Hogy tudják sokan otthonba adni a szüleiket?

"szerető család körében tölthet az utolsó éveit, és nem távol tőlük"

Még mindig nem tart vissza abszolút senki attól, hogy mindennap látogasd az illetőt, akár többször is.

"Igazából sokszor fel sem merült az otthon. Persze volt ilyen is, de nem nézték „jó szemmel"."

Na ezt a felfogást soha nem voltam képes megérteni. Jaj a falu/a szomszéd Mari néni/a falusi Ernő bácsi/a bolti Manci néni mit fog szólni. Ki a fxomat érdekel??? Ott helyben elküldeném az illetőt a halál fxára, hogy törődjön a saját életével, mert láthatóan nincs neki, ha azzal foglalkozik, ki mit csinál a faluban meg ki hogy éli az életét. Őszintén idiótának tartom azt, aki úgy éli az életét, ahogy "a falu azt jónak látja". Ha nekem anyámnak egyszer szakorvosra lesz szüksége és ápolásra, akkor a pénzügyi lehetőségeimhez mérten megpróbálom neki a legjobb otthont találni, ő is azt mondta, hogy ő is ezt fogja preferálni, ha odajut. Aztán közösítsen ki a sok félkegyelmű falusi barlanglakó, ha akar, lexarom magasról.

Aki meg mondjuk egész életét úgy éli le, hogy el tudja látni magát, azt sokszor csak hétvégén tudja látogatni a család, mégsem ül a gyereke nyakára, mert különben feleslegesnek érzi magát.

Te egyébként akkor eladtad a saját lakásodat, hogy a mamához költözz családostól? Ennek a részleteit azért meghallgatnám...

Mellesleg nagyon sok idős ember önként költözik házból lakásba, vagy nagyobb lakásból kisebbe, tehát otthagyja a megszokott helyet, azért pusztán kényelemből, nosztalgiából meg szentimentalizmusból borítani a gyerekünk, unokánk, dédunokánk életét elég önző dolog.

Sokkal inkább, mint nem otthon ápolni egy 0-24 ápolásra szorulót...

Arra nem gondolsz, hogy egy kicsit még kinyílik előtte a világ és új embereket ismerhet meg az otthon által, alakíthat új barátságokat is és sokkal jobban is érezné Magát, mint meg rohadva örökké a családra szorulva?

Akárhogyan nézzük eleve egy lehetőségtől fosztod meg, hogy barátokra tegyen szert, ha ne adj Ég egyedülálló akkor még a rövid hátralévő idejében lehet partnert is találna Magának bent (Átlagban mondom a pár nélküli idősekre)

Konkrétan lehetőségektől fosztod meg eleve...

Ha, persze hogy nem ugyanaz, mert a látogatások közt szakember van vele és nem ti, akik semmihez se értetek.

Nem, nem olyan, mintha eldobnád, mert ugyanúgy beszélgetsz vele telefonon minden nap akárhányszor, heti egyszer látogatod, ünnepekkor vagy akármikor kihozod egy-két napra állapotától függően.

Tudod hogyan érzik magukat? Elmondom neked, hogy ezerszer jobban, mint otthon. Ahol most mamám van (bár az előtte lévő otthonra is ez jellemző), nagyon jó kis társaság van. A bentlakók egyöntetűen úgy nyilatkoztak eddig, hogy nekik jobb ott. Programjaik vannak, nagyokat beszélgetnek, sétálnak, hatalmas parkjuk is van, vannak terápiás állataik is. Sőt, mamámnak udvarlója is van, 24 év után először. Hozzáteszem, hogy mamám 85 éves, a gavallér most lesz 90 :) De kézen fogva sétálnak, mamám megint bot nélkül, mert egyedül is csinálja a gyakorlatokat, amiket a gyógytornásszal, nehogy megszólja a szobatársa és amúgy is zsenánt lenne neki, mert az udvarlója is bot nélkül jár.

Ha ennyire rossz hely lenne az otthon, akkor nem javult volna az állapota ennyit. Ahogy egyébként a gondozók és a családtagok szerint szinte minden gondozottnak javul az állapota beköltözés után. Egyrész megnyugodhatnak, mert orvos MINDIG van velük, mindig van ápoló, vab társaságuk is. Másrészt pedig pihenhetnek, szórakozhatnak és nem kell azon filózniuk, hogy a napi házimunka hogyan lesz elvégezve.

Nem mondta a gyerekének egyik se, de neked elmondták, aha. Ez csak sztereotípia, elmondom neked. Akkor érzi magàt feleslegesnek meg tehernek valaki, amikor körülötte kell ugrálni és a hozzátartozói lemondanak egy rakás dologról emiatt. Na, például anyádnak biztosan szarul esik az, hogy az unokája nem megy nyaralni a szüleivel évek óta, vagy talán soha sem volt, mert az ő anyját kellett ápolni, most meg őt kell pesztrálni. Arcom szakadna le, ha az unokáimnak ki kellene maradnia a családi programokból, mert vagy az apja vagy az anyja engem pesztrál és nem megy együtt a család sehova hármasban.

Itt csak az a probléma, hogy magadra gondolsz, senki másra. Ne nézzenek rád csúnyán, jaj te rosszul éreznéd magad, de legalább elmondhatod, hogy a gyereked felhőtlen gyerekkorának feláldozása árán otthon ülhettél anyucival.

Tudod, a fiad nem azt tanulja most meg, hogy ne hagyjon senkit magára. Amíg otthon volt velünk az auti tesóm, én se ezt tanultam meg. Hanem azt, hogy vannak szakemberek, akik jobban értenek a betegápoláshoz és azt is megtanulja, hogy neki ez nem fog hiányozni, amikor családja meg gyereke lesz. Mert ő nem akar majd otthon ülni és falat bámulni veled, nem akarja a gyerekét arra kényszeríteni, hogy ezt elviselje feleslegesen, amikor ez egy külön szakma.

Nem. A gyereknek alapesetben nincsenek betegségei, amit kezelni kellene, nem szorul szakember segítségére.

Folyton próbálkozol ezzel a kitekert gondolatmenettel, hogy mivel a szülő nem adta nevelőotthonba a gyerekét, akkor ő se kerüljön idősek otthonába öregkorában. De két olyan életszakaszt próbálsz megfeleltetni egymással (gyerekkor és időskor), amelyek nagyon nem azonosak, a megoldandó problémák homlokegyenest másak és ezért a gondolatmeneted nem működik.

Te direkt teszed a fejedet itt? Tényleg ennyire ostoba vagy?

A gyerek jó esetben jár közösségbe, ott pedig megkapja a megfelelő fejlesztést, tehát szakemberek közt is van. De basszus egy gyerek ELŐRE fejlődik, egy idős meg már rohadtul nem. Hogy az istenbe akarsz összahasonlítani egy kisgyereket egy időssel?!

Mondd, hogy trollkodsz, mert ennyire ostoba egyetlen ember sem lehet. Vagy neked az összes agysejted a vegetatív funkciókat ellenőrzi és ezért nincsenek értelmes gondolataid, ezért nincs logikád?

Beszélgettem sok időssel már (nagyival és anyukámmal is, de szomszédokkal, és más idős ismerőssel) és mindegyikük úgy érezte, hogy felesleges már így „öregen". Persze nem mondta a gyerekeinek, mert nem akar a terhükre lenni. Vagy úgyse értenék meg, mert fiatalok. Hogy fiatalon másképp gondolkodnak az emberek, mint más mondjuk 60 felett. Lelkileg sokat jelent nekik, hogy otthon van a családjával. Ott, ahol élt, ahova a legtöbb emléke kapcsolódik. Egy otthonhoz pedig nem. Az egy teljesen idegen, új környezet. Idősen már nem szeretik az ilyen változást.

Ha nem mondja ki is érezteti!