Hogy tudják sokan otthonba adni a szüleiket?

Kérdező, a nyaralás nem létkérdés, de egy gyereknek igenis kell a kikapcsolódás és nem arra van szüksége, hogy váltásban ápolgassa az idős rokonait és emiatt sehova se jusson el. Egy gyereknek világot kell látnia, tapasztalnia kell és a szüleivel minőségi időt kell töltenie. Te ezt tagadod meg tőle, mert anyád a fontosabb. Ez a baromi szomorú az egészben.

Otthon is biztosan kellene neki néha az a nyugtató, de te majd megoldod, nem? Igen, a szakember ezerszer jobb, mint te. A szakember ugyanis ezzel foglalkozik, minden ismerete és tapasztalata megvan ehhez. Egy otthonban folyamatosan van szakápoló, orvos. Te egyik sem vagy. Mennyivel jobb lesz majd, ha valamit elcseszel és emiatt majd otthon hal meg a kezeidben? Vagy a gyereked szeme láttára? Ez kell neki, igazán boldog gyerekkorhoz elengedhetetlen.

Itt egyedül te ítélkezel és te dobtál el mindent, csak hogy elmondhasd magadról, mekkora hősként ápolgatsz mindenkit. A saját gyerekedet meg majd tudod mikor fogod látni, ha elszabadul tőled. Hány ilyet ismerek, ahol az öregek pátyolgatása miatt a gyerek semmit nem kapott. Egy nyaralás, egy rendes hétvége sem volt. Van, aki az érettségi után lépett le egyetemre és azóta se ment haza. Csak mondom, hogy az egy évtizede volt. Szóval számíthatsz te is erre. Nem, hiába írod, hogy jaj ezzel pedig pont azt tanulja meg a gyerek, hogy nem hagyunk cserben senkit, bla bla bla. Egy gyerek ebből csak azt làtja, hogy a mama miatt nincs nyaralás, nincs állatkert, nincs mozi, nincs barátokkal ottalvós parti, nincs anyával minőségi idő.

Ja és egy színházba elmenni nem lehet olyan mellől, akit 0-24 ápolni kell. Te maximum segítesz anyádnak ezek szerint. Egy igazi ápolást igénylő idős mellől ti nem mentek el színházba. És nem, egy színház nem fogja pótolni azt, hogy ugyan megtehetnétek, hogy lementek a Balatonra egy hétre, de a mami miatt nem lehet. Mert ha a mami nem lenne, anya dolgozna és akkor mehetnétek. Elárulom, hogy egy gyerek ezt összerakja. Sőt, már régen összerakta. Te meg kábítasz itt mindenkit, hogy a te gyerekednek ez milyen jó.

Neked nem gyakorlaton alapuló elméleted van, hanem csökött, szemellenzős gondolkodásod. Igen, otthonban van a nagyanyám meg a tesóm is, mi meg éljük az életünket. Tudod miért? Mert ez az egy van belőle. A nagyanyám is pontosan ezzel indokolta az otthonba vonulását. Gyakran beszélünk telefonon, apu 2 hetente látogatja, mi 1-2 havonta. Mert nekem viszont fontosak a gyerekeim, én igenis elviszem őket nyaralni, töltök velük minőségi időt és nem rázom le annyival a gyereknevelést, hogy “hát vótunk nemrég a színházba, elégedj meg ennyivel”. Pofám szakadna le.

Le kellene szakadnod anyuciról végre és meglátnád, hogy mi minden maradt ki az életedből meg a gyerekedéből. Mert anyád szaros pelenkái nem akkora élmény, mint az, ha a gyerekednek ragyog az arca, amikor először csobban egy hatalmasat mondjuk a Velencei tóban.

Az, hogy te nem akarsz élni és neked anyád a világ közepe, egyszerűen szánalmas és szomorú. Ne várd el, hogy mindenki feladja az életét és a szüleit istápolja. Te ugatsz arról, hogy ítélkeznek feletted, miközben úgy beszélsz azokról, akik szakemberek kezébe adták a rokonaikat, mintha megölték volna őket?! Kapjál már a fejedhez, te ítélkezel mindenki felett, ez nem vélemény meg magad védelme, ez provokàció.

Igenis észérv az, hogy elmegy melletted az élet. Anyád egyszer meghal, aztán leshetsz ki a fejedből, mert semmi nem marad az életedben, ott fogsz ülni 50-60 évesen a plafont bámulva és megbánsz mindent. Ugyanis az időt nem tudod megnyújtani.

"Szár anya vagyok, mert szeretem a saját anyám és nem akarom, hogy idegenben haljon meg, ha majd egyszer muszáj lesz, és segítem?"

Arra ötödjére sem válaszoltál, mit nem értesz azon, hogy sokan meg nem szeretik a szüleiket és nem kötődnek hozzájuk, mert már maguk a szüleik sem alakították ki a szeretetteljes kapcsolatot, tettek érte bőven, hogy elhidegüljön a gyerekük.

Én se szeretem az anyàm, sosem szerettem, nem is láttam évek óta, minek ápolnám, ha nem is érdekel?

"Tapasztaltam, hogy nem könnyű, de úgy gondolom, nem mindig a legkönnyebb a helyes(ebb) megoldás. Mert bizony, látogatni pár órára az. Ahogy az is, ha el viszed kirándulni, de egy falat kenyeret nem adsz neki nem pelenkázol, fizetsz, nem hordod orvoshoz... Könnyű."

KÖNNYŰ?! Eszednél vagy te? Bocs, eddig tök kedvesen írtam, de az utóbbi hozzászólásaid...

Szóval könnyű valakit otthonba adni. Ahham. Könnyű egy hozzám tartozó szerettemet rábízni egy idegenre, meghozni a döntést, elfogadni, hogy én nem vagyok képes ellátni, mert jobb sorsa lesz hozzáértő emberek között, könnyű "elengedni ", cipelni a bűntudatot... Mert persze, valamennyi bűntudat van, főleg a hozzád hasonló hülyék miatt, akiknek életcéljuk nem csak a mártírság, de az is, hogy aki nem így él, azt olyan lesújtó pillantásokkal kezeljék, mintha az illető épp a pokol bugyraiból kapaszkodott volna fel.

Többször, többen leírtuk, hogy ki miért dönt úgy, hogy otthonba (=hozzáértő kézbe) adja a szerettét, és ja, ehhez hozzátartozik sokszor az is, hogy nem vállal olyan feladatot, ami túlmutat az ő és/vagy családja fizikai és mentális erején. Te szuperhős vagy, örülj neki, aztán majd életed végén villoghatsz vele Szent Péternél. De tök érdekes, hogy csak azokra a hsz-ekre válaszolsz, amikre kedved van, abból is azt szűröd ki és úgy, ahogy neked tetszik, és kérdeztem már, és most utoljára megteszem, hogy akkor mi a jó büdös akármicsodáért tetted fel a kérdést, ha egyértelműen NEM VAGY KÍVÁNCSI a válaszokra? Ha nincs benned semmi empátia mások felé? Semmi gond, ha le se sz.rod mások életét és nézőpontját, de akkor könyörgöm, ne menj fórumokra meg közösségi oldalakra beszélgetést kezdeményezni, mert semmi értelme.

Hogy ítélkeznek itt feletted? Jah, ahogy pont ezt teszed te is. Szóval megyek is nyaralni, kell a stresszlevezetés ezek után, anyámat meg legalább két hétig fel se hívom, mert úgyis kitérdekel.

Tisztelt Kérdező!

Talán egyetlen szó válthatta ki a közfelháborodást, ami ezt az áradatot itt megindította. A "lelkiismeret", mint kulcsszó.

Ha esetleg azt írtad volna, hogy "felelősségtudat", "felelősségvállalás" vagy egyszerűen csak "felelősség" legalább egy kicsit másképpen értelmezhető volna az egész történet.

Esetleg arra gondoltál, hogy "felelősség áthárítása"? Mert az is egy kicsit más jelentéstartalmat hordoz. Szóval nem egyszerű...

HALIHÓ TERÉZANYA!

MIÉRT NEM VÁLASZOLSZ ERRE?

Azt írtad, hogy ápolásiból meg anyád nyugdíjából éltek 4-en, ráadásul hiteles a ház.

Lehet anyád nyugdíja olyan kiemelkedő, hogy nem okoz ez gondot, plusz kiemelt ápolásit kaptok.

DE, én arra utaltam, hogy egy, a gyerekét külön háztartásban egyedül nevelőként, hogy élnél meg ápolási díjból?

48.405 forintból?

ERRE VÁLASZOLJ, ne visszakérdezgess irreleváns marhaságokat.

Írd le, hogyan osztanád be ezt a pénzt magadra és a gyerekedre, külön élve anyádtól?

HOGYAN OSZTANÁL BE 48.405 FORINTOT?

te kis szelektíven olvasó :D

176, gondolom ahogyan nyaralni nem viszi a gyereket, úgy semmi különóra sincs neki, új ruha se, hobbi se. Örüljön a napi egy kajának. Így be lehet osztani szépen a nyugdíjat az ápolásival, ha a gyerek úgyis le van tojva. Rá még járhat valami kis pénz ezek szerint. Ha meg a gyerek apja elvált, akkor gyerektartás is van, emelt csp, stb.

Láthatóan a butáját nem izgatja mások élete, csak ha beleugathat és ítélkezhet mások felett. Szánandó egy teremtmény..

De sebaj, majd a saját kárán megtapasztalja milyen egyedül meghalni, miután a gyereke le se tojja majd a fejét cserébe egy ilyen gyerekkorért.

Hagyd már abba ezt a mártírkodós “eldobom” szöveget. Nem erő kell neked, hanem ész.

Nem eldobod, hanem szakemberekre bízod. Anyád is szép kis firma, hogy inkább titeket szipolyoz, pláne, hogy az ő anyját is ti ápoltátok. Ahelyett, hogy lenne belátása és elfogadná a szaksegítséget.

A gyerekednek nem kapcsolata van a nagyival, dédivel. A gyerek azt látja, hogy a nagyi miatt nincs veled igazi kapcsolata. Komolyan ennyi beleérzés sincs benned? Nem érted meg a gyerekek gondolkodását? Hiába mondogatod, hogy otthon is ugyanolyan minőségi időt töltötök, ez csak önbecsapás. Igenis joga lenne a gyerekednek arra, hogy nyaraljatok, hogy kikapcsolódjatok. És nem arra, hogy otthon legyetek örökké a nagyi miatt. Hidd el, a gyerekednek sokkal jobb lenne, ha a társaihoz hasonlóan megtapasztalhatná a családi nyaralásokat. Gondold már el milyen az, amikor a suliban mindenki meséli merre volt, neki meg az marad, hogy az anyja elvitte színházba. Egész rohadt nyáron. Ahelyett, hogy elvinnéd a Balatonra, elvinnéd a Mátrába, szórakoznátok és emlékeket gyűjtenétek. De neked ez nem fontos, neked egyedül anyád a fontos. Csak akkor felesleges és érzéketlen, kegyetlen dolog volt gyereket vállalni.

Hogy lehetne jobb sorsa? Úgy, hogy nem kell azt látnia, hogy a családja, a gyereke meg az unokái miatta nem mehetnek el sehova! Miatta nem tapasztalhatnak, nem pihenhetnek, nem lehet életük. Te komolyan elvárnád, hogy a gyereked mossa a szaros seggedet? Ezért szülted, hogy majd ellásson öregen? Nem fog, hidd el. Ehhez kellene a belátás meg az empátia, de neked az nincs. A családja ugyanúgy megmarad az idősnek, de a család élete is megmarad. Nem kell feláldozni magát azoknak, akiknek nem muszáj. De te verheted a melled, hogy te ápolod anyádat. Taps taps, csakhogy ez semmit sem ér. Kimarad minden az életedből. De milyen jó neked, majd ez lesz az emléke a gyerekednek is rólad, ahogyan cseréled a szaros pelenkákat anyádon…

Igen, jobb lenne, ha beadnád anyádat egy otthonba, ahol van gyógymasszőr és kap kezelést a mozgásszervi panaszaira, ahol vannak kortársai és tud velük beszélgetni, programozni. Ahol mindig ott egy orvos, egy nővér szükség esetén. Ahol számon van tartva a gyógyszerelése, diétája, napirend van normálisan. A gyereked meg végre kiszabadulna otthonról, te is végre megtapasztalnád, hogy mit hagytál ki.

178.: Általában nem a luxuséletet féltik azok, akik ezt a megoldást választják. Sokan fizikailag se alkalmasak arra, hogy egy náluk akár sokkal súlyosabb beteget emelgessenek. Ha pl. gerincbeteg a családtag, ő is lerokkanhat, aztán a végén két ápolásra szoruló lesz.

Tudomásul kell venni, hogy megváltozott a világ. Nem a 100 évvel ezelőtti világ van, amikor még nem voltak otthonok, valamint a súlyosabb betegségekbe gyorsan belehaltak, mert még a tudomány nem tudta hosszú ideig életben tartani őket. Valaki írta is itt régebben, hogy a régi paraszti világban az idősgondozás annyiból állt, hogy az öreg elüldögélhetett a kemencepadkán és kapott napi egy tányér levest. Ezzel még gyorsabban le is gyengült, mert alultáplált lett. Akkoriban egy szegényebb parasztcsaládban kevés volt az élelem és az kapta a táplálóbb falatokat, aki aktív korú volt és kemény fizikai munkát végzett. A gazdag családokban meg régen is a személyzet ápolta azokat, akik leestek a lábukról. Ők még szoptatós dajkát, nevelőnőket is fizettek, minél gazdagabb volt valaki, annál jobban tehermentesítette magát, mert megtehette. Manapság is sokan azok kényszerülnek beleszakadni az ápolásba, akik nem tudják az otthont megfizetni, vagy a házhoz kijáró ápolókat.