Hogy tudják sokan otthonba adni a szüleiket?

Szeretni nem csak akkor lehet valakit, ha te pelenkázod... Sőt, egy otthonban is lehet valakit látogatni naponta, az miért eldobás? Ha nem éltetek előtte együtt, akkor amúgy sem lettetek volna együtt 0-24-ben, miben rosszabb az, ha egy olyan helyen látogatod gyakran, ahol tudod, hogy vigyáznak rá és jó kezekben van, mintha a lakásán ugranál fel hozzá hétvégente, mert csak akkor tudsz menni?

Nagyim 90 éves kora után halt meg úgy, hogy két combnyaktörés után épp el tudott otthon botorkálni a járókerettel, és csak bevásárolni kellett neki, egyedül élt és ellátta magát, ilyen is van. Őt nyilván senki nem is akarta otthonba küldeni.

De nem mindenki engedheti meg magának, főleg aki egyedül nevel gyereket, hogy feladja az állását, és otthon ápolja a szüleit, ha már egy kis segítség nem elég, te szerencsés vagy. Arról nem is beszélve, hogy akkor esetleg szerencsétlen gyerekkel évekig még egy strandra meg kirándulni sem mész el, mert otthon kell maradni a mamával? Szerinted ez a jó? A szülővel való kapcsolat kimaxolva, de a gyerek egeszséges gyerekkorával mi lesz?

(Nekem volt gyerekként ápolásra szoruló idős rokonom, és a mai napig traumatikus rágondolni, pedig nem is éltem vele, én ennek biztos nem tenném ki a saját gyerekem nap, mint nap.)