Anya soha nem puszil és ölel meg, miért? Van egy kistestvérem vele teljesen más. Én 21 éves vagyok ő 4.

Mert mióta Te voltál gyerek, sokat változott anyád személyisége. Belátta, hogy erre szükség van, de Te már egy felnőtt vagy, nehezen változtatna

Ha más apától vagytok, az is befolyásolhatja ezt, de elsősorban nem erre gondolok.

Vele kellene ezt megbeszélned.

4

Nyilván azértnyomtak pirosat, mert az anyát kellett volna szidni, hiszen csak ő lehet a hibás....

2, igazad van, ha felnő az ember, semmi szüksége szeretetre, takarodjon a prérire és foggal tépje a húst, amit maga vadászott.

Ne a gyerek puncsoljon már. Pláne, hogy a kérdésből süt, hogy valószínűleg sose szeretgette az anyja a kérdezőt.

6

Nem ezt írtam, de láthatóan agyilag nem tartasz ott, ahol kellene. A 4. pontosan értette, mire gondoltam.

Kérdező, nem írtad, hogy csak most nem puszilgat, vagy pl. 4 évesen se puszilgatott, ölelgetett-e téged - de feltételezem, hogy 4 évesen se.

Ha ez a helyzet, akkor is sok oka lehet. Lehet, hogy az apádra neheztelt, és ezt részben úgy kompenzálta, úgy oldotta ezt a belső feszültségét, hogy veled szemben is ridegen viselkedett. Lehet, hogy nem tervezett gyerek voltál, és a születésed keresztülhúzta pl a karriercéljait, és ezért neheztelt rád. Lehet, hogy épp ellenkezőleg, és nagyon várt téged, de belekerült egy szülés utáni depresszióba, amiből nem tudott kilábalni egészen a testvéred születéséig (és mivel veled azelőtt se volt érintkezés, veled szemben megmaradt ez a fajta "távolságtartás"). Lehet, hogy nem szülés utáni, csak "sima" depressziója volt, szorongott, lelkileg mélyponton volt, és mindenkivel IS rideg volt akkoriban. De lehet, hogy csak veled, mert te voltál a depresziója okozta feszültségének a legközelebbi és legkényelmesebb célpontja. Az is lehet, hogy akkoriban szimplán nem volt igénye az ilyesfajta kapcsolatra az akkori egyetlen gyermekével. Sorolhatnám naphosszat. Annyi biztos, hogy azóta több mint 15 év eltelt, és 15 év alatt sokat tud változni egy ember.

Kérdés: milyen neműek vagytok te és a kistesód? Csak mert előfordul, hogy az anya konkurenciát lát a saját lányában. Lásd: [link]

Ha te lány vagy, és a kistesód fiú, talán ez is egy tényező lehet.

Érdekes olvasni a hozzászólásokat egyébként. Igen, a kérdezőről süt, hogy vágyna az anyja közelségére, és nem kapja meg, ami neki rosszulesik. De mi ezzel a baj? Semmi. Ha valaki arra vágyik, hogy az anyja puszit adjon neki, és megölelje, akár 11, akár 21, akár 31 évesen, akár 41 évesen, nincs azzal semmi baj. Miért ne alakulhatna ki valakinek olyan kapcsolata az anyjával, hogy ez egészséges keretek között beleférjen? Nincs ezzel semmi baj, ahogy azzal se, ha valaki nem vágyik erre. Nem vagyunk egyformák. Viszont ha egy anya nem öleli meg a gyerekét, és hajlandóságot se mutat rá, az jelez valamit az anya részéről. A szülői ölelést nem kell mindig a helikopterszülőknek a gyerekeik iránti beteges ragaszkodással egybemosni, sőt. Az ölelés, az érintés a szülők és gyermekeik közötti kapcsolat egyik alappillére, ami a gyerek születésétől kezdve jelen kéne hogy legyen (persze egészséges mértékben és nexusban), mert a szülői érintésből tudja egy gyerek, hogy őt bizony valaki szereti, van kire támaszkodnia, stb. Tehát a szeretetteljes szülői érintés (még egyszer: nem a helikopterszülősködés) a gyerek mentális fejlődésének egy nagyon fontos része. Persze utána jön a kamaszkor, "ne puszilj meg, ne ölelj meg, ez olyan ciki", ezen a legtöbben keresztülmegyünk, és ez így van rendjén. De azért ennek úgy 21 éves korra le kéne mennie, és azért egy puszi vagy egy ölelés kéne, hogy legyen. Vagy valami hasonló. Főleg, ha a 4 éves kistesó agyon van szeretgetve.

Amire #5-ös utal, hogy a Kérdező lehet hibás ebben a dologban: hát meglehet ez is. Azt nem tudjuk, mi történt a Kérdező és az anyja között az elmúlt X évben, hogy a Kérdezőnek voltak-e olyan húzásai pl. kamaszon, hogy az anyja egyszerűen belefáradt, belefásult és nem tud szeretettel közeledni a saját gyerekéhez. Igen, láttam már ilyet, a bátyám egyik volt osztálytársánál, akivel egyébként nagyon sokat lógtam annak idején. A srác 10 évesen rossz társaságba keveredett, már 10 évesen alkoholizált, csatangolt, lezüllött, valahogy mindig a felszínen maradt, lett szakmája, stb., de olyan húzásai voltak, hogy a szülei egyszerűen nem tudtak már szeretettel közeledni hozzá. A szülei jól menő vállalkozók voltak, nyilván támogatták a srácot a törekvéseiben meg nyaggatták h fejezze be azt a sulit meg a szakmát, és amikor náluk voltam, és hazajöttek a szülei, a szülők mindig próbáltak szeretettel viszonyulni hozzá, de éreztem rajtuk a belső vívódást, a csalódottságot h "mit szúrtunk el?" - és az érdekes h a srácnak volt 2 tesója, akik amikor hazajöttek suliból, később melóból, mindig kaptak egy ölelést, egy puszit, egy vállonveregetést. Szóval igen, lehet h a Kérdező a hibás.

Viszont ha az anyuka 4 évesen se puszilgatta és ölelgette a Kérdezőt, ott bizony az anyuka súlyosan megbukott anyaságból. Bár ez feltételezés, hogy 4 évesen így volt-e, ugyanis a Kérdező erre nem tért ki, de ha az anyja ridegen bánt vele, akkor az bizony az anya hibája.

Mindegy, összességében én 2 dologra tudok gondolni: vagy a Kérdezővel van/volt az anyának valami gondja, vagy pedig az anyának a saját életkörülményei és/vagy a saját lelki világa van most/volt akkor olyan helyzetben, és ez a nexus a kérdező és az anyja között azóta is megmaradt.

A Kérdezőnek mindenképpen javaslom, hogy beszéljen erről az anyjával.