Miért félnek felnőtt emberek attól, hogy a szüleiket a teljesen hétköznapi kérésükkel megbántanák?

Nem lehet mindig elutasítani.

Én időnként próbálok balanszírozni, ha sok nemet mondtam pl. Köszi, nem kérek, hogy pakolj levest, sütit, nem kell a boltból semmi stb, akkor utána azért bedobom, hogy de amúgy egy kis paradicsomot elfogadnék a kertből. Nem szeretném, ha folyton csak elutasítást kapna egymás után.

Azért, mert nem mernek lázadni tinédzserkorban a szüleik ellen, nem tudják a saját énjüket felépíteni, megszilárdítani, és ezért nem mernek és nem tudnak leválni a szülőről.

Tudniuk kéne, hogy a saját akaratuk érvényesítése nem bűn, tehát, a szülőnek joga sincs megsértődni érte. Aki "megsértődik" bármin, amit a felnőtt gyereke úgymond az ő szava vagy akarata ellen tesz, vagy másként tesz, az manipulatív agresszor. Egy agresszortól pedig fél az ember, főleg, ha függ tőle. Így aztán igyekszik "nem megbántani".

Az ilyen gyerekeket kezdettől fogva úgy "nvelik" (nevezd dresszírozásnak inkább), hogy anyuka-apuka megsértődik, ha a gyerek a lázadás vagy a saját akarat legparányibb jelét is mutatja. Általában anyuka szokta ezt művelni, de akad a másik nemre is jócskán példa.

A sértődés azt jelzi, hogy megbántottad, tehát hibás vagy. Erre egy normál emberi reakció az, hogy bűntudatod lesz. Igyekszed helyretenni a hibádat - csakhogy azt vezsed észre, hogy mindne önálló cselekedet ezt eredményezi.

Mert az a lényeg: hogy ne lehess önálló felnőtt, és ezt manipulítv, hamis bűntudat (a fenti az az, hiszen ha nincs valódi bűnöd, nem is lehet valódi bűntudatod)keltő, állandó családi játszmázó agresszióval őrlik fel.

Ha az ilyen helyről ki tudsz szabadulni végleg, első utad a pszichológushoz vezessen!

Hát mert azért tudod, ha az ember a lelkét is beleteszi valamibe, azt azért nem szívesen utasítja vissza valaki.

Tudod, annak idején nem volt ilyen jó világ, és akkor sokat számítottak ilyen kedves gesztusok.

Most mindenkinek megvan mindene, nincs nélkülözés stb

És ha erre visszagondolva, hogy régen nekik nélkülözni kellett azért, hogy valamit elérjenek és ezt nem szeretnék a gyermeküknek akkor máris másképp fest a dolog.

Ahogy idősödik a szülő vagy szülők és egyre ritkábban látják a gyerekeket úgy egyre inkább akarnak valamivel segíteni, hogy a családi kötelék fennmaradjon.

Hisz nekik ez boldogságot is okoz.

Én elfogadom, volt már, hogy jól jött pl lefagyasztva husi vagy zöldségek.

Jobban is esik mint amit a boltban veszek mert tudom, hogy olyan ember munkája van benne aki szeret engem és egy kicsit értem is tette...

Nem mindíg a merészség a probléma inkább az, hogy tudat alatt már temetőben a szülő nem szó szerint.

De aki kiskorordban a mindent jelentette most csak egy mellékszereplő...

Nos mikor már minden miértre választ kaptál, már nem tudsz mit tanúlni a szülőföld sőt már többet is tudsz a világról mint ő, akkor már nem marad más formája annak, hogy valamit még adhasson neked mint pl egy tyúk az ólból, vagy pár tojás esetleg lekvár.

Hisz már tudja ő is, hogy nem tud jobb tanácsokkal ellátni.

Ez azért alakult így mert a szülők még sok sok évig élnek mikor már a gyerek felnőtt...