Hogy tudják sokan otthonba adni a szüleiket?

Manapság nem olyan egyszerű ez a kérdés. 100-200 éve kevés gondozott ember volt, mert aki súlyosan megbetegedett, pár héten-hónapon belül belehalt. Ma az orvostudomány sokáig életben tud tartani leépült, magatehetetlen embereket. A demencia akkor vált gyakorivá, amikor sokan megélték az idős kort. Amikor az emberek többsége meghalt 50-60 éves kora előtt, keveseket ért ez utol. Régen a családok is nagyobbak voltak, tehát az ápolási terhek is megoszlottak több ember között.

Ma minden család ezt máshogyan oldja meg. Ha valahogy gondoskodnak a szerettükről és nem hagyják a mocskában meghalni, nem lehet elítélni, ha nem teljesen ők végzik az ápolást. Sokszor ez nem is lehetséges, pl. súlyos demens esetén. Más esetben a gondozó családtag sincs olyan egészségi állapotban, hogy bírja csinálni. Pl. sokkal könnyebb az ápoltnál és mondjuk gerincbeteg.

Az idősotthonok egy része kellemes, kulturált hely, sok helyütt külön lakrész is van. Igaz, a jobb helyekért fizetni kell. Sokat.

Nagyon jóindulatú, rendes dolog, ha valaki maga akarja egyedül gondozni a súlyos beteg, nem ritkán demens hozzátartozót, de nem ritkán ez oda vezet, hogy anyagi csődbe megy, az egészsége is megromlik, a saját párkapcsolata, családja is megsínyli. Sőt, ritkán, de be is kattanhat a gondozó és öngyilkossá válhat, vagy ne adj Isten az ápoltat öli meg. Ha a súlyos beteg nem kerül otthonba, akkor az otthonápolás csak gazdagoknak elérhető. Esetleg, ha nagy a család és a lakás is elég nagy, felváltva ápolhatják a rokonok, de ez elég ritkán megvalósítható.

Ha az a beteg kívánsága, hogy otthon szeretne meghalni, egy otthonból is sokszor hazavihető, ha még megvan a lakása. A végstádiumra hazamehet. Ez egy-két hét.

"Nem fogok kirándulni, nyaralni, ha egy családtag kórházban, otthonban van."

Ami lehet több évtized. A gyerekedet nem viszed el nyaralni? Ugye az megvan, hogy ezzel annak ágyazol meg, hogy őt se érdekelje, veled mi van, mikor öreg leszel, ha téged sem érdekelt gyerekként?

Szerintem azzal nincs gond, ha te azt vallod, hogy sosem adnád be az anyukádat otthonba, és mindenképpen megoldanád az ápolását. Nem is kell, hogy olyasmit tegyél, ami az érzéseid ellen van, és ha nehezen is, de megoldható.

Ez a kérdés viszont ítélkező és provokatív. Ahogyan te elvárod, hogy látatlanul ne mondják meg, mit tudsz és mit nem, úgy te se csináld ugyanezt tök idegen emberekkel. Sosem tudhatod, valaki miért kénytelen úgy dönteni, hogy otthonba adja az egyik szerettét. Nem tudhatsz semmit se a körülményekről, se a lelki okairól. Nem intézhető el ez a kérdés olyan egyszerűen, hogy "én nem tudnám megtenni, így nem értem, más hogyan képes rá". Hogy tudsz ennyire fekete-fehéren gondolkodni? Az ilyen dolgok kvára nem így működnek, úgyhogy légyszíves, ha már nem tudod megérteni, akkor egyszerűen csak ne ítélkezz. És itt elmagyarázták néhányan az okokat, s te mégis kardoskodsz - hát jó, csak akkor mi értelme volt a kérdésnek, ha valójában nem mások okaira vagy kíváncsi, hanem csak villogtatod, hogy te milyen jófej ember vagy, mert sokakkal ellentétben nem adnád otthonba az anyukád...

Az idősek otthona nem olyan borzasztó hely.

Egyik nagymamámat a másik menye gondozta el mert ők ott laktak mellette és amúgy sem volt fekvő beteg. Átjárkáltak hozzá napjában többször, vittek neki enni, kitakarítottak, beadták a gyógszereit, stb. Emellett mi is lementünk minden hétvégén.

A másik nagymamámról anyám gondoskodott de hirtelen úgy lebetegedett hogy az ágyból alig bírt felkeni. Anyám nem tudott otthon maradni vele mert dolgoznia kellett, nincs másik gyerek aki tudna segíteni, mi unokák meg messze lakunk és mindannyian dolgozunk, gyereket nevelünk. Előtte ellátta magát, csak a házimunkát kellett megcsinálni helyette, orvoshoz vinni, gyógyszereit kiváltani meg ilyenek de hirtelen nagyon lebetegedett. Anyám kénytelen volt beadni otthonba mert a háziápolót nem tudta volna megfizetni, azt meg nem tehette meg hogy felmond a munkahelyén mert szükség volt arra a pénzre is.

Ha nyugdíjasvagy, nem dolgozol vagy nagyon rugalmas munkád van akkor eltudod gondozni a szüleidet, de ha minden nap dolgozol pl 9-17 közt akkor akkor azidő alatt ki van vele?

72.: Így van, sok esetben ezért se működik az otthoni ápolás (kivéve, ha szakemberek végzik). Egész családok mehetnek rá idegileg, egészségileg, pénzügyileg.

Ugyanilyen, sőt, még időben hosszabb lefolyású a súlyos fogyatékossággal született gyerekek gondozása.

Erre kellene az államnak költeni, mert egyre több az érintett és sokan pénzügyi okokból nem tudnak segítséget fogadni.

#70 De azért a kérdés megírásakor gondolhattad volna, hogy mi lesz. De "aki nem akarja, nem is érti." Persze, mosd a kezeidet. Figyelj, mielőtt gyakorira kiírsz egy kérdést, tegyél fel magadnak pár egyszerűbbet:

1. Családomat kérdezném, kiakadnának?

2. Van erre közösségi médiában csoport, ahol 3 perc alatt választ kapok?

3. Csak hergelni akarok másokat?

Ha bármelyikre igen a válasz, ne kérdezgessél itt f*szságokat te batman.

De még mindig nem sikerült megmondanod így sokadik komment után sem, hogy ha valaki nem dolgozik, mert az anyját ápolja, miből fogja fizetni a hitelét, eltartani a gyerekeit, ennivalót venni?

Mert ápolási dijból erre nem futja.

Barátnőm idősgondozó ápoló.

Elárulom Neked pelenkáz, etet, gyógyszert oszt, fürdet és még sorolhatnám mit csinál.

Egy emberrel is megterhelő ezt csinálni és mondta is, hogy minél előbb munkahelyet vált, mert ne adja Ég, le robban a szülőd olyan szinten, hogy emelni kell pelenkázáshoz és nagy súly van benne, azt öcsém bírnia kell a gerincednek.

Mert nem olyan egyszerű ám, mint ezt el képzeled.

Ő hidd el látott nem le épült, de igen csak le épült, demens és komolyabb segítségre szoruló embereket is.

Mert van saját családja, aki elsőbbséget élvez.

Mert nem szakképzett ápoló és emiatt nem képes szakszerűen ellatni a szülőt.

Mert nem milliárdos, hogy munka nélkül meg tudjon élni.