Hogy tudják sokan otthonba adni a szüleiket?

Azért ez elképesztő! Azért saraz valaki valakit, mert megteszi amit tud azért, aki segítségre szorul?! És még az a rossz, aki nem adja fel, aki küzd azokért, akiket szeret? Miért fáj az egyeseknek hogy egy tök randon idegen, sőt, névtelen, segít azon aki rászorul és nem a könnyebb utat választva éli világát? Ez már nem az a kategória, hogy hol legyen ápolva az idős, vagy beteg családtag. Ez már túlmegy ezen. Személyeskedésbe is átmenet már... Az meg nem is érdekel egyeseket, hogy neki/k mi a jó!? Mert nem, nem hiszem hogy csak és kizárólag az lehet jó, amit valaki eldönt. Nem mindenkinek jó egy teljesen idegen, ismeretlen közeg, emberek, társaság. Vannak nyugodtabb, család környezetet kedvelő emberek, s főleg idős vagy betegséggel élő emberek.

De az a baj, hogy sokan tényleg nyűgnek élik meg, hogy valakinek segíteni kell. Mert akkor nem tud nyaralni, bulizni, úgy élni az életet ahogy kedve tartja. És kitalált valamit, hogy ne keljen küzdenie, hanem más megoldja. Ez sokkal könnyebb és valóban egyszerű is. De nem minden esetben a legjobb megoldás.

Számomra a pénz, idő, nyaralás, a nem akarom, nincs hely, stb, bizony csak kifogás. És a könnyebb út. Igen, felfogtam, hogy van amikor nincs más lehetőség. De van amikor van! És van amikor jobb. Van amikor az otthon is jó, mint otthon nyűgnek lenni. Nálunk nem nyűg, sőt.

Ajjaj.

295. Na látod, pont erről a hozzáállásról beszélek... „Ha apám felgyulladna le se hugyoznám, nemhogy még ápoljam."

Ezután a hozzászólásod után hozzád nincs is több kérdésem. De, én nem ilyen vagyok. Értem mostmár. Neked nem is azzal van bajod, hogy otthon vagy idősothon, házi ápolás, hanem eleve a rossz kapcsolatod szülőkkel. De hidd el nem mindenkinek van rossz kapcsolata velük. Bár ismerek olyat aki ennek ellenére is vállalta. ❤️

Kívánom, hogy egyszer túl legyél rajta, és lenyugodjon a lelked. 🤗