Szülők! Ha paranoid skizofrén lenne a fiatal felnőtt gyereketek és nem dolgozna, akkor eltartanátok, engednétek hogy nálatok lakjon? Vagy kiraknátok?

Hogy raknád ki? A gyereked, aki ráadásul beteg. Hülye aki ilyenkor kirakná a hús-vér gyerekét, mint a macskát...

Eltartani sem a klasszikus értelembe tartanám el: segítenék neki munkát találni. Biztos van olyan állás, ahol mentális állapota ellenére is tud teljesíteni. Aztán szép lassan ha önálló lábra áll, akkor segíteném további anyagiakban egy ideig. Ha nem, akkor meg miért is ne maradhatna velem.

Soha nem dobnám ki a gyerekemet, ha valamiért szorult helyzetben van, ha beteg, ha egészséges.

Amennyiben megfelel neki az az életszínvonal, amit biztosítani tudok egyedülállóként, nálam mindig helye lesz.

Viszont volt nekem 20 éven keresztül skizofrén kolléganőm, - pont szemben volt az asztalunk - számviteli osztályon és kiválóan tette a dolgát könyvelőként.

Annyi volt összesen, hogy amikor kezdett nagyon bezárkózni és körbebástyázta magát iratrendezőkkel, akkor felhívtuk a fiát, aki intézkedett, mert ilyenkor már egy ideje nem szedte a gyógyszerét.

Az utcára nem tenném, de 0-24-ben sem akarnék vele együtt élni örökké. Nem tutujgathatom én még nyugdíjas koromban is. Nekem is van skizofrén ismerősöm, tiniként se volt százas, de a harmincas évei elején szállt el teljesen az agya... rendszeresen megszökik otthonról, de úgy, hogy az ajtót, kaput, mindent nyitva hagy, egy szál pizsamában megindul az utcára, csak telefon van nála, közben facebookra írogat kitalált történeteket, hogy őt üldözi a kormány meg el akarják hallgattatni, és ezért most éppen Budapesten/Barcelonában/Balatonparton, hol itt, hol ott van, a képzelt barátaival beszélget kommentekben, tehát saját magának válaszolgat, és képes napokon át kószálni akár gyalog, akár busszal, akár vonattal, volt már, hogy 600 km-ről hozták haza...

Volt már kezelésen többször is erre szakosodott intézményben, de kiköpködte a gyógyszereit, mondván, hogy őt azzal a kormány akarja vérrákossá tenni, és onnan is megszökött, aztán felbukkant a kocsmában és leitta magát, amíg el nem vitte a mentő a detoxba...

Ez a rosszabbik állapota, alapból csak simán tévképzetei vannak, nem létező emberekkel beszélget, soha meg nem történt eseményekről mesél, konspirációs teóriákat szövöget, fizikailag ő sem agresszív, de 5 perc alatt kitalálja bárkiről, hogy valójában ő is a kormány embere és el akarja hallgattatni és stb. Konkrétan már többen feljelentették zaklatásért is, mert közösségi oldalakon megjelölgeti random emberek profilját, hogy ezt és ezt csinálták, meg itt meg ott voltak együtt, közben kb. alig ismerik, telefonon hívogatja őket, lefotózza őket szórakozóhelyeken és kiteszi, mintha együtt lennének...

És még csak nemrég kezdődött nála, ez egyre rosszabb lesz majd... oké, hogy nem tehet róla, sajnáljuk is, de egy ekkora terhet szerintem senkinek nem kell kötelességből magára vállalni, főleg, hogy egy idő már az ön- és közveszélyes kategóriába kerül az illető...

Ha egy egyetemet el tudott végezni, akkor fel tudja magát vetetni így vagy úgy valahova.

Ha persze nem menne neki, akkor segítenék, de ha csak nem próbálná eléggé és a betegsége mögé bújva élősködne a mamahotelben, azt nem hagynám. Én szánok a gyerekeimnek saját otthont és gondoskodok arról, hogy legyen papírjuk, amivel dolgozhatnak, szóval nem a semmibe rakom ki őket, ha felnőnek, hanem inkább elindítom őket. De úgy gondolom, mindenkinek fel kell nőnie, mert egyszer én is meg fogok halni. Életemben segítek még, de azt nem fogom hagyni, hogy valaki otthon maradjon velem.