Akiknek már felnőtt a gyereke, mit tanácsolnátok múltbéli önmagatoknak?

Dehogyis! Pl. arra olyasmiket tudok elképzelni, hogy "a gyerekem egész iskoláskora alatt rémesen tanult, nagyon aggódtam érte, sokat veszekedtem vele, hogy hogy fog így bejutni az egyetemre, de nem kellett volna, mert nagyon sikeres lett a szakmájában".

Vagy hogy "arra kérném a múltbéli önmagam, hogy nevelje több házimunkára a fiamat, mert most azt hiszi, hogy a felesége dolga őt kiszolgálni".

Esetleg hogy "azt mondanám a mútbéli önmagamnak, hogy csináljon több fotót a gyerekekről, mert akkoriban sajnos azt hittem, sohasem felejtem el a pillanatainkat, de ez nem volt igaz."

Vagy akármi. De ha valakinek mondjuk az a tanácsa magának, hogy ne szüljön többet, persze az is jöhet.