Mit szólnál ahhoz, ha a gyereked azt mondaná neked, hogy ő majd nem akar felnőtt korában gyereket?

Nekem anyám szokta mondani, hogy ne akarjak gyereket. Vagy legyek nagyon óvatos. Ha lenne gyerekem, teljesen megérteném. Az én korosztályomban is sok a bizonytalanság a gyerekkel kapcsolatban, szerintem ez csak rosszabb lesz.

Vállaljon gyereket a halál, ha azzal két embernek teszi tönkre az életét a nélkülözéssel és a bizonytalansággal. Ma már semmi sem biztos. Sem a házasság, sem a munka, az ingatlanárak az egekben. Én is nagyon erősen gondolkodok, hogy egy ilyen országban meg tudom-e ezt engedni magamnak, meg tudom-e kockáztatni a szakmai kimaradást úgy, hogy az sem biztos, hogy mire megszületik a gyerek, a másik szülőre még számíthatok. Ez egy nehéz döntés és inkább ne akarjon az ember gyereket, de hozza meg azt a döntést így vagy úgy maximálisan felelősségteljesen és racionálisan. Nem, szeretettel nem lehet jól lakni. És egy elkúrt gyerek nem teszi jobbá ezt az elkúrt világot, főleg, ha a szülők maguknak szülik, a saját jóérzésükre/szórakoztatásukra és nem önmagáért... Az a gyerek egyszer felnő. Párja lesz. Munkája. Valahol kell laknia. Valahogy embernek kell lennie. Ezt tartsa mindenki szem előtt.

Egyszerűen imádom, amikor valaki előhúzza a "ma már semmi sem biztos" kártyát! Régen sem tőrt fel senki kertjében az olaj, hogy biztonságban éltek volna.. Itt a gond leginkább az, hogy az ember porszem életében rengeteg út nyílt meg. Míg 15-30 ével ezelött egy ember átlagos célja a család, munka, szórakozás volt, addig most ez pont fordítva van. Persze ez nekünk most óriási problémákat fog okozni a jövőben (nyugdíj eltörlése, magasabb adók) de a demokráciában ép az a szép, hogy a saját életedet te irányíthatod.

Ui. A kérdésedet leszűrve nem aggódnák rajta, hisz felnőt korára ez még 10x megfordulhat.

Édesanyám elfogadta, hogy nem biztos hogy lesz unokája.Lehet a lányod csak ódzkodik a gondolattól hogy szüljön. Én nem panaszkodnék, ha a jövőbe olyan párom lenne, akinek már van gyereke, lehet a lányod is így fogja később gondolni. Volt egy 30-40 év körüli tanárom, aki a kisgyerekek gondolatától rosszul volt, sokszor szidta is őket, meg hogy neki sosem lesz. Aztán egy nap jött a pocival. Teljesen megváltozott a gondolkodása, látszott hogy jó, törődöm anya lesz belőle, sokat tervezett és szeretettel beszélt róla. Az emberek addig nem tudják milyen az anyaság, amíg nem kerülnek a helyzetbe. Idővel meg is változtathatja a gondolkodását, unokád meg lehet hogy lesz, csak nem vér szerinti, amivel szerintem szintén nincs gond, ki tudja mit hoz a jövő? Bármi lesz, mint anyja, biztosan támogatni fogod, ha úgy látod boldog :)

21/l