Férjemnek unokái, nekem nem azok, ilyenkor hogy kezelnétek?
Férjem özvegyen maradt annak idején, utána mentem hozzá feleségül. Volt akkor egy kiskamasz lánya, hétvégeken még bírtuk egymást, de amikor feleségül vett a párom, onnantól a hétköznapi történések a lányával nem igazán voltak zökkenőmentesek.
Az évekkel ez nem javult, sőt.
A lánynak lett egy év korkülönbséggel két gyereke, nekem pedig nincs kedvem a babázáshoz, igyekszem kívül maradni. Férjem jár hozzájuk, soha nem korlátozom, még küldöm is, hogy menjen, unokázzon.
Ő itthon mesél róluk, én örömmel hallgatom. Néha fényképeket is kapok a fiataloktól a neten a kicsikről. De nekem ennyi elég, tevőlegesen nem hiányzik, hogy részt vegyek benne.
Igazából én nem járok hozzájuk. (A lány többször hívott már, aztán saját bevallása szerint megunta.)
Férjem is célozgat, hogy vegyek benne részt jobban. Ismerősök sem értik, saját rokonaim egyenesen b....gatnak vele, hogy miért nem vagyok nagyi.
De nem vagyok, 16 évvel vagyok idősebb a férjem lányánál, leköt a munkám, és szeretek olvasni, itthon is szívesen vagyok, el tudom magam foglalni.
Szerintetek ez így működhet?
28-nak: Igen, már ezt is vártam. Hogy "biztosan megvolt az oka, hogy nem hívott" a négy év alatt.
Na, akkor pedig ugyanígy biztosan megvan nekem is az okom, hogy most nem dobok el mindent a kezemből, és rohanok, hogy négy-öt év után hívott.
Azért ugye neki is alapozni kellett volna a kapcsolatot?
Tehát magyarul leszart, a berendezett házába nem hívott egyszer sem 4 évig, aztán meglett a gyerek(mármint a nagyobb), és akkor menjek én is.
Azóta pedig mindenki engem erőltet, és nem értik, hogy a lelkem nem kívánja az egészet.
Fáj az igazság, Kèrdező??
Lol
Igenis, feltételezem, ahogy a többiek is, lévén nem vagyok ismerős és csak azt vehetem alapul, amiket te ide irkálsz, viszont nagyon sok minden kiviláglik ám a soraidból.
Egy érzelmek nélküli, sivár jéghegy vagy, ne is menj a gyerekek közelébe.
Plusz kicsinyes vagy, mivel nem kaptál arany betűs metszett meghívót, hogy méltóztasson a nagyasszony átfáradni, személyével megtisztelni a házat, ezért most már ne is hívjanak... Röhejes vagy.
Az meg, hogy az ügyfeleid szeretnek, hát édes istenem, a családoddal kb semmit nem foglakozol, az emberek semmit nem jelentenek, miért ne nyújthatnál professzionális teljesítményt a hivatásod során??! Gondolom a pénz keresésbe meg az érvényesülésbe több energiát nyomtál, mint a kiskamasz nevelt lányod életébe, természetes, hogy ott több a sikered.
32-nek: Nem vagyok megsértve, de miért kellene most ennek örülnöm, hogy hirtelen fontos lenne, hogy menjek?
Ő hozott egy döntést 5 éve, hogy nem akar az otthonában látni, még annyira sem, hogy egyszer elhív.
Jogában állt, én tiszteletben tartottam, még akkor is a kocsiban maradtam, amikor a férjemmel arra jártunk, és ő valamit beadott neki, és beugrott pár percre. Mert ahova nem hívtak, oda nem megyek.
Most én meg úgy érzem, hogy nekem ez nem hiányzik.
Előzőhöz még: "A családom" nem a férjem lánya. Szerintem te arányokat tévesztettél.
De jó, hogy itt ennyi önjelölt pszichológus van:))))
Nem úgy nézel ki, mint akinek nem fáj :xD
Úgy jött ide a karácsony, hogy vázoltam egy erősen családcentrikus szituációt, és igazam is lett: hozzátok, kvázi a saját apjához nem mehet a lány, még milyen rendes tőled, hogy megengeded apukának, hogy mehessen a lányához!
Gyönyörű alak vagy!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!