Hogy tudják sokan otthonba adni a szüleiket?

330, pontosan tudja a kérdező is, de nem meri bevallani önmagának sem.

Le is írta, hogyaz otthonba adást “rossz szemmel” nézik náluk és hát mindenki tudja, hogy az a legfontosabb, hogy ne nézzenek csúnyán az emberre. Hogy ezzel a gyerekkort elrabolja a fiától és megfosztja a lehetőségektől, igazán csekély ár.

Mindenki hülye, csak a Kérdező a helikopter

(Kb ez a mentalitás már, nem akarja megérteni egyszerűen és örökké szar marad mindenki a szemében akármit mondunk, Vele csak egyetérteni lehet, mint a falujával, azt az ilyen faluk miatt hiszik az emberek, hogy mind ilyen)

Anyád nem azért istápolta a mamádat, mert a családi szeretet annyira bódító volt, hogy bele is lehetett volna dögleni, hanem azért, mert a mamád önző módon nem adott más lehetőséged neki, minthogy ápolgassa őt otthon, mert "otthonba én aztán nem megyek". Anyádnak így nem volt más választása, mert mamád nem hagyott neki mást, mert hogy anyádnak esetleg önálló élete is van/lenne, az mamád részéről le volt kakkantva magasról. Aztán anyád évekig nyugtatta magát azzal a hozzáállással, hogy a gyereknek ez a dolga, meg odahaza jobb a családtagokkal, meg az otthonba adás egyenlő a kitaszítással, majd ezt adta át neked is, és most te tartasz itt.

Szinte biztos vagyok benne, hogy anyád ugyanúgy a háta közepére sem kívánta az ápolgatósdit a mamáddal, és te ugyanígy vagy most, mert ha nem így lenne, akkor nem itt győzködnéd az embereket, hogy te aztán faxa döntést hoztál, mindenki mást meg le kéne köpni.

Megsúgom, a falusiak nem fognak vasvillával rátok rontani, ha esetleg meggondolnád magad.

Kérdező! Amit leírtál a mamádról, az csak azt bizonyítja, hogy a mamád önző és nárcisztikus volt, aki inkább a család terhére volt (mert az kényelmesebb és ingyen van, meg hát mit fognak mások mondani), minthogy bement volna az otthonba. Őt érdekelte, hogy anyád egészsége fogja ennek a kárát látni? Nem. Őt érdekelte, hogy anyád elveszíti a munkahelyét és privát élete se lesz? Nem.

Anyád azért ápolta őt otthon, mert a mamád nem hagyott más lehetőséget. Nyilván nem lehetett volna otthonba tenni, ha ő nem akarta, ez világos. De ne mondd már, hogy ez nem volt tőle szemétség, hogy anyádat konkrétan megfosztotta a privát életétől, és átminősítette egésznapos ápolónővé, mert az kényelmesebb és az idióta falusiak sem fognak ferdén nézni. Aztán, hogy anyád ne lázongjon, elkezdődött a mártírkodás meg anyád fejének teletömése, hogy ez a családi szeretet kiteljesülése, meg a gyereknek ez a feladata ha szereti a szüleit, mert otthonba menni az olyan, mintha valakit kitagadnának a családból.

Most pedig te vagy dettó ugyanebben a szituban, csak anyáddal. Ha téged ez nem zavarna, meg neked ez tényleg a családi szeretetet jelentené, akkor nem írogatnál itt és bizonygatnád a döntésed helyességét, hanem élnéd az életedet úgy, ahogy azt jónak látod. De valamiért mégis kiírtad a kérdést, mert valami mégis van benned, ami miatt kétségeket érzel a döntés helyességével kapcsolatban.

És EZ AZ, amire azt mondtuk egybehangzóan, hogy: egy szülő, aki szereti a gyerekét, nem használja őt ápolóhelyettesnek, még akkor sem, ha a gyerek beleegyezne. Aki nem jártas a szakmában, az az illetőt csak pesztrálni tudja, de rendesen / szabályszerűen ápolni nem. Ezt egy ápoló ismerősöm is megerősítette.

Ismerős sztori.

Mi egy viszonylag nagy faluban lakunk, és ismertségi körünkben is volt hasonló, konkrétan anyum munkatársnőjének az apósa.

Amikor az egészsége kezdett már eléggé leromlani (após akkor volt kb 80 körül, anyós már évekkel azelőtt meghalt), akkor felvetették ők is az otthont, mire após kiakadt, hogy őt aztán nem dugja be senki egy otthonba, még akkor sem, ha mindennap látogatják, és társasága is lenne.

Ekkor a fia meg a felesége megmondták neki, hogy rendben van, ők nem kényszerítik rá, nem is tehetik, sőt, megértik, de akkor a nap legnagyobb részében egyedül kell boldogulnia, mert egyikőjük sem teheti meg, hogy feladja a munkahelyét, mert nekik is van már gyerekük meg még hitelük is, amit törleszteni kell. (após nyugdíja + egy kis rásegítés fedezte volna az otthont). Após arra számított, hogy majd a családból valaki ott lesz 0-24-ben, ha ápolás kell, hát ez nem jött össze. Nem azért, mert nem szerették őt, hanem azért, mert ha valamelyikőjük feladta volna a munkáját, rövid időn belül vitte volna a bank a házat meg mindent és ezzel após is tisztában volt.

A fia mindennap látogatta, míg a felesége a gyerekkel volt otthon, segített, amiben csak tudott, de egy idő után az após is belátta, hogy ez így nem fog menni, mert ha valami történik vele mondjuk délelőtt, akkor délután 5-6-ig senki sem fogja tudni, addigra meg lehet, hogy már késő lesz. 84 évesen ment be egy otthonba, ott is látogatták, és ő is mondta nekik, hogy ez tényleg jobb döntés volt. Após 91 éves korában halt meg, viszont előtte is többször volt már olyan helyzetben, hogy ha nem segített volna neki valaki szakszerűen, akkor nem élte volna túl. (összeesett, leesett a cukra, és így tovább)

Egy másik eset, szintén a faluból: Egy 73 éves néni még eléggé fitt volt, kint kapált a kertben, mire megbotlott, ráesett a köves járdára, és combnyaktörése lett. Ha a szomszédja épp nem lett volna otthon, akkor meghalt volna. Hívták a mentőket, kórházba került, protézist kapott, majd mikor haza tudott menni, ő kérte a családját, hogy segítsenek neki otthont keresni, mert nagyon félt attól, hogy ismét történik vele valami és vagy nem veszik észre, vagy nem látják el őt szakszerűen, mert a családban senki sem betegápoló. Ő még ma is él, most lesz 82 éves, már 4 éve otthonban van.

337.: Ez attól függ. Aki már 0-24 órás ápolásra szorul, az nem tud annyira az otthon által szervezett programokra se járni. Ott a család tehermentesítése, valamint a szakszerű ápolás biztosítása a cél. Aki meg nem 0-24 órás ápolásra szorul, az maga is megszervezi a maga programjait, sok idősnek vannak barátai.

Én olyan otthont szeretnék, ha egyszer rászorulok, ahol békén hagynak. Ápolnak, de nem erőltetik rám a sokféle programot, eldönthetem, kivel barátkozom, de ha a remete életet választom, akkor se erőltetnek rám olyasmit, amit nem akarok. Épp ezért csak olyan jöhet majd szóba, ahol külön apartman van, mint egy lakás, csak jönnek gondozni, segíteni.

Egyébként nekem családom sincs, tehát majd magamnak kell erről gondoskodni, ha eljön az ideje. Itt szinte mindenki azt feltételezi, hogy az öregeknek van családjuk, és a család mit csinál a gondozás terén. Pedig sok az egyedül megöregedő ember is. Egyébként én nem költöznék otthonba, ha nem lesz muszáj, ha sok pénzem lesz és nem esem le annyira a lábamról, inkább házhoz járó segítőkkel fogom kihúzni. Itt sokan arra se gondolnak, hogy idősen nehezebb költözni, pszichésen is. Ezért az olyan otthonok a jók, ahol saját dolgokat is bevihet az ember.