Hogy tudják sokan otthonba adni a szüleiket?

Ha a nyugdíjából el tud éldegélni, és ellátja magát, akkor nem dugják otthonba, mert az otthonok általában többe kerülnek, mint a nyugdíjuk. És az idős ember hozzajárulása is kell. Illetve nincs hely egyszerűen, sokéves várólista van. A becslések szerint az ellátásra szoruló idősek csak kis százaléka kerül otthonba, a többit a családja próbálja ellátni, szóval teljesen eleget tesznek az elveidnek, kérdező. Szerintem láttál pál rémisztő hírt az otthonokról és ez kísért, de az nem általános.

Én attól meg nem kételkedem abban, hogy jól gondoskodsz anyukádról és a gyerekedről is. De a tiétek csak egy család a sok tízezer érintett családból.

"Sokat beszélgetünk, többek közt erről is és nem buta gyerek, megérti."

Persze hogy megérti.

A gyerek adott esetben azt is megérti, ha nincs pénz ennivalóra vagy ruhára... (sőt, sok esetben azok a gyerekek is szeretik a szüleiket, akiket vernek és kínoznak... 😞) Kérdés az, hogy megéri?

Neki ki adja majd vissza a felhőtlen gyerekkorát? És neked vele eltöltött időt?

Nem tudom, hogy mióta áll fenn ez a helyzet, azaz a gyerek mióta nem volt veled strandon, nyaralni, állatkertben stb., de ha csak nem kamaszkortól, mikor már amúgy sem szívesen megy szülőkkel, akkor az igenis az ő elhanyagolása a mama javára, tehát választottál...

Nem fogsz tudni meggyőzni, én ebben a helyzetben nagyiként a világ legboldogtalanabb embere lennék, és gyűlölném magam, hogy ezt az áldozatot követelem azoktól, akiket a legjobban szeretek.

Mi nálunk azért került otthonba, mert:

- 0-24es felügyelet kellett mellé, amit nem tudtunk megoldani, mert dolgoztunk/iskolába jártunk.

- Nem bírtuk már idegekkel. Ha valaki ennyire önellátásra képtelen lesz, teljesen kifordul magából. Bánt, folyton lehúz mentálisan, kikészít fizeikeileg és szellemileg is.

- Egyszerűen nem bírtuk. Apu nővéréről van szó, aki mozgássérült volt. Gyereke nem volt. Apu, anyu és én maradtunk, akik ápolták, az öcséim még tanultak akkor. Hiába voltunk 3-an, egyszerűen kevesek voltunk mindenre. Otthon is el kellett látni a háztartást, az öcséimnek segíteni. És nagynénémnél is. Mivel apuék háza olyan volt, amit csak horribilis összegekért lehetett volna akadálymentesíteni, így nagynéném maradt a házában és mi jártunk hozzá. Felváltva maradtunk nála éjszakára, heti váltásban voltunk. Reggel felkelni, nagynénémet ellátni (öltöztetés, wcztetés, etetés, stb). Indulni dolgozni, ledolgozni a 8 órát, néha többet. A szomszéd nagyon aranyos volt, fél óránként ránézett, minden oké e, de nem tudott végig vele maradni, a sok órás ápolók meg olyan áron vállalták volna, amit nem tudtunk megfizetni (igen, 3-an dolgoztunk, de a bebukott svájcifrankos hitel és egyebek miatt nagyon sok volt a kiadásunk). Munka után vissza, etetni ismét, főzni valamit másnapra, takarítani, pelenkázni, mivel elég nagy volt a kert, így füvet nyírni, ha olyan idő volt, stb. Ha épp más volt a soros, akkor otthon takarítani, főzni, mosni, tesóimnak szülőire menni (sokszor mentem én), ott is füvet nyírni, egyebek. Egyszerűen pár hónap után, mivel nem volt semmi, de semmi kikapcsolódási lehetőség, folyton pörögni kellett, egyszerűen már teljesen felemésztett minket a dolog. Fél évig bírtuk.

És nagynéném sosem könnyítette meg a dolgunkat.

Te vagy valami rózsaszín ködös álomvilágban élsz, kérdező, vagy csak provokálni akarsz, vagy tényleg ennyire reménytelenül begyöpösödött vagy agyilag.

Hányszor kell még neked leírni és elmagyarázni, hogy a legtöbb ember NEM utálatból vagy nemtörődömségből adja be az idős családtagot egy otthonba??? Most ezt miért olyan kva nehéz megérteni?

Tegyük fel, 1 gyerek van, akinek a szülője egész napos ápolásra és gondozásra szorul. Ha ezt a gyerek vállalja, ami mellett dolgozni ugye nem lehet, akkor MIBŐL fognak megélni?? Mert a nyugdíj még 1 emberre is sokszor csak éppen hogy elég. Miből fog a gyerek gyógyszert, élelmiszert, meg hasonlókat venni, ha nincs keresete??

Felfogadni egy ápolót még drágább, mint az otthon.

Amúgy meg mégegyszer, hátha felfogod: az otthonokban nagyon hosszú a várólista, kihalásos alapon vannak a szabad helyek, és akit be akarnak tenni, de ő ezt elutasítja, azt nem veszik be! Tehát ha valaki utálja a szüleit, az tojik rá, hogy ők otthon szenvednek-e vagy otthonban. Ha a szülők még döntésképesek, akkor ha nem akarnak otthonba menni, akkor senki sem kényszerítheti őket erre és az otthon sem fogja őket felvenni. Pont.

Ellenben rengeteg olyan van, aki otthonba akarna menni, hogy szakképzett kezekben legyen és ne legyen felesleges teher a család számára (mert az ápolásra szoruló egyénnek szintúgy lelki teher, ha a családnak kell áldozatot hoznia), DE a család(ból valaki) nem engedi, mert az gonosz/rossz/szívtelen/xar.

Ha én szorulnék ápolásra, én marhára megalázónak és igazságtalannak érezném, ha a gyerekemnek kellene az én pelenkámat cserélgetnie, meg etetni. A legtöbb szülőnek ez sokkal jobban fáj lelkileg, mint a gyereknek, aki segít. Ha neked ezzel semmi bajod nincs, akkor tényleg reménytelen vagy.