Az apósom utál. Ti hogyan kezelnétek?
2 éve vagyunk együtt a párommal. Elismerem, vannak kisebb-nagyobb viták, de végül mindig meg tudjuk beszélni. Szeretjük egymást és vele akarom leélni az életemet. Párom édesanyja, már vagy hét évvel ezelőtt elhunyt, és azóta az apja iszonyatosan félti a lányát(a páromat). Mesélte, hogy előttem volt három barátja is ( az elmúlt hét évben ). De egy évnél tovább egyikük sem bírta, mert az apja kiutálta őket. És velem is ezt próbálja most.
Busszal egy órára lakik tőlünk, plusz fél óra séta az állomástól. De így is megtudja oldani a meglepetésszerű érkezést. Páromnak is csak annyit mondd, hogy a héten érkezik valamikor, aztán lehet, hogy már este csenget. Annó, a bemutatkozásunk is eléggé elfuseráltra sikerült, mintha egy béna vígjáték lett volna.
Persze, tudni kell, hogy a párom nagyon szereti az apját, mindent elmondd neki. És azt hiszem, pont ez a baj, hogy nem tud ellent mondani az apjának. Ha a sarkára is áll és megmondja neki, akkor az apja besértődik és még a párom érzi rosszul magát miatta, a vége pedig az, hogy kibékülnek és folytatódik minden ugyanúgy. Leggyakrabban emiatt veszünk össze.
Eleinte hallgattam és tűrtem az apja zsörtölődéseit, de egyszerűen úgy el tudja találni, hogy mivel piszkáljon, hogy ezt tanulta valahol. Elég heves természetű vagyok, szóval megesett már ordítva feleltem neki, ő meg ilyenkor folytatja, hogy látod, lányom megmondtam, hogy ez egy idegbeteg. Próbáltam már kedvesen reagálni rá, de addig mondogatta, míg nem szakadt el a cérnám.
Mellesleg van, hogy egy hétre jön, olyankor szabadul el a pokol. Kopogás nélkül benyit a hálószobába, direkt rám nyit a fürdőben. Ha kérni merek valamit a páromtól, akkor az após már rögtön szinte leoszt, hogy ne parancsolgassak a lányának. Rendszerint ilyenkor a napi téma is az, hogy miért nem kérem már feleségül, mert milyen dolog, hogy csak úgy együtt vagyok vele. A következő percben pedig már férj jelölteket ajánlgat a páromnak, hogy ők mennyivel jobbak, mint én.
Természetesen a páromra ez nincs befolyással és nem veszi komolyan, amit az apja állít rólam.
Mielőtt bárki írná, nincs semmi mentális gondja, mert a párom egyszer már beíratta pszichológushoz, pszichiáterhez.
28/F
Itt nem apóssal van a baj, hanem a pároddal.
Normális felnőtt ember ezt nem hagyná. Én is szeretem a szüleimet, de nem állítanak be hozzám váratlanul és nem is költöznek be hozzánk egy hétre csak úgy, és persze nem is nyit ránk.
Ezt a párod szó nélkül nézi??
Nem, nem nézi szó nélkül. Rászól, ha valamit ellenem ügyködik az apja. Volt már, hogy elzavarta a háztól, de mint írtam, annak is az lett a vége, hogy pár napra rá bocsánatot kért az apja, ( a páromtól, tőlem nem) és ugyanúgy folytatta. Próbáltuk azt is, hogy közösen leültünk, hogy akkor mondja el, mi a baja velem. Próbáltam én négyszemközt beszélni vele, de a vége mindkettőnek ugyanaz lett. Hogy hihetetlenül felhúzott és végigordítottam a lakást.
Szeretem a páromat, és ilyen ügy miatt nem akarom elhagyni. Mindig azt mondja, hogy csak túlzottan vigyázni akar rá az apja... De hát ez már nem normális.
Nem lehetne megbeszélni a pároddal, hogy nyilvánvalóan apóssal nem jöttök ki egyáltalán és oldja meg, hogy nektek ne kelljen egymással találkoznotok mert ez senkinek nem jó. De leginkább a kapcsolatotoknak nem
Te hagyd, hogy menjen az apjához amikor csak akar legyen vele, támogasd is ebben de mond meg világosan, hogy te nem kérsz többet ebből a viselkedésből. Szerintem más megoldás nagyon nincs.
Az apa szerint te nem vagy normális.
Te szerinted az apa nem normális.
Mi szerintünk pedig a lány nem normális.
:)
A papi csak kóstolgat. Hallgatás, tűrés = rossz taktika. Ordibálás szintén. Ne a barátnődtől várd a csodát!
Tanulj meg válaszolni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!