Mit szólnál ahhoz, ha a gyereked azt mondaná neked, hogy ő majd nem akar felnőtt korában gyereket?

Azt gondolnám éretlen a fiam, majd eljön az ideje.

Addig is a családban példát mutatnék amennyire tudnék, hogy a gyereknevelés jó oldalát lássa.

44-es! Azért megnézném az arcod, mikor a lányod megszüli az unokádat és beállít vele hozzád, hogy akkor tessék, itt van, neveld fel. Elvégre te akartad, ő meg nem, akkor nyilván te fogsz vele éjszakázni, hallgatni, ahogy üvölt hónapokig. Ha már tud kúszni-mászni, akkor te rohansz majd mindig utána, a hisztijeit te hallgatod.

Vagy te csak heti 1-2 alkalommal akartál babázni és ezért belekényszerítenéd a gyereked meg a párját egy kapcsolatpróbáló, iszonyú nehéz, piszok hosszú ideig tartó feladatcunamiba? Vagy esetleg biztos akarsz lenni abban, hogy a csodálatos génjeid kitartanak még 1-2 generációt és ezért teszed?

Akkor ki is itt a végtelenül önző?

SEMMI közöd hozzá, hogy lesz-e gyerekük. Ha lesz, örülj neki, ha nem, fogadd el.

#55

De igen, márpedig magánügy és pont. Soha nem szabad, hogy ebből közügy legyen. Még akkor is, ha neked ez nem tetszik. Csak az adott párra tartozik, senki másra. Az állam adhat persze mankókat, ami segít valamelyest azoknak, akik gyereket vállalnak, de nem szólhat bele ebbe, ahogy más sem. Hideg kiráz az ilyenektől is, akik pusztán csak beleugatni, tanácsolni próbálnak, és úgy gondolja, hogy minden joga megvan ehhez. Az emberek nagyobbik része még mindig családban gondolkodik, nekik menj örülni, tapsikolni, a többieket pedig hagyd élni. Arról meg nem a gyereket nem vállalók tehetnek, hogy nincs egy stabil nyugdíjrendszerünk, egészségügyünk és semmi másunk sem. Egyik kormány a másik után viszi bele a szakadékba az országot, attól még mert az ember lemond a saját magánéletéről és a “köz” miatt csinál egy focicsapatnyi gyereket, nem fog ez megoldódni egyik napról a másikra. És amúgy is, honnan veszed, hogy a kényszerből, és nem szeretetből vállalt gyerekek hasznosak lennének később?

Azt meg hagyjuk, hogy a családra milyen hatással van egy pár ilyen jellegű döntése. Ezer millió dolog van még ezen kívül is, ami magánügy ugyan, de gyönyörűen ki lehet b*szni minimum 5 emberrel vele, akiket elvileg szeretsz. Képzeld, ilyen egy nem kívánt terhesség megtartása is. Egy munkahelyváltás is lehet ilyen. Egy szakítás/válás...És sorolhatnám.

#55, segítek egy kicsit.

MAGÁNÜGY (főnév)

Személyes intézkedési kör, amit más ember nem irányíthat, és ami csak az illető dolgaira, körülményeire, fennhatóságára vonatkozik.

Az, hogy a gyerekednek gyereke születik, (jó esetben) nincs kihatással a te körülményeidre.

Jól foglalta össze az 56-os válaszoló a gondolataimat. A nyugdíjrendszer a politika miatt dől be, ha mindenkinek lenne saját nyugdíj-takarékossági számlája a kezdetektől, semmi gond nem lenne.

Jah és akit te leostobáztál, az egy kétdiplomás jól kereső fizikus-matematikus.

Micsoda gyerekgyűlölet van itt, jó ég.

Nekem sajnos nincs, pedig szeretnék. Egyik öcsémnek szintén, másiknak viszont három, barátaimnak egy.

Utcán, boltban, ha hisztiző gyereket látok, változó, hogy zavar-e vagy sem. Nem mindig. De az más gyereke, nem az enyém.

Nekünk szép gyerekkorunk volt, szüleink mindent megtettek értünk anyagi és lelki értelemben. Hitben neveltek, a templomban is szép példákat láttunk. Nem egy családot ismertünk 5,6 vagy több gyerekkel.

Mivel családcentrikus vagyok, az a véleményem, hogy sok lemondás, nehézség mellett örömet, boldogságot is hoz a gyerek. Ő egy új kis teremtmény, a szülei, rokonai génjeivel. Ki tudja, milyen értékes, tisztességes, a társadalom javára hasznos felnőtt lesz belőle.

Jöhet a szidás, gorombáskodás. Sajnos vannak, akik ebben élik ki magukat, hiába hangoztatják, hogy el kell fogadni minden véleményt. Persze, amíg az övékkel megegyezik.

#58 Az a baj, hogy ez olyan kérdés amit ha valaki nem akar megérteni, akkor nem is fog. Sokkal fiatalabbak nálam a testvéreim és velük sem voltam közös nevezőn gyerekvállalás kérdésében. Egy idő után beláttam, hogy bárhogy is próbálnám magyarázni nekik milyen az amikor valakinek gyereke van, mennyire megváltozik mindenhez a hozzáállás, legyen az munka, barátok vagy a szülőkkel való kapcsolat - hiszen onnantól már azokért az életekért lesz első sorban felelős az ember, a gyerekeiért, párjáért - nem is lennének képesek megérteni, mert nincs gyerekük. Amikor már lesz gyerekük - gondoltam - akkor meg majd már nem is kell magyarázni.

Aztán eljött az a nap is, hogy minden fiatalabb tesómnak is van már saját kisgyereke és tényleg nem kell magyarázni. Azóta már ők is érzik hogy minden más. Nem lemondás, hanem egyszerűen vele jár hogy más az élet. De megéri, és most már ők éppen úgy nem tudják elképzelni milyen is lenne ha nem lenne gyerekük soha.

Most, hogy nekem nőnek fel a gyerekeim és már önállósodnak, most meg megint más az életünk, hiszen már nem kell fogni a kezüket, újra lehet a munkára, önmagunkra koncentrálni, anyagilag is más a helyzet.

Akik itt szövegelnek a gyerek ellen, azok pont így nem képesek megérteni miről is van szó, mert nem is akarják. A baj ott van, hogy akkor fognak majd csak rájönni mit vesztettek, amikor már késő lesz. Akkor meg majd a te gyereked, az én gyerekem, meg a testvéreim gyerekei kell hogy gondoskodjanak őróluk is.

Mi a gyerekgyűlölet abban, hogy valaki nemes egyszerűséggel nem akar sajátot?? Aki nem bírja a gyerekeket, nem akar sajátot, nincs hozzá türelme, az nem fog a sok nehézség meg stressz mellett semmi szépet látni benne, mert ő teljesen másképp látja, mint egy családcentrikus, ennyi.

Van, aki nem szeretne évekig nem aludni, éjszakázni, szaros pelenkákat cserélni a nap nagy részében, állandó sírást, bömbölést hallgatni, nem akar életre szóló felelősséget venni a nyakába, nem akar a bolt közepén hisztiző, dackorszakos gyerekkel szenvedni, azt a több milliót magára és párjára szeretné inkább fordítani és kötetlenül akarna élni az életét. Mi a gond ezzel? Mert szerintem semmi, a gyerekvállalás abszolút magánügy, senkinek semmi köze hozzá. Nem, a szülőknek sem. A szülőknek megvolt a saját lehetőségük és döntésük, mikor ők álltak gyerekvállalás előtt, most a gyerekein sor, akik önálló, felnőtt emberek, saját akarattal és döntések. Majd ők eldöntik mi a legjobb számukra. Aki családcentrikus, az majd vállal, aki nem, az meg nem, nem értem mi a probléma.

A gyereket nem akaróknak is pont ugyanannyi joguk van gyereket nem vállalni, mint a gyereket akaróknak vállalni.

Amúgy sem értem mi a jó fene értelme lenne valakire, aki a háta közepére nem kíván gyereket, ráerőszakolni egyet.. Hogy aztán a gyerek szívjon, mert egész életében éreztetve van vele, hogy ő csak egy teher, nem is akarták? Hogy ne kapjon szeretetet és lelki sérült legyen? De legalább a nagyszülők elmondhatják, hogy van unokájuk. 🤦🏻‍♀️

Miért van gyűlölet, nem tudom, de csak úgy fröcsög a szavaikból. Az ilyenek egymást is utálják, a másik felnőttet is, nemcsak a rokon vagy idegen gyereket. Az a baj, hogy egyre több a gyereket nem akaró, egymásra acsarkodó alak. Senki nem kényszerít senkit, de nem kell lenézni a családos embereket. Főleg azokat, akik rendesen nevelik a gyerekeiket. Sok ilyen, főleg hívő családot ismerek.

Ami a bömbölést illeti: nem hiszem, hogy minden gyerek 0-24-ben ordítana. Mi sem üvöltöztünk, mint a fába szorult féreg, nem hisztiztünk a boltban, megtanítottak köszönni, megköszönni, ha kapunk valamit, rendesen viselkedni utcán, iskolában, vendégségben. Persze senki nem angyal, de az alapokat kiskorunk óta tudjuk és betartjuk. Törődtek velünk, jártunk mindenfelé, sok családi program volt. Mozgalmas, tartalmas gyerekkor. Ezt megadni nagy öröm egy kis teremtménynek.

Ja igen biztos, aki nem akar gyereket, mert nem bírja idegekkel, az utált mindent és mindenkit. 🤦🏻‍♀️ Hagyjuk már. Miért nem lehet végre elfogadni, hogy nem mindenki szereti a gyerekeket és nem mindenki akar sajátot?!

Hiába magyarázatok, hogy jaj mekkora öröm, jaj nme sír állandóan, így-úgy-amúgy, akinek a szőr is áll a hátán agyerekvállalás hallatán, az nyugodtan elhiheted, hogy semmi pozitívat nem talál benne, vagy ha igen, akkor a negatívumok torony magasan verik számára a pozitív dolgokat.

Senki nem mondta, hogy egy gyerek megállás nélkül folyamat bombol, de egy újszülött igen is sokat sír, mivel így tud kommunikálni, ez van. Van, aki ezt nem bírja, nincs hozzá türelme. Aki akar gyereket, az elviseli, mert számára megéri, aki nem akar, annak még nem éri meg, ilyen egyszerű.

Jó lenne végre tiszteletben tartani a másik oldal véleményét is és nem rögtön mindenkire rásütni, hogy "fröcsög" meg "gyűlöli a többi embert is"..!!