Volt bármi hátrányotok az életetek során abból, hogy burokban élve nőttetek fel?

NEM burokban nöttem fel.

Nekem nem, de ismerek olyan személyt, akinek nem tett jót. Pl. minden ártalmatlan megjegyzést bántásnak érzékelt, és így is reagált rá.

Nehezen viseltem, mikor jött egy nagy nehézség az életemben, mert addig minden ment magától, mint kés a vajban.

Páromnak nagyon rosszat tett. Hagyja, hogy kihasználjálnák, nincs önbizalma. Szerintem sosem fog tudni ezen változtatni. Én az ellenkezője vagyok, sok mindent megtapasztaltam, és ezért is értem el sok mindent. Nem jó a burok.

Igen. Minden hátrányom abból származik konkrétan. Nagyon beszűkült és negatív a világnézetem tőle, és rendszeresen durva depressziót érzek.

Engem is túlféltettek - ha ez a burok, mert gazdagok nem voltunk. Önbizalomhiányt eredményez, az ember elhiszi, hogy ő nem képes egyedül boldogulni és a világ túl veszélyes.

7: Azért ezek nem feltétlenül együttjáró dolgok. Lehet úgy félteni valakit, hogy közben támogatják, és nem vész el az önbizalma.

Persze, csak akkor már nem buroknak hívják :) Azért burok a burok -a magzatburok után -, mert a szülő nem meri engedni önállósodni a gyereket és olyan dolgokban is kiszolgálja, visszafogja, amire az már képes lenne. Mondjuk már le tud csúszni a csúszdán egyedül, de még fogja akkor is a kezét. Vagy el tudná vágni a rántott hús, de még felvágja neki. Vagy már az összes osztálytárs járhat egyedül suliba, boltba, különórákra, de őt még hozzák-viszik. Vagy már egyedül lakik a barátnőjével, de még minden nap felhívja, hogy hogy van és megcsinálta-e ezt meg azt, evett-e rendesen, nem kell-e valami. És persze a legtöbbször ez a szülőről szól, aki így érzi hasznosnak magát vagy nincs más értelme az életének vagy fél egyedül lenni.