Hogy tudják sokan otthonba adni a szüleiket?

251.

Hazudozol, kavarsz.

Nem hiszünk neked.

Van saját házad, aminek a hitelét nem te fizeted, meg a rezsit sem, mert nem dolgozol. Na ne nevettess kérlek 😀

Ne kifogásold a stílusunkat, te kezdted itt a gusztustalan ítélkezést mindenki felett, aki nem költözteti magához az összes idős meg gondozásra szoruló rokont, hanem otthont keres neki. Tulajdonképpen magadtól kérd ki a stílust.

Annyira nagy minőségi időt töltesz a családoddal, hogy sose lehettek együtt, mert akkor nincs ki vigyázzon anyádra. Tehát itt is megmutatkozik, hogy bizony nem egyenlő a szemedben mindenki, neked anyád a fontos, az ő érdekében feladtad a családi egységet.

Most olvasom újra ezt a baromságodat. Elfogadó vagy, ha neked tetsző az indok 🤣

Beszarás, mekkora paraszt vagy, kérdező. Mintha az összes ember neked tartozna elszámolással az életét érintő döntésekkel kapcsolatban. Kapjál már a fejedhez, ha már eszed nincs.

Nahát, ezek szerint tényleg komolyan gondolod ezt a sok baromságot, pedig reméltem tényleg csak trollkodsz. Ez igen szomorú és szánalmas.

Neked nincs igényed a gyerekkel és a pároddal töltött időre meg programokra, mert neked csak szért vannak ezek az emberek, hogy anyádd foglalkozhass és élősködhess. A gyerek is azért kellett, hogy majd legyen kinek pelenkáznia téged. Szomorú ez is. Csak hát azzal nem számoltál, hogy más emberek, normális emberek nem időskori befektetésnek vállalnak gyereket. Így aztán a normális embereknek bizony igénye van a nyaralásra, programokra.

Amúgy ki a pcsának hiszed magad, hogy majd te validálod bárkinek az okait arra, hogy mit csinál vagy nem csinál? Ha nem akarja ápolni, akkor nem fogja. És ez teljesen elfogadható. Nem kell itt játszani az öntelt böszmét, nem vagy magasabb rendű, csak egy szánalmas, megkeseredett mártír, aki mások felett ítélkezik.

Nem válunk meg attól, aki szakintézménybe kerül. Megadjuk neki a gondos ápolást, amire szüksége van. A vele egykorúak, egy érdeklődési körrel rendelkezők társaságát. Anyádnak csak ti vagytok, gondolom szegény rohadtul magányos, ha évek óta csak a te savanyú pofádat bámulja.

Egyedül neked nem elfogadható, hogy valakinek van élete anyucikán kívül is. Menj el egy terapeutához, mert amit itt nyomsz, egyszerűen olyan toxikus, mint a tömény domestor szívószállal fogyasztva. Egy mentális dögkút vagy, komolyan.

Tudod, az nagyon vigasztal, hogy a magadfajta ítélkező mártírok mind egyedül pusztulnak el egy kórház ápolási osztályán, mert a gyerekek a közelébe nem mennek az ilyennek. Magadnak köszönheted majd, ha a fiad felnőve a közeledbe sem megy majd. Teljes joggal, teszem hozzá.

Csak tudnám mi a francnak vállaltál gyereket, ha egyszer anyucikád volt a fontosabb mindig.

Ember, én pontosan értem, hogy miket hadoválsz. Te vagy képtelen a belátásra.

Ha annyira fontos lenne minden családtagod UGYANANNYIRA, akkor nem kellene egy embernek otthon ülnie a mamikával és vágyakozni a programra, amire csak a többiek mehetnek, hanem mehetnétek együtt. Ha annyira ugyanannyira fontosak lennének a családtagjaid, akkor nem tennél különbséget és nem anyádat választanád a gyereked helyett.

Pontosan abból látszik, hogy többnek képzeled magad másoknál, ahogyan beszélsz azokról, akik olyasmit csinálnak, ami neked nem tetszik. Majd te eldöntöd mi a megfelelő indok egy otthon választására? Mégis miért lenne releváns, hogy te mit gondolsz? Azt mered leírni, hogy elhagyja, eldobja valaki az idős rokont, ha nem otthon gondozza, hanem intézményt választanak? Miért is? Miért hívod kegyetlennek meg szívtelennek azokat, akik nem a te utadat választották?! Na kérem ez mind azt bizonyítja, hogy többnek hiszed magad, mint mások. Pontosan ettől vagy egy hatalmas erkölcsi nulla.

Ha felfognád, hogy mások máshogyan gondolják, akkor nem mernéd kifogásnak titulálni mások indokait. Meg eleve nem bírálnád az indokokat.

Azok az emberek, akiknek gyerekként nem adatott meg a felhőtlen gyerekkor, a nyaralások a családdal, a táborok, az élmények, mind mind mentális problémákkal, önértékelési zavarokkal küzdő felnőttek. Nézd meg a mai 50-60 éves korosztályt. Akiknek nem jutott ki a családi programokból, az bizony egész életében kisebbségi komplexusokkal küzd. Ez bizonyított tény, szinte minden pszichiáter és pszichológus cikkezett már róla. De gondolom neked a szakemberek nem relevánsak.

Megint ez az eldobás, mint kifejezés. Vésd már bele a kis koponyádba, hogy az, ha valaki otthonba vonul, NEM ELDOBÁS. Érted? Ugyanúgy a családod tagja, akit látogathatsz, időnként kiviszitek az otthonból, programoztok. Annyi változik, hogy megy tovább az élet, te elmész dolgozni, a gyerekeddel meg a pároddal elmész nyaralni. Igen, elképesztő lehet neked, de egyáltalán nem szokatlan dolog az, hogy egy ember szakintézményben van ápolókkal, miközben a családja éli az életét. Mert nem, az élet nem áll meg. Neki se és nektek se.

Itt bukik ki, hogy jelen helyzetben nem anyád a fontos vagy a gyereked, hanem csak a te mártírkodásod: TE nem éreznéd jól magad. Mert ugyebár mit számít anyád meg a gyerek, te vagy a fontos egyedül. Anyád hasra eshet nyugodtan és eltörheti a gerincét, de legalább elmondhatod, hogy teee teee teee ápoltad.

Már régen választottál a családtagjaid közt: anyádat választottad, neki rendelted alá a gyerekedet meg a párodat is. Ők kerülnek hátrányba anyáddal szemben. Az meg eszedbe sem jut, hogy mi lesz majd, ha anyád meghal. Ugyanis akkorra már a gyerek is kirepül, nem te leszel a fontos neki, hanem a saját élete, tanulmányai, munkája és barátai. Ott ülsz majd az üres házban, nulla munkalehetőséggel és rájössz, hogy eltosztál x évet arra, amire teljesen megfelelt volna egy szakintézmény is, mert ezalatt az x év alatt te elhanyagoltad a gyereket, párodat. Nem gyűltek az élmények, a tapasztalatok. Csak ültetek otthon anyáddal.

Kevesebb pénz, de legalább nem kell elmenned dolgozni, mert egy lusta disznó vagy. Leesett, köszi.

Gondolom az anyád után járó örökségre fáj a fogad, mert apád után nem fogadtad el, hiszen a tesód ápolta. Most meg nehogy adni kelljen a tesódnak, így nem engeded el anyádat. Te önző dög…

Nem olvastam végig és még mindig talán az 51-es válaszoló vagyok.

Most egy kicsit elszomorodtam, hogy apukámat nem ápolhatom. Ma van a születésnapja.

Na jó, lépjünk túl az egészen. Mindenki másképpen teszi a dolgait...