolni vagy akár enni. Nem tudod milyen az ha ordít és azt sem tudod mi baja van, milyen rossz érzés ,hogy segíteni akarsz és nem tudod ,hogy lehetne. Nem tudod milyen mikor egész nap az ő kis nyelvén kell beszélni vagy ,hogy napokig nem tudsz aludni csak 3-4 órákat azt is megszakításokkal és még lehetne sorolni. Majd ha ezeket kitapasztalod és ezek után ugyan az lesz a véleményed ,hogy ugyan olyan egyszerű a megszokás ,mintha új helyre költözöl akkor írj légyszíves és megeszem a párom kalapját.

Nem cseléd vagyok hanem háziasszony. Szerinted sok pasinak az az álma,hogy olyan nőt vegyen el aki után ő tesz rendet vagy ő főz meg ? Nálunk ezek jórészt felesbe mennek,szóval nem érzem magam cselédnek.

66-os a te írásod már el se olvasom,mert ilyen nőt utáló,lenéző férfit nem ismerek, de még olyat se aki úgy áll az Élethez,mint te aki csak zigótázik ,embriózik. Lehet téged kellett volna kikaparni, vagy hagyni ,hogy csak lecsússz anyád lábán!

Kérdező te meg legyél optimista és reméld ,hogy egyszer leesik az a tojáshéj a seggedről.

Nézd #142, azért emeltem ki itt, hogy "A férfi..." mert itt egyértelműen van különbség a nemek között. Ha egy nőt kérdezel, hogy "ha egy kapcsolatból nem lehetne gyereke, válna-e", a többség igent szokott mondani, ilyeneket, hogy "ne raboljuk egymás idejét" és hasonlókat, mert számára az, hogy gyereke legyen, fonosabb egy adott kapcsolatnál, párnál. (nem mindenki, a többség). Ha férfiakat kérdezel, azoknak meg a 90%-a kitartana a társa mellett, ha van gyerek, ha nincs, a férfiaknak (ismét csak többségében) fontosabb a párja, mint a gyerek. Ez megint olyan, hogy lehet megtapsolni vagy lehúzni, de ez a tény. A másikról különbözik a véleményünk, szerintem biológiai véletlenek (vagy isteni akaratok, ha úgy tetszik) nem keletkeztetHETnek kötelezettséget. Nőknél már megoldott ugye a szabad akarat kinyilvánítása, szerintem etikus nő csak abban gondolkodhat, hogy hogyan lehetne ezt férfinál is megoldani, hasonló kondíciókkal, anélkül, hogy ez a nő jogát keresztezné. És addig is, amíg ez jogilag nem megoldott, legalább maga igyekszik tenni az aránytalanság ellen, amennyire tud.

Utolsó kérdésedre meg: van, előző kapcsolatból, már felnőttek.

#143, dehogyis, nem a nőket nézem le, hanem a gerincoszlop-hiányos embereket. Pl. tök jól elvagyok az olyan nőkkel, akik mindenben a hagyomásnyos családi szerepeket követik. Tök jól elvagyok az olyan nőkkel is, akik igazi értelemben vett feministák, mindenben azt vallják, hogy a két nemet azonos jogok és lehetőségek illetik meg. Viszont nem sokra tartom azokat a nőket, akik a hagyományos előjogaikhoz - mint pl. a gyermekvállalásról való döntés kizárólagos jogához, a gyereknevelésben való elsőbbséghez - körömszakadtáig ragaszkodnának, miközben minden másban, ami a tradicionális értékrendben ennek az ellensúlya volt, meg az egyenjogot követelik.

A jókívánságot meg köszönöm, voltaképp igazad van:))) - csak tudod, akkor sem állták meg az akkori kor "magzatvédői", hogy ne dumáljanak bele mások életébe...

De azt gondolom tudod, hogy ebben a te véleményed a kisebbségi, a többség egyértelműen megkülönbözteti a zigótát a gyerektől, és ragaszkodik a a művi AB lehetőségéhez.

Én viszont azokat a férfiakat nézem le, akik bár gyereket nem akarnak, de simán bedőlnek annak a dumának, hogy "gyógyszert szedek" és megy a farka után. Megvan a lehetősége annak, hogyha az egyik fél nem akar gyereket, ne is legyen. 2013-mat írunk, nem 1913-at.

Hallottál már az anyai ösztönről? Gondolom igen. Ezért tesz meg egy anya mindent, ami emberileg lehetséges a gyerekéért és ezért van az is, hogyha már százalékozol, hogy nagy százalékban az apa hagyja ott a gyerekét, mint a huzat, nem az anya. Az is szép lenne, ha a nőnek már a gyerekvállalás után olyan szinten fontosabb lesz a párja, hogyha esetleg azt mondja, elmegyek, mert nem akarom a gyereket, akkor a nő vele megy, a gyerekkel meg lesz, ami lesz.

Ha a páromnak nem lehetett volna gyereke, nem hagytam volna el emiatt, mégha valószínű beleroppantam volna abba, hogy nem lehet gyerekem, de amikor ez szóba került azt mondta, hogy nem tartott volna maga mellett, mert ez előbb-utóbb gond lett volna.

Kérdező (#146)

Tragédiának nézed? nézd legott

Komédiának, s múlattatni fog.

(Lucifer, VII.)