Titeket zavarna, ha a fiatok/lányotok önkénteskedés során olyan feladatokat vállalna be, amiket amúgy otthon nem/láthatóan nem szívesen csinál? Igaza van anyámnak, hogy ezen ki van akadva?
Igazából anyámmal ezen vesztünk össze. Ő nem igazán érti, hogy minek végzem önkéntes munkát, hát azért nem kapok pénzt, hülyeség. Ezen annyira nem problémázik, nélküle is tök jól megélek a fizumból meg az ösztöndíjamból(egyetemre járok), meg amúgy az önkéntes tevékenységem egy részének van relevanciája azon a területen, amire készülök, ha végzek egyetemen. Ez még anyámnak éppen elfogadható. Viszont én ugyanannál az alapítványnál önkénteskedem mindig.
Ha szükséges és pont ráérek akkor elvállalok olyasmit is, ami nekem szakmailag nem releváns. Ilyen például egy több hektáros terület karbantartásával járó feladatok. Épületek takarítása, tisztasági festése, gazolás(olyan helyeken, ahová nem férni hozzá fűnyíróval), fűnyírás, raktárban pakoás stb. Tök szívesen megyek ilyenekre is, kedvelem a közösséget. Általában max egy hétvégényi időt igényelnek az olyasmik, amik nekem szakmailag nem relevánsak. Ha két napos, akkor a helyszínen van szállás, meló közben, ha úgy van, akkor dumálunk, este is elvagyunk, tök jó.
Viszont anyám ezen nagyon felhúzta magát, hogy de bezzeg otthon is lenne mit gazolni, de "soha" nem segítek, ha "nem szól rám". Azon is kivolt, amikor még a nagyi(anyám anyja)élt, és neki segítettem ilyenekben, de ezen jobban ki van akadva, mert ezek ráadásul "idegenek".(Ha nyári melón gázoltak, akkor az nem zavarta, mert azt legalább pénzért csináltam)
Én próbáltam megértetni vele, hogy mi a különbség aközött, hogy kimegyek vele gazolni a virágoskertet, meg aközött, hogy gazolom egy jófej közösséggel, barátokkal, vagy mamám halála előtt a mamámmal azokat a dolgokat, amihez a fűnyíró nem fért hozzá, de ez nem segített, hanem jobban kiakadt.
Pedig óriási a különbség. Én sehol nem szeretek gazolni, nem a kerti tevékenységek a kedvenc dolgaim. Mamámnál se a gazolás volt a fun része, meg az alapítványnál se az tetszik, hogy milyen fasza parajt húztam ki a földből, meg ilyenek. A bogaraktól is rettegem, tényleg, nem vagyok egy kertészkedős ember. Otthon ha úgy van, magamtól lenyírom a füvet, de kb ennyi az, amit önszántából hajlandó vagyok kint megcsinálni otthon és rendszeres dolog.
Egyrészt, megjegyzem, hogy amiket önkéntesként csinálok, vagy amiket mamámnál csináltam nem túl macerásak. Ez a kb innen még innen szedj ki mindent, nem kell figyelni jellegű a nagyobb resze.
Másrészt meg igazából az a helyzet, hogy közösségben ott egy csomó jófej ember, dumálunk, jó a hangulat. A mamámmal is tök jókat lehetett beszélgetni a veteményes gazolása közben. Anyámmal meg az a helyzet, hogy ő nem túl szórakoztató társaság, hogy szépen fogalmazzak. Többnyire csendben van és fancsali pofákat vág, és ez a jobb eset. Ha véletlen megszólal, akkor kigúnyol, bszogat, ha kiakadok egy bogártól, panaszkodik, hogy mennyire elege van, esetleg lecsesz, mondván, hogy ráléptem valami hajtásra, amikor oda léptem, ahová 10 perccel ezelőtt ő lépett és még a lábnyoma is ott van. Ja meg beszólogat, hogy mi az, hogy látszik rajtam, hogy nem szívesen csinálom az ő valamelyik virágoskertjét, amit ő akart.Legjobb esetben unalmas, de többnyire eljutunk oda, hogy egy órán belül tesz három ocsortányod bunkó megjegyzést, én megunom, megmondom neki, hogy ok, akkor otthagyom a francba, összeveszünk, majd fél óra múlva bejön mártírkodva, hogy neki senki nem segít, én otthagytam.
Alapból nem is értem mi a frásznak van három virágoskert az udvaron, meg még kettő sziklakert, amikor akkor se lenne idő rendben tartani, ha minden hétvégén ott gazolnék anyámmal(ami nem fog megtörténni, mert ritkán járok haza), meg ha apám ne adj isten megmozdulna és nem csak semmit tenne, a tv előtt fetrengve(az a remek ember egy szros kávét nem főz meg magának). Alapból nem is hasznos egy virágoskert, max szép, de így, hogy kapacitás sincs rendben tartani, még az se. Hobbinak meg elég szr, mert anyám se szeret vele foglalkozni, pedig ő akarta az összeset.
Szerencsétlen anyád bmeg... Van egy semmirekellő férje meg egy semmirekellő gyereke, nem csoda, hogy meg van keseredve.
Igen, nagyon gáz, hogy otthon anyád egyedül robotol, mert neked nem elég bulis elvégezni az otthoni feladatokat. Nem az a baja, hogy önkénteskedsz, vagy hogy mamádnak segítettél, hanem hogy ugyan olyan csicska vagy, mint apád és mindent rátolsz.
#1 Én elolvastam, mert épp ráérek. 😀
De amúgy igazad van kérdező. A hosszú regény elolvasása után elfelejtettem, hogy mi is a kérdés.
Jaa, nem zavarna és teljesen igazad van, egy ilyen anyának felesleges segíteni. Csinálja meg ő, ha már 3 virágoskertet is csinált. Meg olvasom, hogy tulajdonképp a jó társaság miatt is mentél segíteni.
#2 Nem én tehetek arról, hogy a semmirekellő apám meg lett tartva önsajnálati ürügynek. Attól a szerencsecsomagtól már akkor lett volna oka külön menni, amikor még kisbaba voltam, és azóta bőven szaporodtak az okok. Valaki, akinek van elég esze, vagy legalább viszonylag egészséges önérzete, az ezt tette volna. Huszonpár éve volt megoldani a helyzetet apámmal, akár egy különmenéssel. Ha nagyon akarta volna, ennyi idő alatt nem hiszem, hogy ne lehetett volna megoldani.
Milyen otthoni feladatot végezzek el, ha többnyire nem vagyok otthon? Egyébként meg hol írtam, hogy nem csinálok otthon semmit. Annyit írtam, hogy fűnyírózni szoktam odakint, meg hogy nem szívesen gazolom a virágoskerteket. Nem csak ennyi házimunka létezik, házon belül is van mit csinálni, amit meg se említettem.
És bocs, de a virágoskert nem egy szükséges dolog, hanem dekoráció, esetleg hobbi. Ne legyen már kötelező más dekorációra való igényét kielégíteni, meg más helyett csinálni az ő hobbiját. Ha meg mégis kimegyek vele, akkor lehetne oly kedves, hogy normálisan áll hozzám, mert úgy biztos, hogy nem csinálom, hogy ő hisztizik a semmin (pl azon, hogy oda léptem , ahová ő, de az egy "hajtás"), meg nem tesz bunkó megjegyzéseket, nem gúnyolódik azon, ha pánikolok egy darázstól, mert ott lesz hagyva. Szerintem jogosan. Nem az a baj, hogy unalmas a feladat, hanem anyám bunkó velem.
Szerintem az önkénteskedés jó dolog, addig amíg valaki segít a rászorulókon, vagy a közösségért tesz valamit( értem itt a szemétszedés). Viszont, otthon ha támogatnak, és gondolom haza csak oda jársz, anyád iskoláztatott ki x évet, akkor szerintem kötelességed segíteni a házimunkában. Gondolom ami a kertben (nem tudom milyen kertből van szó, zöldség, virág? ) megterem az pont jó neked is néha, ha mondjuk kapsz egy kiló házi paradicsomot vagy hagymát nem mondod, hogy nem kell. Főleg, ha még anyád főz neked, akkor végképp kussban maradnék, és csinálnám ahelyett, hogy másoknak megyek, hajtom az igát havonta 2 napot. Igaza van anyádnak.
A bogarakrol meg csak annyit... Agyhalál. Felnőtt ember vagy baszki, az jobban fél tőled mint te tőle. Lehet tényleg nagyon kényes vagy
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!