Hogy engedhette meg magának?
Apám kb akkor jött el nyugdíjba amikor megszülettem, 22 éve. Bár magasabb pozícióban volt, a nyugdíja konkrétan semmi. Érettségivel elhelyezkedtem egyszer egy helyen akkor kerestem annyit. Most kilátástalannak látom az életem több szempontból is. Eszembejutott hogy apám azóta nem dolgozik. Ezt hogy engedhette meg magának? Fiatalon jött nyugdíjba mert olyan munkája volt amikor korábban el lehetett jönni. Kiszámoltam, ha azóta dolgozott volna heti 1 napot olyan 9 millióval lennénk bentebb, ha netán 2 napot akkor ennek a duplája és így tovább...
Konkrétan semmim nincs és nem is lesz. Se autó, se lakás/ház, se jogsi, se nem mehetek fizetős egyetemre..
Ha dolgozott volna akkor könnyebb lenne nekem is. Szerintem ez egy szülő részéről pofátlanság. Ha tudom hogy gyerekem született akkor nem jövök el nyugdíjba vagy keresek másik munkát, kitalálok valami vállalkozást mert tudom hogy itt ez a gyerek és fel kell nevelnem.
Nem arról van szó, hogy mindent tőlük várnék el, csak körbenézek és látom hogy az összes ismerősöm kap vagy egy jogsit vagy egy autót plusz tanulhat fizetősön, lakásokat kapnak akár hitelre is.. nekem meg semmi és nem is lesz soha!
75: tehát, aki megadja az érzelmi támogatást, de lakást nem, az lehet jó szülő?
A válasz természetesen igen. Az, hogy itt néhány lúzer, életképtelen ember képtelen szembe nézni a valósággal, nem változtat azon, hogy mindenki elsősorban a saját életéért felelős. Tetszhet, nem tetszhet, ez a helyzet. A szülők ezt tudják könnyíteni, de akkor is magadért vagy felelős, ha segítenek és akkor is, ha nem.
Ha érzelmi nyomorék nem is vagy, egy feltételezett lehetőség azért jó nagy indulatot vált ki belőled... ügyvéd, meg kitagadás. :D
Úgy kell élni és gyereket nevelni, hogy az érezze, tényleg megtett érte a szülő a lehetőségekhez képest és hálás legyen. Ne kényszerüljön ilyen gondolatokra, mert lusta alkesz apuci.
Oké vannak anyagyilkos, drogos, semmirevaló utódok is, de az a szélsőség, nyilván az semmit nem érdemel, sőt.
82!
Miután mindent megteszek a gyerekemért, ez nálam bizony a szélsőséges kategóriát verné
Kérdező, nekem dolgozott anyám, apám, volt pénzük, megtakarításuk, semmi hitel, mégsem adtak nekem semmit, azt mondták, "nincs". Közben megvették maguknak a 90. pár cipőt, évente cserélték a bútorokat otthon stb. stb.
Önerőből végeztem el az egyetemet, mellette dolgoztam.
Most vagyok 29, nincs még lakásom, autóm, de van jó munkám, megtakarításom, befektetésem. Pár év és talán megvehetem az első lakásomat. Autót most is vehetnék, de egyelőre nincs rá szükségem. A jogosítványt is felnőtt fejjel, önerőből csináltam meg, mondom, soha semmit nem fizettek, úgy, hogy simán megtehették volna.
Én megértelek téged egyébként, ez nekem is egy nagy tüske, és tényleg rohadt szar látni, hogy a legtöbb korombeli kapott ezt-azt, lehetőséghez mérten. Én lehetőséghez mérten sem kaptam szinte semmit. De sajnos ez van, és kár ezen rágódni. Inkább arra koncentrálj, hogy te mit tudsz tenni azért, hogy jobb legyen a helyzeted. Nem lehetetlen, látod, én is elég messzire jutottam ahhoz képest, hogy nulláról indultam.
Erről van szó 84!
Az ilyen nem szereti a gyerekét. Én soha nem tudnék így bánni velük. Az életemnél is értékesebbek.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!