Férjemnek unokái, nekem nem azok, ilyenkor hogy kezelnétek?

19:04

De, sajnos van ilyen. Az apám VOLT felesége is ilyen. Nem tudott minket elfogadni. Szegény apám pedig nagyon sokáig tűrte. A nővérem már nem is ált vele szóba a felesége viselkedése miatt. De ez már a múlté. Apunak mi fontosabbak voltunk, mint az érzelemszegény felesége.

Atyaúristen, ilyen szánalmas ostoba, beképzelt embert, abból látszik, mennyire igazad van, hogy kitörölteted a fele hozzászólást a sajátjaiddal egyetemben?

Szerintem téged utál mindenki, aki csak ismer, ez alól egyetlen kivétel lehet a papucs férjed, azért is írtál ide, hogy legalább valamelyest igazold magad.

Lehet a férjed, miòta veled van, egyszer kinyitotta a száját, aztán most támogattatnád magad.

Kizártnak tartom, hogy az a lány azt szeretné, hogy te bejárj az otthonába.

Jó sok frusztrált, a dolgok mögé mindenféle saját elképzelést kivetítő fazon kommentel itt.

Szerintem semmit nem kell erőltetni. A férjedet sem értem miért erőszakoskodik. Szerintem csak pótmamának/cselédnek kellenél. A családtagjaid meg mit szólnak ebbe bele? Irigylik a szabadságod mi? ;)

Nincs közöd ahhoz a nőhöz, inkább legyen hálás, hogy pótanyaként gondoskodtál róla. Az "unokához" még annyi közöd, kötelességed sincs. Ez az udvarias 3 lépés távolság pont megfelelő egy ilyen helyzetben.

#64

Azért szerencsére nincsenek olyan sokan!

A 64-ből egy habzik itt már oldalakon keresztül.:)

Az enyémet is töröltette.:D

Tehát még egyszer: A férjednek sokkal inkább jogában áll kijelenteni, hogy márpedig vendégül látja a családtagjait az otthonában karácsonykor, mint neked az ellenkezőjét. Egy normális, kölcsönös tiszteleten és szereteten alapuló kapcsolatban mindkét fél igényei érvényesülnek, nemcsak az egyiké, mint a ti esetetekben a tieid.

Hozzáfűzném, hogy ha netán behisztiznél a szép családi ünnepen és nem főznél, attól valszeg még senki nem halna éhen. Vélhetően a kétgyerekes mostohalányod is össze tud ütni valamit, beiglit meg vásárolni is lehet legalább olyat, mint amit te kotyvasztasz, hálistennek vannak jó cukrászdák, pékségek.:-)

Maradjunk annyiban, hogy a mostoha lányod gyerekként elvesztette az anyját, ami bizonyára nem volt könnyű neki. Csak az apjára számíthatott és ilyenkor nem hibáztatható, hogy nem akart rajta osztozkodni, de végül muszáj volt, mert jöttél te és odaszültél egy gyereket. Azaz az apja nem tudott annyi figyelmet fordítani rá. Míg a te lányod nem csak a férjedre, hanem rád is számíthatott. Míg neki csak az apja volt, te pedig valamilyen szinten elvetted tőle. Egy özvegy emberhez mentél feleségül, akinek egy félárva gyereke van. Valahogy csak számíthattál arra, hogy a gyerek az anyja elvesztése miatt sérült. Te nem vagy sérült, nem tudhatod, hogy egy sérült ember számára a fájdalomnak mekkora a súlya. Ami neked egy piti dolognak tűnik, attól még egy lelki sérültnek az a piti dolog igenis tűnhet 10szer akkorának. És ez a nézeteltérés igenis okozhat konfliktusokat.

Amúgy konkrétumot nem írtál, csupán a saját sérelmeidet írtad le, és azt se írtad le, hogy vajon miért utált téged ennyire

(mar megint tul hamar kuldtem el a kommentemet)

szóval ott maradt félbe az egész, hogy vajon miért utálhatott ennyire a mostoha lányod. Ezen nem ártana elgondolkodnod.

Amúgy a lányod és a mostohalányod kapcsolatáról semmit se írtál. Csak nem ellene nevelted? Mert ez is egy nyomós ok lehet.

Amúgy simán elképzelhető, hogy a mostoha lányod, már ténylegesen túltette magát anyja halálán, belátta a hibáit és fölnőtt ahhoz a feladathoz, hogy akik "ártottak" neki, azoknak megbocsájtson. Nem gondolod? A helyedben én adnék esélyt.

Ne hallgass erre a sok, gyűlölettől fröcsögő birkára. Mindenkit lehordanak minden érzéketlen sz@rnak és leszavaznak mindenkit, aki nem esik hasra minden kölyöktől, aki szembe jön az utcán.

Ne akarj magadra erőltetni semmit. Látod, ez a csürhe is milyen erőszakos, és mit érnek el vele? Semmit. Szemtől szemben is reagálj úgy, ahogy ezekre: ne vedd fel, ne foglalkozz vele, hogy ki mit gondol rólad.