Titeket zavarna, ha a fiatok/lányotok önkénteskedés során olyan feladatokat vállalna be, amiket amúgy otthon nem/láthatóan nem szívesen csinál? Igaza van anyámnak, hogy ezen ki van akadva?

Igazából anyámmal ezen vesztünk össze. Ő nem igazán érti, hogy minek végzem önkéntes munkát, hát azért nem kapok pénzt, hülyeség. Ezen annyira nem problémázik, nélküle is tök jól megélek a fizumból meg az ösztöndíjamból(egyetemre járok), meg amúgy az önkéntes tevékenységem egy részének van relevanciája azon a területen, amire készülök, ha végzek egyetemen. Ez még anyámnak éppen elfogadható. Viszont én ugyanannál az alapítványnál önkénteskedem mindig.

Ha szükséges és pont ráérek akkor elvállalok olyasmit is, ami nekem szakmailag nem releváns. Ilyen például egy több hektáros terület karbantartásával járó feladatok. Épületek takarítása, tisztasági festése, gazolás(olyan helyeken, ahová nem férni hozzá fűnyíróval), fűnyírás, raktárban pakoás stb. Tök szívesen megyek ilyenekre is, kedvelem a közösséget. Általában max egy hétvégényi időt igényelnek az olyasmik, amik nekem szakmailag nem relevánsak. Ha két napos, akkor a helyszínen van szállás, meló közben, ha úgy van, akkor dumálunk, este is elvagyunk, tök jó.

Viszont anyám ezen nagyon felhúzta magát, hogy de bezzeg otthon is lenne mit gazolni, de "soha" nem segítek, ha "nem szól rám". Azon is kivolt, amikor még a nagyi(anyám anyja)élt, és neki segítettem ilyenekben, de ezen jobban ki van akadva, mert ezek ráadásul "idegenek".(Ha nyári melón gázoltak, akkor az nem zavarta, mert azt legalább pénzért csináltam)

Én próbáltam megértetni vele, hogy mi a különbség aközött, hogy kimegyek vele gazolni a virágoskertet, meg aközött, hogy gazolom egy jófej közösséggel, barátokkal, vagy mamám halála előtt a mamámmal azokat a dolgokat, amihez a fűnyíró nem fért hozzá, de ez nem segített, hanem jobban kiakadt.

Pedig óriási a különbség. Én sehol nem szeretek gazolni, nem a kerti tevékenységek a kedvenc dolgaim. Mamámnál se a gazolás volt a fun része, meg az alapítványnál se az tetszik, hogy milyen fasza parajt húztam ki a földből, meg ilyenek. A bogaraktól is rettegem, tényleg, nem vagyok egy kertészkedős ember. Otthon ha úgy van, magamtól lenyírom a füvet, de kb ennyi az, amit önszántából hajlandó vagyok kint megcsinálni otthon és rendszeres dolog.

Egyrészt, megjegyzem, hogy amiket önkéntesként csinálok, vagy amiket mamámnál csináltam nem túl macerásak. Ez a kb innen még innen szedj ki mindent, nem kell figyelni jellegű a nagyobb resze.

Másrészt meg igazából az a helyzet, hogy közösségben ott egy csomó jófej ember, dumálunk, jó a hangulat. A mamámmal is tök jókat lehetett beszélgetni a veteményes gazolása közben. Anyámmal meg az a helyzet, hogy ő nem túl szórakoztató társaság, hogy szépen fogalmazzak. Többnyire csendben van és fancsali pofákat vág, és ez a jobb eset. Ha véletlen megszólal, akkor kigúnyol, bszogat, ha kiakadok egy bogártól, panaszkodik, hogy mennyire elege van, esetleg lecsesz, mondván, hogy ráléptem valami hajtásra, amikor oda léptem, ahová 10 perccel ezelőtt ő lépett és még a lábnyoma is ott van. Ja meg beszólogat, hogy mi az, hogy látszik rajtam, hogy nem szívesen csinálom az ő valamelyik virágoskertjét, amit ő akart.Legjobb esetben unalmas, de többnyire eljutunk oda, hogy egy órán belül tesz három ocsortányod bunkó megjegyzést, én megunom, megmondom neki, hogy ok, akkor otthagyom a francba, összeveszünk, majd fél óra múlva bejön mártírkodva, hogy neki senki nem segít, én otthagytam.

Alapból nem is értem mi a frásznak van három virágoskert az udvaron, meg még kettő sziklakert, amikor akkor se lenne idő rendben tartani, ha minden hétvégén ott gazolnék anyámmal(ami nem fog megtörténni, mert ritkán járok haza), meg ha apám ne adj isten megmozdulna és nem csak semmit tenne, a tv előtt fetrengve(az a remek ember egy szros kávét nem főz meg magának). Alapból nem is hasznos egy virágoskert, max szép, de így, hogy kapacitás sincs rendben tartani, még az se. Hobbinak meg elég szr, mert anyám se szeret vele foglalkozni, pedig ő akarta az összeset.