Nektek milyen a nagymamátok? Hogyan kezelnétek (kezelitek) az alábbi (vagy hasonló) helyzetet?

Én csak az egyik nagymamámat ismerem, az anyait (46 éves volt, amikor születtem első unokájaként, anyukám 25 éves volt akkor), apai nagymamám a születésem előtt pár évvel meghalt.

Anyai nagymamám maximalista, és szeret dicsekedni. Egyébként abszolút hallása van, kántorként dolgozta le az egész életét (még most is), de valahogy a család mindig csak második volt emögött. Valahogy mindig talál valami kritizálnivalót az emberekben, a családjában, a gyerekeiben, az unokáiban. Én 10 évig énekeltem egy kórusban, de csak egyszer jött el meghallgatni minket, amikor püspöki misével esett egybe. Öcsém avatására ellátogat (gyanítom, hogy arra is inkább csak a felhajtás miatt), de az én diplomaosztó ünnepségemre nem jött el. Nekem rosszul esik, hogy ha jön is, nem is igazán miattunk jön, hanem mert olyanon vehet részt, amivel aztán dicsekedhet mások előtt. A falujában gyerekkoromból emlékszem, hogy mindig ment a rongyrázás, kinek van menőbb autója, szebb ruhája... stb. Nem tudok úgy mesélni a nagymamámról, mint ahogy sokaknál látom, mennyire jól megvannak. Anyukám azt is mesélte nemrég, hogy az ő anyai nagymamájában több volt a szeretet, mint az anyukájában (aki ez a nagymamám). A dédmamámról ha anyukám mesél, mindig nagy szeretettel mesél, az anyjával, az én nagymamámmal meg sok a konfliktus.