Gyermekmentes esküvőt szeretnék. Szerintetek jogosan megsértődhetnek a rokonok?

Az animátor és az ugrálóvár sem gyerekpárti esküvősöktől jött. Valaki írta a társast, hogy náluk az volt és a következő kommentben jött az ugrálóvár, hogy az milyen drága...

Senki nem mondta, hogy kellene bármelyik a dadus hangzott el és az altatószoba...

És kit érdekel, hogy xy rokon vagy barát hogy emlékszik vissza 10 év után?

Senkit.

Elmondanàm, uncsitesóm esküvője botrány színvonaltalan volt. Szenvedett az egèsz családom és én is. Kit érdekel? Az én esküvőm volt? Nem. Túléltem? Igen.

Ők jól érezték magukat? Igen, mert emlegetik is.

Volt egy sz@r napom 10 éve, neki pedig menyasszonykènt ez volt a legszebb nap. No problem. Inkább így legyen, mint fordítva.

Én voltam olyan esküvőn, ahol a templomi szertartás közben sírt fel a kisbaba. Nem lett belőle botrány, az anyuka kivitte, és ment minden tovább. Utólag sem emlegette senki. Olyan lakodalomban nem jártam még, amit gyerekek tönkretettek volna. Egy bunkó felnőtt vendég hamarabb képes erre, mint akárhány gyerek.

Itt nincs egy általános “jó” megoldás, mert minden gyerek, minden rokonság más. Van, ahol nem gond, ha a kisgyerek ott lábatlankodik a felnőttek körül, vagy belebeszél a szertartásba, és van, ahol kiakad rajta a rokonság, de az a rokonság akkor olyan is. Szerintem aki problémát csinál a gyerekekből egy esküvőn, az találna mást is, amin problémázhat, gyerekmentes szertartás esetén is.

Ettől még, ha te gyerekmentes esküvőt akarsz, rendezz olyat. Szerintem nem kéne, de a te esküvőd.

Te ismered a meghívottakat. Ahány ház, annyi szokás: én pl. tudom, hogy az ismerősi körömben az a két pár, ahol van gyerek ilyen esetben vagy magától el sem hozná a gyereket vagy este 7-8 körül valaki hazavinné őket és csak felnőttek maradnának. A szertartásról meg az első nyikkanásra vinnék ki. Ismerem őket, tapasztaltam, hogy így állnak ehhez.

De van másmilyen tapasztalatom: sajnos nagyon sokszor egyáltalán nincsenek nevelve. Illetve egy 2 évestől még nem várható el viselkedés, de a szülő nagy ívben teszik rá, hogy mást meg zavar: vannak helyek, ahova kicsi gyerek még nem való. A gyerek sem élvezi, másnak meg nyűg. Rendszeresen járunk templomba, tisztelet a kivételnek, de időnként katasztrófa, ami megy, semmit nem lehet hallani, mint a játszótér, olyan. Zenekarban zenélek (nagyzenekar, nem rock), és (komolyzenei) koncert alatt rohangálnak, közben fejhangon visítanak, a színpadra feljönnek, és a szülő nem érzi úgy, hogy ez kínos. Most akkor esküvőn miért gondolná a pár, hogy ott majd biztosan viselkedni fognak?

Én a meghívó átadásakor jelezném, hogy felnőtteknek szól a meghívás. Biztos lesz, aki megsértődik, tehát készüljetek úgy, hogy visszamondják páran.

Én tavaly nyáron voltam nyári munkán (17 voltam akkor) egy esküvőn meg egy lagzin. Amit ott lement...

Már a ceremónia előtt megkezdődött az "ide nem akarok ülni, oda akarok ülni", "le akarom venni ezt a ruhát", "innen nem látok semmit", "pisilni kell", "kakilni kell", stb.

Nagyon cuki, aranyos, jópofa az amerikai filmekben az, hogy egy gyerek, akár egy szőke hajú kishercegnő, vagy egy vagány kisherceg besétál egy párnán az ifjú pár gyűrűjével. Na itt az nem működött. A vagány kisherceg az utolsó pillanatban meggondolta magát, elkezdett torka szakadtából ordítani, visítani, amikor mondta az anyja, hogy menjen ott fel a lépcsőn és adja át a gyűrűket. Majd 2-3 percig ment a győzködés, ordítás, visítás, végül a gyerek apukája kivitte a kisfiút, és az anyukája vitte oda a gyűrűt. Nagyon égő volt még nekem is. A többi gyerek meg azon váncogott, hogy unatkoznak meg elzsibbadt a lábuk a sok üléstől.

Aztán volt a közös vacsora, a veszekedésektől volt hangos. Volt olyan gyerek, aki nem akart enni és veszekedett vele a szülő, hogy legalább 5 kanállal egyen, valamelyik azért vergődött, mert nem a bátyja, hanem az öccse mellett akart ülni, valaki azért vergődött, mert fáradt volt, valaki azért, mert haza akart menni.

Aztán jött a fergeteges nagy hangulatú lagzi: a társaság 1/4-e kínosan táncolt, a 3/4-e meg ült az asztalnál, beszelgettek meg telefonoztak, vagy a gyerekekre "figyeltek". Volt pár rossz gyerek, a rosszak felbíztatták a jókat (nem mindet, "csak" néhányat) is, hogy rosszalkodjanak. Fűszálakat meg faleveleket tépkedtek, és titkosügynököset játszva belerakták a vendégek poharaiba. Amikor rájuk szóltak, akkor gallyakat meg kis kavicsokat gyűjtöttek, felmentek az egyik emeleti szobának az erkélyére és onnan dobálták a táncolókat. Egyszer valaki megelégelte, és felordított, hogy be lehet fejezni (talán a vőlegény apja, nem tudom). Erre sok vérmami meg vérpapi kiakadt, hogy hogy mer a drága szent kis csemetéjükkel kiabálni. Sokan haza is mentek. az amúgy is sanyarú buli hangulatnak még sanyarúbb hangulata lett, a vőlegényen nem nagyon látszott, de a mennyasszony kínosan érezte magát (már a szertartáson is látszott rajta, hogy csak azért táncolt, mert illik).

Ennyit a gyerek a családhoz tartozik és a lagzira való válaszokból. Attól, mert te/ti nem tapasztaltatok meg valamit, még nem jelenti azt, hogy nem létezne ez a jelenség. De nyilvan lesznek most is olyanok, hogy jaj, a gyerekek csak apróbb csínyeket követtek el, és igazából a férfi a hibás, aki ráordibált teljesen jogosan a gyerekekre.