Hogy tudják sokan otthonba adni a szüleiket?

Hallani sem akart róla? Tán felvetettétek neki az ötletet, csak nem tetszett neki?

Sokat gondolkodtatok, hogy mi legyen???

Csak kiderül a végén, hogy nem teljesen úgy van az, ahogy írtad... ("Sokan rögtön az otthont mondják, de én ezt el se tudom képzelni, hogy ennyire szívtelwn, lelketlen lennék, hogy kvázi eldobjam.")

Még szép, hogy nem adsz otthonba valakit, aki hallani sem akar róla, mivel nem is lehet, de ezt kb. 100* leírta már mindenki...

Azigen, azzal jössz hogy előbb születtél? Micsoda teljesítmény ez, kérem!

Nagyanyám 80 feletti, apu 60 feletti, anyósék 50 felett. Egyik sem velem egyidős, én 28 vagyok. És cseszed alásan, egy véleményen vagyunk: otthon nem ápolgatunk családtagot.

Na, erre varrd a gombot, te mintaszent. Itt ítélkezel oldalakon át, most meg visszavettél az arcodból, mert elnyomtak, mint a csikket. Látjuk, mennyire rühelled azt, hogy otthon kell kerülgetni anyádat, nincs semmire se időtök meg energiátok, nem lehettek egy család a pároddal meg a gyerekkel és be vagytok zárva a posvány kis falutokba. Ezt nyugodtan leírhatod, bevallhatod magadnak. Sőt, otthon meg is lehet beszélni, akkor hátha anyád is elmondhatja, hogy jobb lenne neki egy szakintézmény, ahol nem csak ücsörög a lipödémás lábain, hanem gyógymasszőrhöz, mozgásterapeutához járhat, rendesen megkapja a gyógyszereit és tartják neki a diétát is.

Valoszínűleg a születésedtől kezdve ez a hazug álszent, nulla sikeres kommunikáció okozza azt, hogy ilyen ember lettél. Mindenkit le kell tojni, pálcát törni a másik felett ha nem neked tetszően cselekszik és az életkoroddal érvelni.

Gondolom gyerekkorodban sokszor hallottad azt is, hogy majd tudni fogod ha idősebb leszel, ha gyereked lesz, azért kell megcsinálni, mert anya azt mondta, stb. A tipikus nulla érvrendszerű, buta emberek szövege. Te meg ahelyett, hogy megtörnéd a generációs rossz szokást, mosolyogva bókolsz a mártírságnak.

"De hát ezt te jobban tudod mint en/mi, nem? Hiszen te belelátsz a mi életünkbe, mi pedig nem vagyunk képesek felmérni, hogy mi a jó nekünk, mire van szükségünk. Te azt is tudod, hogy nekünk rosz, hogy én mindent is csak rosszul csinálok. Ugye?"

Nem nekem írtad, de cunika, erről szól a kérdésed. Hogy mekkora faszagyerek vagy, mindenki más meg lúzer.

Lassan 30 vagyok, kicsikém és pontosan tudom mi az ápolás. Idős meg autista esetén is.

Te konkrétan leírtad, hogy miket ítélsz el, pl ha különbséget tesz vki a családtagjai közt. Majd jó álszent módjára kiderül rólad, hogy te teszed ezt: anyád a fontos a gyerekeddel szemben. Igen, ez rossz.

Nem, anyád nem kap meg otthon mindent, te írtad le, hogy ugyanúgy rosszak az értékei a gyógyszerek ellenére is. Tehát rendes gyógyszerelése sincs. Te meg nem vagy gyógymasszőr vagy manuálterapeuta, tehát fixen nem kap kezelést a mozgásszervi betegségére naponta-kétnaponta, ahogyan egy otthonban kapna.

Kicsikém, én ápoltam otthon idős beteget. Nem, amit te teszel az csak pesztrálás a családi életed rovására és nem ápolás. Nekem te ne magyarázgasd a baromságaidat és pláne ne a korommal dobálózz, mert akárhány évvel is születtél előttem, nem sokat segít rajtad. Csak a hajad nőtt meg a lábméreted az irományaid szintje alapján, de az eszed nem.

Ez az egyetlen érved? A családi körben élés? Mindent megtagadni tőle, ami segítene neki a fájdalmakon, amit egy mozgásszervi betegség okoz, de legalább ott ülhetsz a szoknyáját. Az aztán a szeretet meg családi kör. Mintha otthonba vonulás után ki lennétek zárva az életéből.

Ez is milyen beteg, hogy szerinted nem élheti valaki az életét, ha van egy ápolásra szoruló, otthonban élő rokona. Mert neked megállt az élet. Gondolom a fiadat meg nem engeded majd továbbtanulni az ország másik végébe, kapaszkodni fogsz majd bele, mert nélküle üres vagy, mint egy elhagyatott csigaház. Szomorú életed van, képtelen vagy bevallani magadnak, hogy mennyire utálod azt, amibe kényszerülsz.

Mamád anyádba, anyád meg beléd nevelte ezt a rossz hozzáállást, miszerint ha beledöglik az egész család, akkor is otthon kell ápolgatni mindenkit, aki meg máshogy dönt, az automatikusan utálja a szüleit és lusta.

Ez a tipikus falusi "mártír": jaj mások mit mondanak, jaj mások se adták otthonba a szüleiket, jaj a felmenők között se volt ilyen, és így tovább.

Amúgy meg ne haragudj, de az életkorral érvelni nevetségesen szánalmas. Sokan 30 évesen előrébb vannak a mentalitásban, mint te.

A 329-est még ki is egészíteném annyival, hogy lehet alapból a mamának nem is lenne baja az otthonnal, de "jajj, mit gondolnának a szomszédok, hogy a lányom nem szeret, azért küld otthonba" vagy "azt hinnék, hogy rossz anya voltam, nem jól neveltem a lányom, hogy megszabadul tőlem" és hasonló félelmek a látszattól.

Persze simán lehet, hogy tényleg csak ennyire önző, ezt csak a kérdező tudhatja, de ő úgysem gondolkozik el ezen.