Hogy tudják sokan otthonba adni a szüleiket?
Édesapámmal nekem nem volt jó a kapcsolatom, de vele se tudtam volna ezt megtenni. Örültem, hogy testvérem vállalta, bár nem kellett évekig ápolni.
Édesanyám imádom annyira, hogy nem tudnám beadni, legyen bármi is, úgy gondolom, ameddig talpon vagyok, segítem ameddig tudom és amiben tudom.
Sokan rögtön az otthont mondják, de én ezt el se tudom képzelni, hogy ennyire szívtelwn, lelketlen lennék, hogy kvázi eldobjam.
Tudom, hogy nem könnyű ápolni egy beteget, nagyszüleim közt is volt akit ápolni kellett utolsó években.
válasza:
válasza:311!
Azért, mert ő gondolom valahol 30-50 között van, és még mindig nem hiszi el, hogy a kortársai sincsenek vele egy véleményen...
Én is leírtam a sztorimat, amiben benne volt, hogy kb. 30 éve, kislányként történt velem, tehát elég valószínű, hogy nem vagyok 20 😀
És még paraszt sem voltam, személyeskedő sem, mégis jött tőle a piros 🙂
válasza: válasza:"Majd, ha lesztek 30-40-50... évesek legalább, másképp fogjátok gondolni, mint most 20 évesen."
Nagyobb sablonos lekoptató dumát nem sikerült kiböffentened? Mert a feltett kérdésekre még sose válaszoltál, nem is tudsz, mert tudod, hogy igazunk van.
"a, és ne gyere most is azzal, hogy én nem fogadom el mások véleményét, mert elfogadom, ha az építő jellegű és nem vájáló vagy kötekedő."
De bmeg...TE KÖTEKEDSZ, nem mi! Mi leírtuk a saját tapasztalatainkat, történeteinket. Erre te nekiállsz kötekedni, hogy mi biztos utáljuk a szüleinket, meg lusták vagyunk, meg a munka fontosabb, és így tovább. Már a kérdés is bunkó és kötekedő, pláne a kommentjeid. Erre még te írod, hogy mi kötekedünk?
De kérdező, figyelj: te normális válaszokat akarsz. MI IS.
Válaszolj légyszíves ezekre:
- Aki egyedül van, miből éljen meg, ha feladja a munkáját hogy a családtagját ápolja 0-24-ben?
- Akinek muszáj dolgoznia, az hogyan ápoljon valakit 0-24-ben? Mivel otthonról végzős munka a legtöbb embernek nem adatik meg.
Ha nem válaszolsz rá normális érvekkel, akkor teljesen feleslegesen koptatod itt a klaviatúrát, mert mindenkinek világos már, hogy utálod az ápolgatást, és unalmadban megpróbálod magad fényezgetni itt.
válasza:"Majd, ha lesztek 30-40-50... évesek legalább, másképp fogjátok gondolni"
Jajjj de kényelmes kifogás arra, hogy ne kelljen mások véleményét elfogadnod. Ez ugyanaz, mikor egy szülőnek csapnivaló debil anyuka azzal jön, hogy "majd megtudod, ha lesz gyereked". Ordít az ilyenek pofájáról is, hogy utálják az életüket, de az igazságot nem akarják hallani, mert az fáj a legjobban.
válasza:Kedves kérdező!
Én is adtam neked egy választ, és képzeld, én 52 éves vagyok.
Az nem a válaszadók korától függ, hogy te nem vagy hajlandó (vagy képes) arra, hogy mások véleményét illetve döntését emberszámba vedd. Az általánosítással egybekötött kötekedést pedig egyértelműen te kezdted.
válasza:"Majd, ha lesztek 30-40-50... évesek legalább, másképp fogjátok gondolni, mint most 20 évesen."
Miért gondolnék máshogy azokra a traumákra, amik tizenévesen értek a demens mama mellett 30-40-50 évesen, mint most 23 évesen?
Sőt, felnőtt fejjel még ilyesztőbb az a gondolat, hogy talán miket csinált volna egy rosszabb pillanatában, mikor minket sem ismert meg, ha a kezébe kerül egy kés.
Vagy ha egy "haza indulásakor" leesik a lépcsőn, s kitöri a nyakát. Vagy ha ajtót téveszt, és úgy esik össze a fürdőben, hogy eltorlaszolja az ajtót. Hasonlót csinált is kétszer.
Az ilyen balesetek esetleges jogi következményeit meg meg sem említem, amikre tizenévesen még abszolút nem is gondoltam...
314. Megmondom neked őszintén, hogy én azt gondoltam, hogy ezt tudod. Sokan vannak ápolási díjon, járadékon. Ami pontosan tudom, hogy nem sok, de nincs választás.
Amennyiben úgy gondolod, hogy jól döntöttél és ez volt a legjobb döntés mindenkinek, kérlek tekints el a kérdés ezen részétől, mert alapjában nem akartam senkit megbántani. Csak mostanában rengeteg szülő utáló hozzászólás, kérdés van az oldalon.
316. Amúgy, én végig próbáltam normálisan válaszolni, de néhány hozzászólás elég durva volt. Ebből többet töröltek is. Nem szidtam senki anyját, nem kevertem bele senki gyerekét, nem én neveztem mást sz@r anyának, stb. De ezt hagyjuk, túl vagyunk rajta.
A szülő utaló vélemények volt valójában a kérdés alapja, nem az, hogy bántsak valakit. Sajnálom, ha téged, vagy másokat megbántottam ezzel akik nem érdemlik meg. Sajnálom, hogy így eldurvult a kérdés alatt. De én nem tudom elkepzelni azt, hogy évekig nem tudok róla semmit, e mindenhol sarazol, beadom inkább egy otthonba. Ez persze nem a normálisan gondolkodókról szólt volna. Bár, lehetséges, hogy hozzá kellett volna tennem ezt is.
válasza:87-109-308 válaszok szerzője vagyok. Annyit szeretnék visszakérdezni a Kérdezőtől, hogy abban az esetben, amikor egy idős ember demens, magatehetetlen és 0-24-es SZAK(!)ápolást igénylő az állapota, akkor mi a teendő?
(korábban kifejtettem, hogy nem esett jól nekünk sem úgy dönteni, hogy Aput beköltöztetjük, de a napi 3 ápolónő is kevésnek bizonyult otthon. Igaz, apánk halála miatt időelőtt okafogyott lett a sztori)
319. Nagyimnál otthon ápolást választottuk. Hallani sem akart arról, hogy otthonba kerüljön. Anyukám már akkor is nehezen mozgott, de vállaltuk. 0-24-ben mellette voltunk. Rendszeresen látta orvos, megkapta a szükséges ellátást, gyógytorna... Bár nem volt sok pénzünk, és nem is volt könnyű. Sőt. Kezdetben sokat gondolkodtunk, hogy mi legyen. Nagyon nem szerette volna. Az ő szülei sem kerültek otthonba.
Anyukám bár hála még tud járni, de figyelni kell, mert folyton megsérül.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!