Hogy tudják sokan otthonba adni a szüleiket?

Kedves kérdező! Áruld már el légyszíves, hogy ezzel a kérdéseddel mégis mit akartál/akarsz elérni vagy mégis milyen válaszokat vártál?

Ugyanis az egyetlen ember, aki köti az ebet a karóhoz kvázi mindenben és kötekedik, az te vagy.

- Már a kérdés is egy bunkó és abszolút igazságtalan általánosítással kezdődik, amit még szép, hogy az emberek többsége sértőnek érez, mert az is.

- Aztán erre kaptál rengeteg választ, amiben részletezve van, hogy milyen okok léteznek arra, hogy valaki a szülőjét otthonba adja. Te erre úgy reagáltál, hogy az ilyen emberek lusta, szülőgyűlölők.

- Sokan még azt is írták, hogy a gyerekkoruk pokol volt, a szülők nem szerették vagy egyenesen bántották őket, elüldözték őket otthonról, xartak a gyerekre, erre te közlöd, hogy a gyereknek akkor is kötelessége a szülőjét ápolni, hiába "nem tetszik valami".

- Kb majdnem mindenki írta, hogy képtelenség a munkahelyet otthagyni, mert az embernek nulla bevétele lesz, nem tudnak pénz nélkül megélni, munka mellett meg lehetetlen 0-24-ben ápolni valakit. Te meg fennhangon közlöd, hogy "hát ja, sokaknak a munkahely sajnos fontosabb mint a szeretett családtag", közben meg kiderül, hogy te az ápolgatásod mellett el vagy tartva a család által, van bevételetek és meg tudtok valamennyire élni úgy, hogy te nem dolgozol, és nem vagy képes még most sem felfogni, hogy az ilyen eset inkább a kivételek közé tartozik.

- Kérdezték, hogy miért nem a gyerekeddel foglalkozol, mert egy gyereknek az bizony nem gyerekkor, pláne nem élmény vagy pozitív tapasztalat, ha azt kell látnia mindennap, hogy egy idős embert kell non-stop pesztrálni, ő meg a sarokba van tolva. Erre te dafke kijelented (szépen körbeírva), hogy a gyereknek pofa be, mert a gyerekkor nem nyaralás és legalább látja, mi vár rá, ha te lerobbansz, mert te 100%-ig biztos vagy benne, hogy a gyereked veled ugyanezt fogja lejátszani, mint te anyáddal. (előre szólok: nem fogja!, pont azért mert arra fog emlékezni, hogy gyerekként kb kolonc volt, mert a mamát kellett istápolni)

- Azt mondod, hogy te próbálod az emberek álláspontját megérteni, közben mindegyik válaszoddal adsz egy jó nagy pofont ennek a kijelentésnek, és továbbra sem vagy hajlandó elfogadni, hogy mások másképp gondolkodnak.

- Neked a megfelelő komment szemmel láthatóan az, amikor valaki egyetért a mártírkodásoddal és köpköd az otthonokra.

Az egész kérdés nem más, mint egy bújtatott próbálkozás arra, hogy megerősítést kapj, miszerint te egy szuper ember vagy, aki önfeláldozóan, mártírként istápolja az anyját, kvázi az egész család rovására. Ha ez nem így lenne, akkor vagy nem tetted volna fel ezt a kérdést, vagy sokkal nyitottabb lennél másfajta megoldásokra és álláspontokra és nem degradálnál itt le folyamatosan mindenkit. A normális kérdésekre, amiket kaptál, nem reagáltál semmit, mert vagy nem tudsz mit írni rá, vagy nem akarsz, mert tudod, hogy az illetőnek igaza van, de nem akarod belátni.

Felesleges veled vitatkozni. Éld az életed úgy, ahogy akarod, senkit sem érdekel.

Van rokonom, aki egy idősek otthonában dolgozik már majdnem 15 éve. Nagyon sok emberrel volt már munkája, és sokakkal volt beszélgetős viszonya. Aki az otthonban volt (és nem luxusotthon, hanem teljesen átlagos kisvárosi), az mind mondta, hogy örül, hogy ott van, mert nem bírná elviselni, ha a család/gyereke(i) élete felborulna amiatt, mert őt otthon kell ápolgatni és így legalább van társasága is, akikkel mindennap beszélgethet, sétálhat, otthon meg csak nézné a 4 falat, mert kíséret nélkül nem tudna elmenni valahova. Rengeteg olyan ember is volt ott, akinek az életminősége jelentősen javult, mert odahaza nem tudták szakszerűen ellátni, gyógyszerezni, "átmozgatni", tisztálkodásban segíteni.

Nem tudom, miért gondolod azt, hogy valaki nemtörődömségből adja a szüleit otthonba, ugyanis ez nem más, mint egy idióta klisé (sokszor filmekből), semmi valóságalapja nincs. Aki még ép mentálisan és nem akar bemenni, azt nem kényszerítheti senki se. Se az ott dolgozók, se a gyerek, se senki. Hidd el, nagyon sokan akarnának otthonba menni, csak sajnos a várólista olyan hosszú, hogy sokszor éveket kell várni, mire egy hely megüresedik és az adott illető kerül sorra.

Én inkább azt tartom mérhetetlen önzőségnek, amikor valakinek lenne rá lehetősége, hogy otthonba menjen, de nem teszi, inkább elvárja, hogy a család élete a feje tetejére álljon, valaki adja fel a munkáját, és legyen a személyes ápolója egész nap. Figyelj, egy szülő, aki szereti a gyerekét, SOHA SEM kényszerítené őt erre, még akkor sem fogadná ezt el, ha a gyerek akarná. Csak mártírkodásból ápolni valakit pedig nem a szeretet és megbecsülés jele, hanem az önzőségé és nárcizmusé.

Szülőként elsüllyednék szégyenemben, ha azt kellene átélnem/látnom, hogy a saját gyerekemnek kell a kakis pelenkámat cserélnie, a seggemet tisztára törölnie, engem öltöztetnie meg etetnie. Soha nem tudnám ezt elviselni és akkor sem lennék hajlandó ebbe belemenni, ha ő vállalkozna rá. A gyerekemnek is van saját élete, munkahelye, családja. Ebből őt hirtelen kirángatni azért, hogy engem ápoljon nem lenne se pofám, se szívem, se lelkem. Aki ezt teszi, arra az önző a legjobb kifejezés! Nekem elhiheted, hogy a szülők abszolút többsége ezen a véleményen van.

Az otthonba menés ellen meg csak azok szoktak inkább tiltakozni, akik nem szorulnak 0-24 órás ápolásra, hanem csak napi kisegítésre.

De kérdező, ha neked semmi kivetnivalód nem lenne az ellen, hogy a gyerekednek kell a fenekedet tisztára törölnie meg pelust cserélni, meg hasonlók, akkor vagy ennyire önző és nárcisztikus vagy, vagy nem szereted és tiszteled a gyereked igazán.

266.

Ja, hogy, szájára vesz a falu?

Jól van hódólj be az köz akaratának. :D

Csak vannak önálló, nem mások véleményére alapozó életet élő emberek is.

A faludat elhagytad már valaha?

Hány éves vagy?

Így buta, beszűkült öregasszonyok gondolkoznak.

Azért nem mentek otthonba, mert nem volt lehetőségük. Nem azért, mert ez volt a helyes döntés. Te meg beleragadtál ebbe a szar rendszerbe feleslegesen.

Mi az, hogy nem nézték jó szemmel, ha otthonba került valaki? Kit érdekel mások szeme állása, ha egyszer szüksége van az idősnek a szakápolásra? És igen, egy ágyban fekvő betegnek szakápoló kell, nem a gyerekei meg az unokák. Felfekvés meg trombózis elleni masszázsra egyik sem alkalmas. Agyam elszáll, hogy komolyan azért nem engeded anyukádat szakemberek kezébe, mert mit szólnak majd, csúnyán néznek rád.

Önző kis szar vagy, már ne is haragudj… Téged nyugtat meg a gondolat, hogy a mama meg anyád otthon volt? Persze, megint csak te, te és te. Senki más nem számít, csak te, igaz? Kit érdekel a gyereked, kit érdekel anyád, amikor te rosszul érzed majd magad, ha nem lehetsz anyuci seggében folyamatosan.

Ilyen egy önző böszmét, mint te ritkán lehet látni.

Azt is leírtuk, hogy az otthon választása nem könnyebbik út. Hanem egy másik lehetőség, ha az ember szereti a családját. Eszembe nem jutna pl a súlyos cukorbajos nagymamámat otthon pesztrálgatni, plàne, mert nagyon nehezen mozog, extra speckó a diétája és az ízületei sem a legjobb állapotban vannak. Nem lenne pofám magamhoz venni és kockáztatni, hogy megölöm a nagy gondoskodásommal. Mert nem értek annyira a betegségéhez, nem tudom felemelni, nem tudom átmozgatni a tagjait, nem tudom masszírozni. És nem, ezek nem olyan dolgok, amiket majd megtanul az ember útközben. Mert a családtagjaim nem a kíséleti nyulaim, hogy majd megtanulom rajtuk a szakmát. Pláne, hogy ehhez kell egy testalkat is, ami nekem pl nincs.

A másik mamám bizony tovább élhetett volna és jobb körülmények közt, ha nem nekem kellett volna ápolni. Mert nem értettem hozzá, mit hogyan csináljak. Meg is lett az eredménye, két év alatt elment, hiába bújtam a szakkönyveket, hiába jött az orvos hetente. De legalább 19 évesen már gerincsérvem és vállövi porckorong kopásom volt, mert ölben kellett vigyem fürdeni meg ki az ajtóhoz a tolószékbe, amikor sétáltunk. A lakásban nem fért el és nem is volt saját tolószékünk, kölcsön kaptuk mindig. De jó lehetett neki tényleg, amikor éppen tiszta volt. Mindig elsírta magát, hogy ezt kellett megérnie, hogy az unokája pelenkázza meg köti be az infúziót neki.. Érdekes, amikor kijött a házi ápoló havonta egy napra (mert ennyire futotta nekem és enélkül becsavarodtam volna) akkor nem volt problémája a pelenkával. Csak amikor én láttam el.

Ezeket te nem látod, mert nem akarod látni. El vagy telve magadtól, hogy mekkora hős vagy, te otthon ülsz anycival, legalább nem néznek rád csúnyán, mert nem adod otthonba.

Az, hogy neki mire van szüksége és mi lenne jobb, az meg le van ejtve. Szánalmas, ostoba és korlátolt vagy!