Férjemnek unokái, nekem nem azok, ilyenkor hogy kezelnétek?
Férjem özvegyen maradt annak idején, utána mentem hozzá feleségül. Volt akkor egy kiskamasz lánya, hétvégeken még bírtuk egymást, de amikor feleségül vett a párom, onnantól a hétköznapi történések a lányával nem igazán voltak zökkenőmentesek.
Az évekkel ez nem javult, sőt.
A lánynak lett egy év korkülönbséggel két gyereke, nekem pedig nincs kedvem a babázáshoz, igyekszem kívül maradni. Férjem jár hozzájuk, soha nem korlátozom, még küldöm is, hogy menjen, unokázzon.
Ő itthon mesél róluk, én örömmel hallgatom. Néha fényképeket is kapok a fiataloktól a neten a kicsikről. De nekem ennyi elég, tevőlegesen nem hiányzik, hogy részt vegyek benne.
Igazából én nem járok hozzájuk. (A lány többször hívott már, aztán saját bevallása szerint megunta.)
Férjem is célozgat, hogy vegyek benne részt jobban. Ismerősök sem értik, saját rokonaim egyenesen b....gatnak vele, hogy miért nem vagyok nagyi.
De nem vagyok, 16 évvel vagyok idősebb a férjem lányánál, leköt a munkám, és szeretek olvasni, itthon is szívesen vagyok, el tudom magam foglalni.
Szerintetek ez így működhet?
17-nek: Azért szomorú lenne, ha a férjem 70%-át a lánya és a két unokája tenné ki.
Felnőtt nő, ő a saját életét éli. Az, hogy a nagypapa ebbe mennyire szeretne belefolyni, az ő dolga, ha semennyire sem szeretne, akkor sem erőltethetné senki, ezért nem értem a 70%-ot.
válasza:
válasza:Amúgy, amilyen hideg vagy, nem is csoda, hogy rossz volt köztetek a viszony és az ma is. Gondolom, mikor "megörökölted" a lányt, vele is ilyen lehettél, kinézem, hogy még meg is mondtad neki, hogy nem érdekel téged és nem is szereted.
Jó lehetett szerencsétlen gyereknek, főleg mikor lett közös családotok az apjàval...
Ilyen hideg, közömbös, gyerekeket nem szerető nő minek áll össze gyerekes férfival??
Ha én olyan embert választok, akinek gyereke van, megpróbálok vele normális kapcsolatra törekedni, vagy ha tudom magamról, hogy képtelen vagyok más gyereket szeretni, akkor nem állok össze ilyen emberrel, nem teszem tönkre a jégtömb modorommal egy kiskamasz életét.
Amùgy nem értem, minek erőlteti a találkozásokat, nem akarnék egy ilyen fridzsidert a gyerekeim mellé, nagymama illúzió gyanánt. Inkább semmilyen ne legyen, de te aztán nem kellenél, mert képtelen lennél a piciknek szeretetet adni.
Magyarázd meg a férjednek, hogy neked ez nem fog menni, ne erőltessék, mert csak kínos jelenetek lesznek belőle. Te maradsz magadnak, köszönöd szépen, jól el vagy így, másokkal meg nem szokásod foglalkozni.
Bár, megnézném mondjuk a karácsonyi vacsorát/ebédet....az hogy néz ki? Férjed oda megy egyedül, lánya nem jöhet családostól hozzátok, mert te kvázi egy idegen ember vagy nekik, aki még egy felszínes, udvariassàgon alapuló kapcsolatot sem képes azzal az emberrel fenntartani, akit valamelyest ő nevelt?? Vagy milyen lehet már....
Másik helyzet: a közös gyereketekhez el tudtok menni, ott el tudod (majd) játszani a nagymamát, a boldog nagyszülőket? Nem tudom, ott van-e gyerek, de ha lenne, vele biztosan más lennél, hát, azért megértem, hogy ez nem esik jól a férjed lányának!
19-nek: Nem ismersz, ne ítélkezz. Nem vagyok sivár lelkületű csak azért, mert nincs kedvem egy babaszobában prüntyögni. Vannak barátnőim, szabadúszóként dolgozom, az ügyfeleim kedvelnek, ragaszkodnak hozzám.
Ami még hozzá tartozik azért: Ők gyermektelenül éltek 4 évig (férjem lányáék), de már a saját házukban. Az alatt a négy év alatt nem volt semmilyen megkeresés, hogy menjek el hozzájuk, nézzem meg az otthonukat, stb.
Akkor most, mert megvannak a gyerekek, hirtelen járkáljak oda? Ennek úgy illett volna működni a másik részről is, hogy azért 4 év alatt legalább egyszer elhangozhatott volna, hogy "egyszer gyere ár el te is apuval".
Na, ilyen nem volt.
Most akkor????
22-nek: Férjem mit szól a viselkedésemhez?
Rám hagyja. Két okból:
Egyrészt, mert szeret.
Másrészt, mert tudja, hogy soha nem tudna rávenni olyanra, amit nem akarok.
23-nak: Ez a "kinézem", és "feltételezem", na ahogy leírtad, ezek csak feltételezések részedről, azt hiszel, amit akarsz, a múltba nem másznék bele.
Ha brazil szappanoperát akarsz írni és forgatókönyvet az életemre, nyugodtan szórakoztasd magad vele.
válasza:Közben beírtad, hogy a közös lányodnál még nincs, de ha lesz, azt majd nyilván fogod szeretni.
A nevelt lányod, aki valószínűleg nem 1-2 évet élt a kezed alatt (bàr lehet, gyorsan elüldözted), szóval az ő családja iránt meg nem vagy képes minimàlis érzelmet sem mutatni.
Hát, no comment.
Nem dicsekednék ezzel az antiszociális, ellenszenves természetemmel.
(Vannak emberek, akik képesek igazán megszeretni az általuk választott, sőt, állítólag szeretett ember gyermekét -tudtad?)
válasza:Ha szerinted ez így jó, és nem is akarsz rajta változtatni, akkor csináld. Bár szerintem szegény férjednek ez nagyon rossz lehet.
Ha a gyerekek érkezése előtt nem hívtak el magukhoz, annak biztos meg volt az oka. A lány nyitott feléd azzal, hogy elhívott a gyerekeihez. Talán szeretné, hogy jobb legyen kettőtök viszonya. Elvégre az unokák biztos lesznek a nagyapjuknál (és nálad). Viszont, ha a te hozzáállásod miatt nem szívesen engedi majd hozzátok a gyerekeket (a gyerekek szemében idegen leszel), az mennyire fog tetszenni a férjednek?
Amúgy hogy jön ide a karácson?
Szenteste mindenki a szűk családjával van, férj, feleség, gyerek, nálunk ez a szokás. Felnőtt ember, aki már házas, annak ugye a szűk családja a férje és a kicsi gyerekei, tehát 24-én nincs mászkálás.
25-én a férjem megy hozzájuk. 26-án ők mennek az anyósához vidékre a kicsikkel.
27-nek: Igen, tudtam, de én nem vagyok képes rá. A szeretetet nem lehet erőltetni, és nem KELL szeretni senkit, ez téveszme.
Amúgy elég sokáig itthon lakott, tehát nem kell elméleteket gyártani, hogy biztosan kidobtam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!