Hogy tudják sokan otthonba adni a szüleiket?

276.

Tuti kattitánsvadadz troll vagy, de minimum egy buta beszűkült falusi.

A gyereked fejlődik és önálóbb napról napra, a bekakilásból szobatisztaság lesz, a gügyögésből beszéd, végül nem szorul a segítségedre.

Az anyád, nagyanyád pedig egye rozogább lesz, bekakil, bepisil, nem ismer meg, vagy az életedre tör demensként.

Nem látod, hogy 2 ellentétes folyamat?

280.: Idős korban sokaknak megváltozik a hozzáállásuk ehhez. Van, aki azt mondta fiatalabb korában, hogy ő soha be nem menne ilyen helyre, aztán maga szeretne bemenni. A fordítottja is előfordul. Van, aki tervezi az otthonba menést, de később meggondolja magát.

Igazából sokszor ez kényszerűség, mert nem megoldható az otthonápolás, a szakszerű egy vagyonba kerül. Kevesebbe kerül, ha ő megy az otthonba, ahol kiképzett személyzet áll a rendelkezésre. Sokszor a családtagok még váltásban se bírják az otthoni ápolást, mert kevesen vannak, elfoglaltak, gyerekeik vannak, sokszor az egészségi állapotuk se elég jó az emelgetéshez. Arról nem is beszélve, hogy sok olyan idős van, akinek nincsenek gyerekei, közeli hozzátartozói. Az ő esetükben saját maguknak kell időben gondoskodni arról, hogy mi lesz, ha leesnek a lábukról. Már középkorúként érdemes előre takarékoskodni.

Kérdező!

Szerinted ez is oké?

Csak szeretet legyen mi?

[link]

282, szerintem hasonlítsd össze a gólyát a krokodillal a repülési sebességük alapján.. mert ennyire hasonlít az idős demens meg a kisgyerek…

Te nem magyarázol és nem akarsz megérteni semmit sem. Egyszerűen az agyad helyén egy adag megbuggyant borsóleves van és remegsz, nehogy valaki csúnyát gondoljon rólad (amit amúgy nem fognak, ez a 21.század, ahol az a szégyen, hogy otthon tespedsz a semmire és elhanyagolod a gyereked) anyád otthonba vonulása miatt… Szánalmas életed van.

Hálistennek a gyerekednek meg a párodnak semmi szüksége rád :D

Nevetséges vagy… De majd amikor a gyereked felétek se néz, mert belátja mennyi mindentől fosztottad meg, újra fogod értékelni anyád hősies pátyolgatását.

Menne a linken olvasott nő is, de nincs miből intézménybe adni a fiút, mert nincs rá pénzük. Ő nem önzetlenkedik, hanem rászakadt ez a teher úgy, hogy nem önként vállalta, hanem kényszerből.

286.

Teljesen irreleváns a reakciód a videóra, mint mindenre egyébként.

Neked ebből a tragikus helyzetből az jött le, hogy itt megparancsolják neked, hogy add a hozzátartozód otthonba?

Mert nekem az jött le, hogy az az apró rokkant kis öregasszony pelenkáz egy óriást, aki ha megpotlik és ráesik agyonnyomja.

Kizárt, hogy annyi ésszel amivel rendelkezel, neked valaha is volt bármilyen közöd, akár egy ilyen színtű ápolásra szoruló beteghez.

Magatehetetlent pedig sosem láttál!

Akinek ennyi a belátási képessége, mint neked arra életveszélyes bizni egy kiszolgáltatott beteg embert.

Te egy álszent, hazug nő vagy és le sem írom mit gondolok valójában a te nemesnek beállított, vaólában sunyi cselekedetedről.

Egy percig nem bíznám rád a kismacskáimat sem!

Kérdező, az én testvérem is sérülten született, mint a fenti linken szereplő férfi. Ő másképp sérült.

Az én öreganyám is úgy gondolta, hogy szegény ne menjen intézetbe, mert szegény segítségre szorul. Az ő segítségére. Nem is kellett neki – mármint a testvéremnek – semmit csinálni. Egész nap ült és evett és az volt az élete fénypontja, ha az öreganyám elvonszolta magával a vasárnapi misére.

A nagymama halála után intézetbe került. Betanítottak neki egy kis munkát, abból és az államtól kapott járandóságaiból lényegében eltartja magát. (És nem az állam vagy a hozzátartozó nyakába szakadt.)

Van az intézetben gyógypedagógus, logopédus, gyógytornász és masszőr is. Viszik őket kirándulni és nyaralni. A testvérem is minden évben fürödhet a Balatonban; lángost és fagyit eszik a vízparton.

És nem csak a templom, a mise és a plébános meg az ebéd után egy teljes tálca süti az ő világa..

Segít az intézeti házimunkában, részt vesz a kreatív – és sporttevékenységekben – nyilván a maga tól-ig határain belül -, és boldog a maga kis világában.

Senki nem a fogyatékost látja benne/bennük, hanem azt, hogy „mit lehet belőlük kihozni”. És ki is hozzák. Nagyon tisztelem azokat az ott dolgozókat, akik nap mint nap küzdenek ezekért a fogyatékos emberekért. Mottó: amit meg tudsz csinálni egyedül, azt csináld meg egyedül.

Ez az igazi segítség. És nem az álmártíromság, amikor feláldozom magamat valamiféle Szent Magasság kedvéért és inkább nem szedem be a saját gyógyszereimet se...

Amikor Teréz anya megérkezik a "Szent asszony" versenyre, de a kérdező már ott van.

Tudod kérdező, szerintem egy pszichológus hülyére keresné magát rajtad, mert neked valami nagyon nincs rendben a fejedben.