Mit szólnál ahhoz, ha a gyereked azt mondaná neked, hogy ő majd nem akar felnőtt korában gyereket?

Azok, akik olyanokat írnak, hogy meg biztatnam is stb, azok a saját gyerekeiket is megbánták, azt hogy lettek? Gyönyörű emberek vagytok..

A sok "tönkreteszi az életét" aktivista meg annyira nevetséges.. Nem teszi tönkre, mássá teszi. Ugyanúgy tudsz bármit csinálni. Ha te vilagutazo vagy, a gyereked ebbe születik bele így ő is olyan típus lesz, nem értelek titeket..

En azt gondolnám, ha az én gyerekem nem akarna, hogy valamit nagyon elcsesztem a nevelésével, hogy ennyire nyűgnek látja a gyerek vállalást...

Attol fugg hany evesen mondja.

Kisgyerekkent, kamaszkent vagy egyetemistakent vagy mar javaban 30-as eveiben?

Mert ha kisgyerekkent, akkor azet remelnem valtozna, megkerdeznem miert mondja es elmondanam ra a velemenyem.

Ha kamaszkent hat ezzel nem lenne egyedul. Mikozben a szex a pasik a lelkunk valtozasai a milyen szakmat valasszak foglalja le oket eleg kevesen mondjak, hogy hu en gyereket akarok. Es ilyen korban sokszor pont a szulok modjak hu varjal meg meg ne siess raer az. (Esetleg felve nehogy vedekezes nelkuli szexbol leanyanya legyen a lanyukbol vagy az egyetem befejezese elott lebabazzon...es egy erettsegivel maradjon sz.rba kesobb.)

20-as eveikben ha mondjak akkor mar erdemesebb komolyabban beszelgetni vele es valahogy mutatni sokfele lehetoseget. Hogy miert jo megis egy gyerek, meg meg van jo 10 eve hogy valtozzon az elkepzelese.

30-as eveinek kozepen ha meg mindig nem akar vagy akkor talalja ki mege akar, akkor a biologiarol es az oregedesrol beszelnek vele, hogy aludjon ra egyet, mert 40 evesen mar nem jon konnyen a baba es sokszor lombik a vege...es egyeb nem tul jo nyalanksagok.

Ha meg mar 40 es kozli na ha eddig nem en eutan se akarok, akkor meg jobb tudatositani benne, hogy par ev mulva keso banat es egyebkent ertheto a dontese a kora miatt csak akkor probalja az eletet ugy berendezni, hogy ha kesobb megis hianyozna a gyerek, akkor egalabb legyenek olyna baratai vagy legyen jo nagyneni rokonok mellett, amiben a gyerekek iranti vagyat valamilyen szinten kielheti. En imerek olyat aki gyermektelen maradt, de szivesen latja el a jo nagyneni patronalo szerepet. Persze pici babakat nem vallal, de nagyobb gyerekekkel jol eljatszik stb.

Tehat ha nagyon nem akar gyereket akkor a gyermektelen let es oregedes elterezesere biztatnam...pl. legyen joban a szomszedokkal:-).

"Azok, akik olyanokat írnak, hogy meg biztatnam is stb, azok a saját gyerekeiket is megbánták, azt hogy lettek? Gyönyörű emberek vagytok.."

Jó ég, ugye ezt te sem gondolod komolyan?? Azért, mert egy normális szülő TÁMOGATJA a gyermekét egy olyan döntésében, amihez amúgy sincs a világon semmi köze, máris azt feltételezi, hogy megbánta, hogy ő maga gyereket vállalt?? Hol van ebben a logika?? 🤦🏽‍♀️

Semmi összefüggés nincs a kettő között, szomorú, hogy felnőtt emberek erre maguktól nem képesek rájönni.

"En azt gondolnám, ha az én gyerekem nem akarna, hogy valamit nagyon elcsesztem a nevelésével, hogy ennyire nyűgnek látja a gyerek vállalást..."

Ezzel meg épp csak azt bizonyítottad be, hogy te mennyire "gyönyörű ember vagy". Szóval ha a gyereked nem a te elveidet vallja, egyből hibást kell keresni és ujjal kell valakire mutogatni. Az igen. Az meg van azért, hogy az a gyerek ÖNÁLLÓ gondolatokkal, akarattal, értékrenddel és vágyakkal rendelkezik?? Miért kéne automatikusan aszerint élje az életét, ahogy azt te jónak gondolod?? Csak azért mert a gyereked, még nem azt jelenti hogy a te "mini önmagad". Hány olyan család van, ahol pl foggal körömmel harcolnak, hogy a gyerek igen is legyen vallásos, mert a szülők is azok, igen is járjon misére, imádkozzon, bérmálkozzon stb, aztán amint végre kiszabadul az erőszakos és idióta szülei karmai közül az életben többet nem megy templomba és/vagy rosszabb esetben a szülei felé se néz többet, amiért nem hagyták önállóan eldönteni kíván-e olyan lenni, mint a szülei. Férjem elő példa erre. Gyűlölte az egészet, de kötelező volt, mert a szülők vallásosak voltak és elvárták tőle is, hogy hasonlóan érezzen. Annyit értek el, hogy amint 18 lett lelépett otthonról és hosszú évekig feléjük se nézett. A legjobb barátnőm "csak" abbahagyta a templomba járást és évek óta a közelében sem volt egynek se, a szüleivel azért még beszél.

Ennyit érsz el azzal, ha görcsösen le akarod a gyereked torkán erőszakolni a saját nézeteidet. Pedig mindegyikük vallásos családban nevelkedett, a szülők ezt az értéket próbálták átadni nekik és mégsem sikerül egyik esetben sem. A gyerekeink nem a mi robotjaink, akiktől elvárható, hogy mindent ugyanúgy akarjanak a saját életükben, mint mi. Ennyi. Hihetetlen korlátolt az, aki ezt képtelen felfogni.

#27 Talán egy olyan szülő, aki felnevelt már 1 vagy több gyereket kicsit reálisabban látja, hogy mivel is jár pontosan egy gyerek.

Azt, hogy a döntésed kapcsán, miszerint nem akarsz gyereket, támogatna/megértene, valamint elmondabá, hogy úgy egyébként is mennyi lemondással, stresszel, idegeskedéssel és hasonlókkal jár egy gyerek, még nem jelenti, hogy úgy érzi feleslegesen vállalt gyereket és nem örül neked! 🤦🏼 Inkább próbál megerősíteni, ha egyszer azt mondod nem akarsz gyereket, akkor talán neki kéne állnia sorolni, hogy miért kéne mégis szülnöd és a pozitívumokat sorolni?! Hogy te ilyenen megsértődsz és magadra veszed, már egyéni dolgod, attól még az tény, hogy rengeteg lemondással jár egy gyerek, óriási felelősség, sok stressz stb. Ezek tényközlések, felesleges rajta megsértődni.

Nem kellene sorolnia semmit, se pro, se kontra. Egy "a te dolgod, lányom" épp elegendő lenne. Attól, hogy valamit tényközlésnek szánnak, még lehet tapintatlan, vagy akár bántó. Ha tegyük fel a férj azt mondaná a fiának, aki nem akar nősülni, hogy "jól teszed fiam, a házasság miatt lemaradnál egy csomó pnciról, és ugyanazt az öregedő nőt kéne reszelned egy életen át", a közlés igazságtartalma ellenére bizony joggal esne rosszzul a parbeszédet végighallgató feleségnek a dolog. Nem a feleség a nebancsvirág, hanem a férj a tapló egy ilyen helyzetben.

Ráadasul én nem azt írtam, hogy az a gáz, ha a szülő támogatja a gyerekét a döntéseiben, és elmondja, hogy amúgy mekkora felelősség a gyerek, hanem az, ha kifejezetten erre buzdítja, nagyon negativ dolognak beállítva a gyerekvállalást, és azt állítja, tönkreteszi az ember életét.

Nekem amúgy 3 gyerekem van, tudom mekkora felelősség, de a gyerekeimnek mindig azt közvetítem, hogy minden nehezség ellenére életem legjobb döntései ők. Meggyőződésem, hogy az egészséges énkép fontos pillére ez.