Hogy tudják sokan otthonba adni a szüleiket?
Édesapámmal nekem nem volt jó a kapcsolatom, de vele se tudtam volna ezt megtenni. Örültem, hogy testvérem vállalta, bár nem kellett évekig ápolni.
Édesanyám imádom annyira, hogy nem tudnám beadni, legyen bármi is, úgy gondolom, ameddig talpon vagyok, segítem ameddig tudom és amiben tudom.
Sokan rögtön az otthont mondják, de én ezt el se tudom képzelni, hogy ennyire szívtelwn, lelketlen lennék, hogy kvázi eldobjam.
Tudom, hogy nem könnyű ápolni egy beteget, nagyszüleim közt is volt akit ápolni kellett utolsó években.
válasza:"Ismerek olyan felnőtt gyereket, aki mindent megadott a gyerekeinek, felnőttként is amit tudott, de az utolsó éveiben rá se néztél. Pedig tündéri asszony volt. Egyik gyerekektől egyenesen félt."
Azért én a sztori másik felét is meghallgatnám a helyedben, mert egy ilyen döntésnek nagyon nyomós oka szokott lenni. Sok az olyan felnőtt, aki előadja, mennyire hiper-szuper jó szülő, a gyerek meg micsoda hálátlan, aki hátat fordít neki. Aztán rendre kiderül, hogy az a hiper-szuper csodaszülő csak a máz a külvilág felé, otthon meg megy/ment a lelki zsarolás, a fizikai és/vagy lelki bántalmazás, a gyerek életének pokollá tétele, stb.
"Legalább nem abban nő fel hogy azt kell látnia hogy ha valakivel gondok vannak, nem törődünk vele hanem segítjük ahogy tudjuk."
Mert a szakmában jártas és profi emberekre való rábízás neked nem számít segítségnek? Akkor és annyit látogathatod, amennyit akarod, senki sem fogja ezt megtiltani. Akkor meg mi a probléma?
"Tegyük fel van két gyereked, köztük egyik halmozottan sérült."
Ugyanaz a felállás. Nem azért adják be valahova, mert "nem kell", vagy nem akarnak vele foglalkozni, hanem mert sem szakmailag sem pénzügyileg nem tudják mindazt megadni neki, ami ahhoz kéne, hogy valamelyest normális életet tudjon élni a sérült gyerek. Ismerek ilyen családot. Ők is beadták egy idő után a súlyos fogyatékossággal rendelkező gyereket az erre szakosodott szociális otthonba, mert a gyógyszerekre meg a szükséges gépekre a 2 felnőtt ember teljes keresete sem lett volna elég. Mellesleg mindennap látogatják, és a gyerek is sokkal jobban van, teljesebb életet tud élni.
"Biztos van aki ezt akarja, de van aki nem, és sok gyerek mégis beadja."
Ilyen nincs. Aki önszántából nem akarja, azt nem veszi fel az otthon, teljesen mindegy, hogy a gyerek mit akar. Aki meg már annyira demens, hogy fel sem fogja, hogy mit hol merre meddig, annak meg sokkal jobb a biztonságos, szakképzett környezet, mint odahaza, ahol bármi történhet, és nem biztos, hogy mindig figyelni tudnak rá. Ezt viszont egy szakorvosnak kell megállípatínia, hogy az illető még döntésképes-e vagy sem (meg mennyire előrehaladott a demencia), és nem bemondásra történik.
válasza:"Tegyük fel van két gyereked, köztük egyik halmozottan sérült."
Ehhez a mondathoz én is hozzászólnék. Az én szüleim nem adták be. És ezzel borítékoltak nálam vagy 20 évnyi terápiát. A legszomorúbb az egészben, hogy amikor az egész gyerekkori sz*rság a fejemre hullott ptsd formájában és pszichiáter húzott ki a gödörből, akkor ők voltak azok, aki ellenem fordultak. "Hát ők nem erre neveltek. Fogalmuk nincs, mi ütött belém. Ők nem tehetnek semmiről."
Kérdező, a hülye ötleteidet tartsd meg magadnak. Ápold anyádat, aztán ne csodálkozz, ha a gyereked egyszer majd csak lelép és hátra se néz..
válasza:
válasza: válasza:141, a másik oldalt is ismerem. Még a néni kórházban volt, elvitt minden (számára is) értékeset.
Az a baj, hogy nem azt akarom nézni, hogy feleslegesen nyugtatózzá be.
Szóval, a gyerektől is meg kell szabadulni ezek szerint. Én csak olyat ismerek, akik ápolják, van aki több évtizede, és és nem, nem sérült a testvér, mert ő is szereti. De, mostmár tényleg nincs illúzióm. Itt már nem csak az idősek gyűlölete van, hanem úgy általánosan mindenki aki segítségre szorul. Legyen az szülő, nagyszülő, testvér, gyerek, rokon, bárki. Adjuk be, éljünk boldogan. Látogatni a legkönnyebb.
Elszomorit. Könnyebb élni a világot, mint áldozni a családra.
Amúgy, kértelek benneteket is. Tapasztaltam, hogy nem könnyű, de úgy gondolom, nem mindig a legkönnyebb a helyes(ebb) megoldás. Mert bizony, látogatni pár órára az. Ahogy az is, ha el viszed kirándulni, de egy falat kenyeret nem adsz neki nem pelenkázol, fizetsz, nem hordod orvoshoz... Könnyű.
Hagyjuk már ezt a pszichológus kell dumát. Otthon a családdal kell sokat beszélgetni, elfogadni azt, hogyha másnak baja van és segíteni kell. Nem eldobni. Segíteni. Nem könnyű, ez igaz, de azt se mondta senki, hogy az. Értelmes ember ezt felfogja és nem rúg bele egy fogyatékossággal élőbe.
Miből él aki ápol? Na, igen... Nehéz, de...
Az örökség meg alanyi jár, nem? Nem. Az ilyennek egy fillért se adnék. El dobja, aztán kell a vagyon, mi?
142,a testvéred, nem egy idegen! Nem tehet róla, hogy beteg. Vagy azt gondolod direkt csinálja? Segíteni kellene, nem pedig 3lmarni mellőled. A szüleidnek és neki is te (is) vagy a családja.
válasza:144.
Pontosan.
Leírtam itt egy kérdésnél, hogy élhetetlen az ország.
Erre jöttek az agyasok, hogy a nyomoromról csak én tehetek stb.
Írom: agyasok én jól élek a környezet fos.
Nem értették. Hajtogatta mindegyik, hogy én lúzer vagyok, mert mást teszek felelőssé a sorsomért. Semmi ilyet nem írtam :D
Bezzeg ők, akik szépen felépítették (a suttyó, proli, jóvanazúgy) életüket mindent a legnagyobb rendben találnak.
A kérdező dettó ez a réteg.
válasza:Na mamánk pont ilyen.
Tisztán emlékszem, hogy gyerek korunkban nem engedte, hogy a 40 rántotthúsból együnk (Mi az unokái) egyet, mert hogy azt viszi be a kórházi gyerekeknek az osztályon...
Meg hasonló finomságok...
Anyunkon a fakanalat törte el rendszeresen, meg keresztanyánkon, azt kifele meg mutatta, hogy milyen tündéri pofa.
Mai napig ilyen-olyan szervezeteknek adományoz, de Mi az unokái egy Mikulás Csomagot se kaptunk, anyunk sokszor össze is veszett Vele, hogy ilyen az unokáival azt mások gyerekeit meg pempőzi.
Anyunk mondta, hogy ha még Őt nem is szerette, de ha kíváncsi az unokáira, meg basztat Minket, hogy látogassuk, akkor minimum, hogy nem sajnálja el a dolgokat vagy legalább ne akkor csinálná, amikor ott vagyunk.
Mai napig az a rohadt rakat rántotthús meg maradt a fejembe, hogy egyet se ehettem a saját mamáméból, mert azt a kórházi gyerekeknek csinálja...
Azt mindenki mondja mekkora tündéri...
Ja, nagyon az, kifele másokkal, de Mi még egy csokit se kaptunk, Nekünk nem sütöget, mint mások mamája, csak nagy veszekedés árán (anyunk által) kaptunk utána ajándékot is...
válasza:146.
"Miből él aki ápol? Na, igen... Nehéz, de..." 🤦♀️
Az indokok 99%-a erre reflektál.
Szerinted mi a megoldás?
Te nyugdíjas anyucinál héderelő, közgazdász/befektetési/pénzügyi/életvezetési géniusz?
Az IQ-d mennyi?
8 általános megvan?
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!