Hogy tudják sokan otthonba adni a szüleiket?

Az én anyám folyton bántott, cseszegetett, soha egy jó szava nem volt hozzám, azt is megkaptam hogy neki azért van sz*r élete, mert mi vagyunk. Le is léptem inkább 18 évesen. Egy ideig még tartottam a kapcsolatot, minek, csak cseszegetett tovább.

Nem is láttam évek óta. Szerinted egy ilyen anyával kellene foglalkoznom, ápolnom? Tökre nem érdekel, mi van vele, felőlem ott öregszik meg, ahol tud.

Tudod mit, kérdező! Ezek után, hogy ennyire idióta vagy, csak azt tudom neked kívánni, hogy váljon valóra az álmod és pusztulj bele a nagy idősgondozásba, ami a szent küldetésed.

Igen, el kellene engedned anyádat lelkileg és nem, nem az utcára dobod azzal, ha egy szakintézményt keresel neki. Ahol be tudják állítani a cukrát, hogy esetleg a lábát ne kelljen amputálni 2-3 éven belül. Amúgy a kezeletlen cukorbaj iszonyú gyorsan kinyírja az agyat meg a belső szerveket, de hát te olyan önfeláldozó vagy, nehogy már szakember érintse anyádat. Majd te egyedül becsülettel ölöd meg. Nehogy nár egy otthonban ellássák és heti 3-4 alkalommal kaphasson gyógymasszázst meg kezelést a mozgásbajára. Ugyan kérlek.

Egyébként az egyik végzettségem ápoló, tehát pontosan tudom, hogy mi az, ami szükséges egy beteg ember gondozásához. Azt is tudom, hogy mi zajlik a szervezetében. Te meg csak osztod a nem létező eszedet a szeretet halandzsádról. Ragaszkodj csak anyádhoz, nemsokára úgyse lesz más aki elvisel majd téged.

Azért nem mondod el a párod véleményét, mert velünk ért egyet. Te csak feljöttél ide vigaszt keresni és azt remélted, majd igazoljuk az agybajodat. Otthonba adni valakit nem a könnyebb út. De persze semmit nem tudsz erről. Nyilván jobb neked, hogy nem kell bemenned dolgozni, hanem ülhetsz anyuci szoknyáján egész nap. Majd meglesz ennek a böjtje!

Pontosan, a gyerek nem hülye. Ezért is látja kristálytisztán, hogy nem fontos neked, mert te anyád körül forogsz és mártírkodsz ahelyett, hogy vele törődnél, ha már mindenáron világra hoztad. Van két gyerekem, férjem. Sosem hoznék ide egy gondozásra szorulót a gyerekeim kárára. De hálistennek a mi családunk pontosan tudja, mekkora kínszenvedés az, amikor egy 7/24 ápolásra szoruló autistát vagy egy szintén ápolásra szoruló időst kell ellátni, így nem is várjuk el egymástól ezt. Ugyanis nálunk a jövő a fontos. És tudod mit, inkább megyünk gyakran a nagyimhoz meg a tesómhoz az otthonba, ahol rendszeresen kapnak kezelést, minthogy itthon szenvedjenek a hozzá nem értésünk miatt. Ja és hogy fel kelljen adni a munkánkat meg a szórakozási lehetőségeinket is.

Képzeld, egy család mehet EGYÜTT nyaralni meg a játszóra. Sőt, mi bevásárolni is szoktunk menni együtt. Durva, nem? Így nem kell válogatni, mindenki megkapja a megfelelő figyelmet.

Egyedül te hoztad fel témának az öröklést 20 oldalon. Tudod mit? Ha te eltörölnéd az alanyi jogon öröklést, én lazán eltörölném az ápolási díjat és helyette egy komolyabb szociális hálót és szakotthoni hálózatot hoznék létre, hogy a magadfajta picsameresztő ne tudjon az anyja szoknyáján élősködni évtizedekig az ápolásra hivatkozva.

Amúgy te kezdtél el vitázni meg kötekedni, már a kérdésed egy alpári hangulatkeltés 😀

Hisztis pcsa vagy, gondolom a klimax előbb jött a stressz miatt.

191.: Na, ez a gyalázkodás már túlzás. Nekem se szimpatikus a kérdező ítélkező hozzáállása, de ha ő úgy döntött, hogy maga ápolja a hozzátartozóját, az tiszteletre méltó. Nagy áldozatot vállal.

Én otthonba adás-párti vagyok egyébként, vagy annak a híve, hogy házi gondozók, ápolók segítségét kell kérni egy idő után, de ha még nem is értesz vele egyet és zavaró a moralizáló ítélkezése, azért nem kell belerúgni.

208.: Én nem köveznélek meg és én szóltam rá az egyik hozzászólóra, hogy ne gyalázkodjon. Én se értek veled egyet mindenben, főleg abban, hogy nem ítélkezem az otthonba adók felett, de sokan átestek a ló túloldalára és értelmetlenül szidnak téged.

Szerintem minden család, minden idős más. Egyénre szabottan kell azt eldönteni, kinek, kiknek mi a legjobb. A lényeg, hogy meg kell szervezni a beteg ellátását, vagy a család ápolja, vagy házhoz járó segítőkkel oldják meg, vagy otthonba menéssel. Csak az az elítélendő, ha hagyják szomjanhalni meg a piszkában megrohadni (elnézést, de így van, évente egy-két ilyen eset derül ki).

Neked meg sok erőt kívánok az ápoláshoz, valamint azt, hogy ne ítélkezz ennyire könnyen mások felett. De nem vagy rossz ember, te se akarsz rosszat és sokat teszel is a hozzátartozódért.