Mit szólnál ahhoz, ha a gyereked azt mondaná neked, hogy ő majd nem akar felnőtt korában gyereket?

Egyébként nem ritka az sem, hogy sok ember azért cseszegeti a gyerekét, hogy de jó lenne, ha lenne végre unoka, mert x ismerősének, barátjának/barátnőjének már van (akár nem is egy), és versenyezni akar velük (igaz, ezt nem hangoztatják, hogy ezért legyen, de attól még úgy van, mert folyton szóba hozzák őket), tehát még csak nem is elsősorban magukért (de pláne nem a saját gyerekeikért) akarják.

(71-es voltam.)

Hogyha gyerekem lenne mégis mit kéne szólnom hozzá? Ez az ő döntése, az ő élete. Ha ő így lenne boldog akkor így lenne boldog. Ezt neki kell tudni. Nem nekem.

Az ilyen szülőnek csak azt tanácsolnám ha ennyire szeretne gyereket akkor vállaljon ő még gyereket vagy fogadjon örökbe gyereket. A gyereke életét csak a gyereke élheti és ha az ő terveiben, élet listáján nincs tervbe véve hogy lesz gyereke és ő így boldog akkor joga van úgy élni az életét ahogy ő szeretné hiszen az az ő élete. Emberi joga hogy manipuláció mentesen élje a saját életét.

A lényeg, hogy boldog legyen. Ha bizonytalan ebben a kérdésben és a világ milyensége miatt fél gyereket válalni, akkor elmondanám neki, hogy esélyt se ad a gyerekének, hogy bebizonyítsa, hogy attól hogy ilyen a világ ő boldog lenne és a jég hátán is megélne boldogan és lehet jóirányú változást hozna a mikrokörnyezetében vagy globálisan vagy mert ha féltené, akkor elmesélném neki hogy ettől a félelemtől minden jóérzésű szülő félt és soha nem tudhatja hogy majd egy olyan gyereke lesz akit nem kell félteni, mert meg tudja védeni magát vagy felnőtten az lesz a szakmája hogy sok ártatlan embert védjen pl.ügyvéd vagy bodyguard vagy nagykövet vagy egészségügyben dolgozna vagy biológusként -lehetne sorolni tovább- talpra esett zseniként, aki mindenhogyan meg tudja magát védeni, vagy ha attól fél hogy rossz szülő lenne akkor elbeszélgetnék vele, hogy ne aggódjon.

De csakis akkor beszélgetnék el vele, hogy segítsek neki leküzdeni ezeket az érzéseket.

De ha ő nem akarna gyereket és ő így lenne boldog akkor miért kellene nyaggatni. Lényeg, hogy boldog legyen.

" Lényeg, hogy boldog legyen."

DE NEM LESZ BOLDOG!

Egy magányos öreg ember lesz belőle, aki tök egyedül fogja majd leélni az élete azon részét, amikor a szülei már nem élnek. Boldogtalan lesz, mert akkor fog rájönni hogy mit veszített azzal hogy nem lett gyereke amikor már túl késő lesz.

Láttam ilyen idős hölgyet a kórházban, Dr. akármicsodát. Láttam mennyire vágyakozva néz minket, ahogy anyámhoz felváltva jártunk be a testvéreimmel, az unokákkal. Hogy mennyire rossz volt neki, hogy minket, idegeneket kellett megkérnie a legapróbb szívességre is mert neki nem volt senkije aki hozott volna a boltból egy joghurtot vagy egy zacskó cukorkát.

Nem értitek meg, hogy az, hogy elfogadod a döntését nem azt jelenti hogy nem is próbálod meg elmondani neki, hogy rosszul dönt?

Az anyja vagy az Isten áldjon már meg és nem azért vagy, hogy ráhagyd a hülyeséget és tapsolj neki hozzá!

Ti tényleg azt hiszitek az a szeretet ha szó nélkül hagyjátok hogy rosszul döntsön? Hogy ha megpróbálod megváltoztatni a döntését akkor már nem is fogadod el hogy felnőtt emberként majd úgyis maga dönt?

Persze 85 mert mindenki attól boldog mitől te és a magad fajták. Le kéne állnotok már erről 100 éve lejárt nézetrol. Szánalmas vagy.

Mindenkinek a saját dolga hogy mit csinál az életével.