Hogy engedhette meg magának?

Én csak annyit szeretnék hozzá szólni, mint amit előttem is írtak páran:

Ha dolgozik is apukád napi 1szer heti 1 napot és állításod szerint össze is szed 9 milliót mostanára... Ezzel az a bibi, hogy 22 év alatt 9 milka, az nem sok ha heti száma vesszük (nem akarok bele menni a matekba)

Szóval tegyük fel, hogy 2000-el többet kap hetente, ergo durván egy 10-essel többet havonta (minden körülményt és inflációt félre téve)

egy 10-es havonta (a jelen helyzetben és körülmények között Magyaroszágon szinte semmi) nem számít, hogy van -e vagy nincs. És nagyon nagyon nagyon ritka az olyan ember, aki ezt minden hónapban félre teszi 22 évig azzal a céllal, hogy a gyereke kocsit, házat kapjon 22 évesen.

Ne érts félre, egyet értek bizonyos szempontokban veled, pl inni sosem megoldás, bármekkora gondja van az embernek és tény a felelősség is fontos egy szülőnél, de azért lásd be te is légyszíves, hogy hiába dolgozott volna heti 1-2szer... sehol nem lenne az a pénz, mert beleolvad a többibe és egy picit jobban éli le az ember azt a hónapot, azon megszokássá válik, és ott tartunk, hogy nincs is.

Summa summarum, kitartást és mindent bele!

Kérdező, nagyon visszavettel az arcodból a kérdésedhez képest, azért ne csodálkozz, hogy ilyen hozzászólásokat kaptál. De nem baj, éjszaka megjött a felmentősereg :D

A legtöbb szülő (tudjuk, a gyakorin patásördög az induló státusz, de a valóság szerencsére más) a legjobbat akarja a gyerekének, és lehet, hogy a gyerek születésekor megvannak a feltételek, de az élet hosszú, rengeteg minden történhet, mire a gyerek felnő. És attól, hogy a szülő nem ad lakást, meg nem ad kocsit, viszont érzelmileg és nevelésében megad mindent, ami ahhoz kell, hogy a gyereke elinduljon az életben, elegendő. Ugyanis a gyerekből felnőtt lesz, és egy ponton túl már magáért felelős, nem pedig a szülei érte. A kérdező megrekedt ebben a kamaszkori köztes állapotban, még mindig az apjára haragszik, ahelyett, hogy kihozná a saját életéből a legtöbbet. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a jelenlegi viselkedésével a majdani saját gyerekétől veszi el a lakást és a kocsit, hiszen már most el kéne kezdeni gyűjtögetni, hogy az itt megfogalmazott elvárásait teljesítse. Mert ugye nem alkalmazunk kettős mércét, hogy ami nekünk jár, az másnak nem. Szóval továbbra is a lehető legjobb tanács, amit itt kaphatsz, az az, hogy menj el dolgozni, és ne siránkozz.

48!

A kérdésben szereplő drága gyermek fel volt nevelve rendesen. Az meg van, hogy nyugdíjba csakúgy ne, lehet elmenni? Ahhoz megvan egy minimum korhatár. Nameg nem a kora miatt lett nyugdíjas, akkor vagy veszelyes foglalkozást űzött, aminél korkedvezményes nyugdíj van, vagy pedig egészségügyi okok miatt leszázalékolták.

Amúgy van gyerekem, de ha valaha az életben ilyennel állna elem, hogy ha én x nappal többet dolgoztam volna, akkor neki y összeggel több lenne, akkor hidd el, megoldanám, hogy tőlem semmije ne legyen.